Pollák Antal: 40.000 szó óránként (Budapest, 1934)

IV. Berlinben

71

ugyanezen a két dróton megy, de párhuzamos kapcsolással, azaz az áram fele az egyik, fele pedig a másik dróton jut a jelvevőbe, s népiesen szólva, a földön át tér vissza. Ez a kapcsolás persze már nem indukciózavar mentes. De mivel a vízszintes összetevők sokkal kevesebb mozgást igényelnek, mint a függélyesek, a jelvevő telefon eme része annyira érzéketlenre van méretezve, hogy a zavaróáramok nem hatnak rá, s így az egész készülék zavarmentes.

— No, ennek igazán örülök — mondotta a császár —■ és azok után, amit láttam, nem is kétkedem, hogy a gyorstávíró a gyakorlatban is jól meg fogja állani helyét.

A beszélgetés folyamán a többi távírórendszerekre is szó került. Ekkor előlépett a postaminiszter, s a Grey- féle telautográfra célozva így szólt:

— Felség, van ám olyan távírókészülék is, amellyel sajátkézírást lehet a másik állomásra továbbítani.

— Oh — felelte a császár nevetve —, az én alattvalóimnak oly rossz a kezeírása, hogy ennek a készüléknek nem lehet sok fontossága.

A válasz szellemes volt, de a mi ügyünket nem nagyon vitte előre, legalább is nem enyhítette a fennálló feszültséget, noha, amint későbben láttam, a postaminiszternek magának egészen más felfogása volt a dologról, mint az Unterstaatssekretärnek.

Távozása előtt a császár annak a kívánságának adott kifejezést, hogy a készülékeket hagyjam még egy napig a műegyetemen, mert holnap Prinz és Prinzessin Heinrich és a trónörökös is meg fogják nézni ezt az érdekes találmányt.

Szemtől szembe a német császár egyénisége egészen más benyomást kelt, mint aminönek az ember a leírások és szóbeli közlések alapján gondolná. Legalább is olyan alkalmakkor, mint aminö a gyorstávíró bemutatása volt,