Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)
2005 / 1. szám - Technikatörténet. Végh László: Az Egyesült Államok szabadalmi rendszerének létrejötte és korai működése 1. rész
96 Vcgh László tette a bejelentőket, és a következő évben az előző évi 33- ról 11-re csökkent a megadott szabadalmak száma. Az időszak összes bejelentése kb.100 lehetett, mert a korabeli dokumentumok arról tesznek említést, hogy a bejelentések kevesebb mint fele ment át a jeffersoni szűrőn. (c) Az 1793-as második szabadalmi törvény Az első lépések a szabadalmi törvény módosítására szinte elfogadásának pillanatában megtörténtek. Az 1790. áprilisi törvény a legnagyobb feladatot a külügyminiszterre rótta. Talán nem véletlenül, mivel Jefferson csak 1790 márciusában foglalta el a miniszteri széket az ekkor még new yorki székhelyű kormányban, és már a kész ténnyel szembesült. A feltalálók és politikus támogatóik, üzlettársaik oldalán is nagy volt a meglepetés, hiszen Jeffersont nem tartották a szabadal mák nagy hívének. Tulajdonképpen a kibontakozó ipari forradalommal, a vállalkozásokkal kapcsolatban lévő politikusok érdekeit is szolgálta az angol példa szerinti, esetlegesen nagy hasznot hajtó jogosultság bevezetése. Jefferson és Madison, virginiai földbirtokosok teoretikusan elfogadták a találmányok fontosságát, a gazdasági érdekektől fűtött támogatók fellépését viszont kritikus szemmel figyelték. Jefferson maga is több érdekes műszaki megoldást dolgozott ki, azonban soha nem jutott eszébe ezeket szabadalmaztatni. A feltalálói tevékenységre úgy tekintett, mint érdekes időtöltésre, amely akár mások számára is hasznos dolgokat eredményezhet. A törvény megváltoztatása, bár két irányból is kezdeményezték, mégsem ment könnyen. Először is, mivel mindkét irányzatnak más célja volt. Jefferson egy idő után szabadulni igyekezett a felelősségtől, amely valóban nem terhelhetett tartósan egy hivatalban lévő külügyminisztert. Az általa kezdeményezett törvénymódosítás két okból sem érhetett akadálytalanul célhoz. Egyrészt a kormányzaton belül egyre inkább ellenzékbe került politikai nézeteivel, ezért általában bizalmatlanok voltak kezdeményezéseivel szemben, másrészt a kongresszuson belül a feltalálók véleményét képviselő tagok más irányú törvénymódosítást képzeltek el. A változtatás nyilvánvaló szándéka már 1790 decemberében látható. Ekkor a kongresszusban létrejött az a bizottság, amely elé a szabadalmi törvénnyel kapcsolatos módosítási indítványokat be lehetett teijeszteni. A feltalálók támogatói dolgozták ki az első törvénytervezetet, amelyet a bizottság már 1791. február 7-én betelj esztett elfogadásra a képviselőknek. Jefferson tervezete 1792. március elsején került a képviselők elé, mindkét esetben elmaradt a döntéshozatal. Jefferson tervezete olyan speciális bejelentési és közzétételi követelményeket támasztott a bejelentőkkel szemben, ami heves tiltakozást váltott ki az érintettekből. A bejelentés benyújtásának alaki feltétele lett volna, hogy a bejelentő előre beszerezze a külügyminiszter beleegyezését és a pénzügyminiszter igazolását a díjfizetésről. A bejelentést be kellett volna jegyeztetni mindegyik állam központi bíróságának nyilvántartásába. A bejelentőt terhelte volna a közzététel is, mégpedig úgy, hogy valamennyi tagállam egyik újságjában legalább háromszor meg kellett volna jelennie a bejelentésről szóló közlésnek. Ha hozzátesszük, hogy ebben az időben a postaszolgálat hiányosságai miatt tulajdonképpen végig kellett volna utazni a tagállamokat, érthető a leendő bejelentők mérsékelt lelkesedése. A feltalálók képviseletében három nappal a javaslat beterjesztése után személyesen megjelent a képviselőházban John Fitch, kezében a számos aláírást tartalmazó tiltakozó petícióval. Az újságokban megjelenő kritikák különösen azt sérelmezték, hogy az így befizetésre kerülő összegeket „külföldi hasznos eszközök és gépek beszerzésére kell fordítani”. Talán Washington kongresszusi nyitóbeszédére reflektált itt Jefferson, hiszen az elnök a külföldi hasznos találmányok mielőbbi hasznosításának lehetővé tételére buzdította a képviselőket. Ha meggondoljuk, hogy néhány éve a törvényhozásban még az importált szabadalmi megoldásokra is javasolták az oltalom megadását az importőr-hasznosítónak, elmondható, hogy ehhez képest rövid időn belül a szabadalmi rendszer működtetésének feltalálói szempontból legszűkebb értelmezésű változata merült fel ezzel a törvénytervezettel. A kifogásolható szigor mellett a törvénytervezet egyértelműen igényli, hogy az elsőbbség kérdésében a bejelentések vizsgálatával megbízott testület állást foglalhasson. Ez a rendelkezés nyilvánvalóan levezethető az 1791. áprilisában lezajlott gőzhajó vitával. A törvényjavaslat alapján feltételezhető, hogy Jefferson végül azzal utasította el John Fitch kérését akkor, hogy az 1790-es törvény alapján a testületnek nincs joga valamely találmány elsőbbségének meghatározására. Fitch élénk tiltakozását az is fokozta, hogy nem Jeffersont, hanem valami miatt piaci vetélytársát, a komoly politikai támogatással rendelkező James Rumsey üzlettársait sejtette a javaslat mögött. Bár a gőzhajó elsőbbségi vitája után az ekkor már mindenkiben kételkedő és hátsó szándékokat feltételező Fitch valószínűleg Jeffersont is főellenségnek tartotta. Meg kell jegyezni, hogy az 1836-os, a szabadalmi hivatal épületében levő teljes dokumentáció pusztulását okozó tűz miatt nagyon sok közvetett feltételezés volt a szabadalmi törvények előzményeiről, az előzetes törvénytervezetek kidolgozóiról, és az események pontos menetéről. Korábban voltak olyan feltételezések, hogy Thomas Jefferson már az első törvény megalkotásában is közvetlenül részt vett. Jelenleg úgy tűnik, hogy az első törvény kidolgozásában nem játszott szerepet, hiszen csak a törvény elfogadása előtt egy hónappal érkezett meg és vette át külügyminiszteri hivatalát. Bizonytalan viszont, hogy miért éppen rá lett osztva a főszerep a szabadalmi engedélyezési eljárásban. Az 1793-as törvénnyel kapcsolatban a közelmúltig az volt általánosan elfogadott, hogy az első és nem a második törvénytervezet származik tőle. A korabeli sajtóban fennmaradt, John Fitch fellépéséből adódó negatív visszhang ellenére ez a törvénytervezet tartalmaz sok érdemi javaslatot is. A legújabb kutatások (Walterscheid, 1998) a törvénytervezet tartalma alapján meggyőzően igazolták, hogy ez a jeffersoni változat. Visszatérve a javaslatra, ez a szabadalmi rendszer működtetéséből származó, számos logikus következtetést tartalmaz. Az 1793-as törvényben elfogadást nyert többek között, hogy- egy meghatározott anyagösszetétel kaphat szabadalmat;- az oltalommal a találmány a jogosult kizárólagos tulajdonát (exclusive property) képezi;- az oltalmi időre elegendő a korábban is alkalmazott 14 év;- a szövetségi szabadalom érvénytelenít bármely államban az alkotmány ratifikálása előtt megadott szabadalmat (az alkotmány ratifikálása után kiadott tagállami szabadalom már korábban alkotmányellenesnek találtatott).
