Pollák Antal: 40.000 szó óránként (Budapest, 1934)
IV. Berlinben
79 lem pedig azt kívánták, hogy adassak le Königsbergbol Berlinbe szakadatlanul táviratokat mindaddig, míg azt nem mondják, hogy „elég“. Rátétettem a jeladóra egy hosszabb összeragasztott szalagot azzal, hogy járassák míg jelt nem kapnak a megállásra és megindítottam a jelvevöt. Egy perc sem telt bele, már jött ki a készülékből a teleírt fényérzékeny, hét centiméter széles papírtekercs eleje a teljesen kész táviratokkal. Egy másik perc múlva már több mint egy méternyire voltam vele az előhívótól és kértem a mellettem álló Un- terstaatssekretärt, vegye át tőlem a papír végét és vigye tovább abban az ütemben, amint a papír az előhívóból kijön. Csakhamar a szoba végére ért. Közben két másik úr megfogta a szalagot a közbenső részeken és mint a francia négyesben, egy-egy további úr belépése mellett, rétes formájában összecsavarodtak. Mikor már nem volt több úr, aki beálljon a sorba, az Unter Staatssekretär felkiáltott: elég, elég! Elvágtam a papírt, a francia négyes szabályai szerint visszaforgattuk a rétest, felgombolyítottam az öt perc alatt beérkezett háromezer szót, mit másnap a kísérleti állomáson kivizsgáltak, vájjon van-e benne indukciós zavar. Nem találtak. Erre újabb rendelet jött: meg kell vizsgálni, vájjon a gyorstávíró működése nem zavarja-e a telefonközlekedést, vagy legalább is nem okoz-e nagyobb zörejt a telefonkagylóban. A kérdés felvetése ellen látszólag nem lehetett ellenvetésem, mert ha baj, ha a távírókészülékek zavarják a tükröstelefon működését, az sem megengedhető, hogy a gyors- távíró zavarja a telefonközlekedést. Csakhogy, amint a németek mondják, a kutya nem itt volt eltemetve. Valami hibát mégis kellett a gyorstávíróra
