Pollák Antal: 40.000 szó óránként (Budapest, 1934)
IV. Berlinben
84 a német szabadalmakat kétszázezer márkáért átengedjük a Reickspostamtnak. Wolffékkal már tárgyaltam is ebben az irányban, dr. Mantler, a Wolff Telegraplienbiiro jeles igazgatója, azonnal belátta a gyorstávíróval elérhető előnyöket és áldozatokra is kész volt azért, hogy ugyanazzal a perforált szalaggal többfelé — tehát minden további munka nélkül — továbbíthassa a szöveget, ami jelentékeny megtakarítást ígért. Kemmann Regierungsrat irodájában voltunk. V. igazgató csak annyit mondott: Nagyon jó és behivatott egy gépírót. Minden további nélkül elkezdett egy végleges formában tartott ajánlatot diktálni, logikusan és szakértelemmel csoportosítva a történteket. Előerjesztette a Wolff Tele- graphenbüro-val megejtendő próbagyakorlatot, a szabadalmak árát, és egy általánosságban tartott rövid utalást arra. hogy minő nagy megtakarítással jár majd, ha ugyanazzal a szalaggal a Wolffék szövegét számos városba lehet majd minden további munka nélkül továbbítani. Végül reményét fejezte ki arranézve, hogy a készülék a gyakorlatban is be fog válni és hogy a Reichspostamt indíttatva fogja magát érezni- az általánosabb gyakorlatba vételre is. Már több gépírásos oldalt diktált és még nem volt semmi okom, hogy közbeszóljak vagy helyesbítsek valamit. Sőt ő maga sem helyesbített semmit diktálás közben. Kemmann úr, aki már több könyvet és számos cikket írt szaklapokba, nagy szemeket meresztett erre a munkakészségre. V. igazgató most így szólt hozzám: — Az ön dolga lesz, hogy holnapra pontos számításokat készítsen arról, mennyibe kerül az egyes, most használatban lévő rendszerekkel egy-egy távirat és mennyibe kerül majd akkor, ha az anyagot a gyorstávíróval dolgozzák
