Pollák Antal: 40.000 szó óránként (Budapest, 1934)
IV. Berlinben
83 letek ezzel befejeződtek. Felszólítottak, terjesszek be ajánlatot a készülék gyakorlatba állítása iránt, és jelöljem meg, mit kérünk a német szabadalmakért, ha a Beichspostamt azokra igényt fog tartani. Mikor Budapesten ezt az eredményt meghallották, eleinte azt hitték, hogy talán nem jól értettem a felhívást, mit Geheimrat Bernhard szóbelileg intézett hozzám, mert Pintér úr által, ki elég gyakran megfordult a kísérletezési idő alatt Berlinben, kellően informálva voltak a heyzetről. Megnyugtattam a pesti urakat és kértem, hogy mivel igen fontos beadványról van szó, küldjenek ki az igazgatóság tagjai közül még valakit, kivel a dolgot megvitassam és a beadványt elkészíthessem. V. igazgató, kiről már előbb szólottám, éppen Berlinbe volt készülőben, tehát öt kérték meg az elintézéssel. Eddig is jó véleménnyel voltam a munkaképességéről, de csak most láttam, hogyan dolgozik. Először is azt kérdezte, van-e már valami kialakult tervem vagy véleményem1? — Hogyne — feleltem —, de itt igen szerénynek kell lennünk. Nem titok, hogy a morse jelű gyorstávírónkért milliókat ajánlottak Amerikában. Lehetséges, hogy itt azt hiszik, hogy most is óriási összegeket fogunk kérni a szabadalmakért, mire aztán egyszerűen ad acta tennék a dolgot. Én tehát azt ajánlanám a Beichspostamtnak: vegyen tőlünk két teljes gyorstávíró készüléket, körülbelül azon az áron, amennyibe nekünk kerültek. Állítsa Berlin és Frankfurt közt a Wolff Telegraphenbüro céljaira gyakorlatba oly módon, hogy Wolffék perforálják a szalagot, a távíróhivatal pedig adja le az anyagot esti 11 órakor Frankfurtba, a „Frankfurter Zeitung”-hoz való azonnali kézbesítésre. Ha aztán a gyakorlatban is beválik az új rendszer, 6*
