Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)
2005 / 2. szám - Technikatörténet. Longa Péterné: Asboth Oszkár, a helikopter (egyik?) feltalálója
Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 110. évfolyam 2. szám 2005. április TECHNIKATÖRTÉNET LONGA PÉTERNÉ Asboth Oszkár, a helikopter (egyik?) feltalálója (1891-1960) Cikkünk címe talán kicsit rejtélyesnek, határozatlannak tűnik - de éppen ez az a kérdés, amire választ keresünk: tekinthetjük-e hazánk fiát, Asboth Oszkárt a helikopter kizárólagos feltalálójának? Eredményeiről, jelentőségéről a műszaki életben máig megoszlanak a vélemények. Aki munkásságával meg akar ismerkedni, részint könnyű, részint nehéz helyzetben van. 1956-ban megjelent, „Az első helikopter” című könyvében részletesen - és igen élvezetes stílusban — ő maga meséli el, hogyan jutott el a stabil, folyamatos repülésre képes, többszörösen kipróbált helikopter megalkotásához - azonban az érdekes történet 1933-ban lezárul. A továbbiakat: a légi jármű további tökéletesítését vagy esetleg Asboth más területeken való munkálkodását homály fedi, nemcsak tőle közvetlenül nem kapunk információt, hanem a szakirodalomból máshonnan sem. Annál is inkább furcsa ez, mivel említett könyvében Asboth annyi lelkesedéssel, élvezettel, magával ragadó hévvel ír találmányának kifejlesztéséről, ami még a műszaki területek iránt kevéssé érdeklődő olvasó kíváncsiságát is felkelti. Ismerjük meg tehát életét, működését saját beszámolója alapján! Asboth Oszkár 1891. március 31-én született az Arad melletti Pankotán. Apja erdész volt, de felmenői között akadt egy nagyon tehetséges mérnök: Asboth Sándor, az 1848^19-es szabadságharc alezredese, Kossuth szárnysegéde, aki az amerikai emigrációban is vele tartott, és a XIX. század ötvenes éveiben tevékenyen vett részt New York városrendezésének tervezésében. Volt a családban egy műegyetemi tanár is, Asboth Emil. Ezek után meglepő, hogy Asboth Oszkár nem végzett sem műszaki, sem másmilyen egyetemet. Kizárólag önképzés útján lett repülőgépkonstruktőr; gyakorlati, kísérletező ember volt. Bár gimnazista kora óta rajongott az akkor még gyerekcipőben járó repülésért, sohasem akart pilóta lenni, saját alkotásait is vállalkozó szellemű barátai próbálták ki. Az ő világát a tervezőasztal és a műhely alkotta, ott érezte jól magát, ott dolgozott fáradhatatlanul. Már gimnazista korában rajongott a modem technikáért, az aradi sportklubban francia nyelvű szakfolyóiratokat böngészett. Csodálta a sebességet — olyan kor volt ez, amikor a legjobb versenyautók óránként 63 kilométert is megtéve „száguldottak”. A repülésben óriási szenzációt keltett amikor 1903-ban egy brazil pilóta, Santos-Dumont az addig használt, hidrogénnel töltött léggömb helyett szivar alakú ballont épített, az utasteret alkotó kosárra légcsavart forgató kis motort és kormánylapokat szerelt, és ezzel a léghajóval repülte körül háromszor az Eiffel-tomyot. A repülőgépek ősei még nem rendelkeztek motorral, autóval vagy motorcsónakkal vontatták őket a levegőbe emelkedéshez. Szárnyaik vászonnal bevont fakeretek voltak: a kettős szárny, azaz biplán előtt vagy mögött mozgatható kisebb szárnyakkal lehetett kormányozni a gépet. Egyes géptípusoknál maguknak a szárnyaknak a végét lehetett le- vagy felhajlítani — ezek a felületek alkották a „csűrőkormányokat”, amelyek a gépek egyensúlyban tartását szolgálták -, ezt a megoldást szintén egy aradi feltaláló, Némethy Emil alkotta meg még a XIX. század végén. Asboth a francia lapok 1907-1908-as számaiban látta meg először a légcsavart, amely egész további műszaki pályájának meghatározó elemévé vált. A franciák kezdetben hitetlenkedve idézték azokat az amerikai forrásokat, amelyek szerint a Wright fivérek már 1903-ban 260 méteres távot repültek be légcsavaros motorral felszerelt, saját tervezésű gépükön. Csak a saját szemüknek hittek, amikor a testvérek egyike 1908-ban Európába jött, és Párizs mellett bemutatót tartott. A repülési távolság akkor már néhányszor tiz kilométerre növekedett, és az esemény igazi szenzációnak számított. Asboth már ekkor megfogalmazta célját: helikopterrendszerű forgószámyas gép megalkotása, amely függőlegesen, nekifutás nélkül emelkedik fel, és egyfolytában is tud lebegni. Úgy tudta, hogy ezen a téren egyetlen apró eredmény született addig: 1907-ben a francia Comu gépével mindössze 30 cm-re fel tudott gépével függőlegesen ugrani. Tehát a cél hamar megszületett, de hogyan volt elég bátorsága hozzáfogni a vidéki gimnazistának egy még a világon sehol sem látott-hallott szerkezet létrehozásához, egy feladat sok szakember által reménytelennek tartott megoldásához? Asbothot egy német cikk győzte meg - amelyet egyébként csak édesapja segítségével tudott lefordítani, de megállapításai annál lelkesítőbben hatottak rá. „A feltalálás művészet, a mérnöki munka pedig mesterség” - állapította meg a számunkra ismeretlen újságíró. A lényeg az ötleteknek, az ötletek sorozatának megszületése, a találmány kigondolása; ezután következhet a kivitelezés, az aprólékos mérnöki munka. Asboth szó szerint teli volt ötletekkel, de
