Pollák Antal: 40.000 szó óránként (Budapest, 1934)
IV. Berlinben
85,, fel. Ez lesz a következő rész, mit ön fog megdiktálni. Én még csak egy rövid függeléket fűzök az előbbiekhez, mint vélem a készüléket a katonaság céljaira is hasznossá tenni. Szerettem volna neki mondani, hogy tudtommal hármunk közül egyik sem volt katona és nem tudjuk megítélni, helyes nyomon jár-e gondolatmenete. De az után, amit az imént láttam, jobbnak véltem nem szólni, mert V. igazgató nyilván informálódott afelől, amit mondani akar. Különben is már estére járt az idő és nekem még szükségem volt néhány adatra a távírótisztek fizetését, előmenetelét és nyugdíját illetőleg, hogy számításaimat kellő pontossággal tudjam megtenni. Tehát ajánlottam magam és rábíztam Kemmann úrra, próbálja ö a katonai részt kritikailag követni. Számításaim szerint óránkénti ezer szónál a gyorstávíró még drágább a többieknél. Mikor feljebb mentem az óránkénti forgalommal és a gyorstávíró még csak egyensúlyban volt költség tekintetében a többiekkel, Y. űr közbeszól: — Most már kíváncsi vagyok, hogy mi következik? A gyorstávíró előnye minden további ezer szónál foko- zódottan növekedett és ötezer szó forgalomnál azzal hallgattam el, hogy a lehetőséget, mi a gyorsírótávíró teljes kihasználásánál mutatkoznék, nem is kísérlem meg lefesteni. Mind a két úr igen meg volt elégedve az eredménynyel. Az ajánlatot aláírtuk és postára adtuk. Ama bizonyos katonai részt nem is értem rá elolvasni, még ma sem tudom, mi lehetett benne. A Reichspostamt az ajánlatot szigorúan át vizsgáltatta. A számításokat ellenőrizte. A katonai részt pedig véleményezés végett megküldte a vezérkarnak. Az ajánlatra a Reichspostamt nem tett semmiféle megjegyzést. Elfogadta a próbagyakorlatra vonatkozó ter-