Pollák Antal: 40.000 szó óránként (Budapest, 1934)
V. Frankfurtban
89 letelt. A távírótisztek be voltak gyakorolva, a táviratozás zavartalanul folyt, a Wolff-iroda és a Frankfurter Zeitung meg voltak elégedve, tehát felesleges lett volna ottlétemet meghosszabbítani. Közöltem T. táviradaigazgató- val, hogy néhány nap múlva Parisba szándékszom utazni. Őszintén örült a gyorstávíró iránt támadt külföldi érdeklődésnek és így folytatta: — Mi itt Frankfurtban már látjuk a nagy átalakulást, mit ez a készülék hoz. El vagyunk ragadtatva egyszerűségétől, biztos működésétől és rendkívüli gyorsaságától. Én most dolgozom a jelentésen, mit Berlinbe akarok küldeni, és azt ajánlom a Reichspostamtnak, szereljünk fel a gyorstávíró céljaira külön vonalat, hogy mindentől függetlenül nappal is dogozhassunk, és terjesszük ki a forgalmat más lapok, sőt nagyvállalatok táviratainak áttételére is. Megköszöntem jóindulatát s bizosítottam, hogy a legkellemesebb emlékekkel távozom Frankfurtból. A távírótisztek meleg búcsúja is igen meghatott, sugárzott róluk a büszkeség, hogy először ők vitték diadalra az új találmány ügyét. Párisban St. úr, egy fiatal agilis embernek, Str. bank- igazgatónak mutatott be. Megállapodtunk, hogy elegendő tökével bíró szindikátust alakít, a francia kormánynál ki- eszközlendő kísérleti bemutatások lefolytatására, és ha ezek sikeresek lesznek, opciót kap a francia szabadalmak meg vételére, vagy azoknak a francia kormánynak való el adására. Dolgom végzetten Budapestre voltam visszatérőben. Frankfurton át vettem utamat, hogy lássam, nem fordult-e ott elő valami zavar, s már előre örültem a viszontlátásnak.. Most történt először, hogy teljesen idegen kezekre bíztam a készülékeket, s valami olyasformát érez-