Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)

2005 / 1. szám - Válogatás a szerzői jogi szakértő testület szakvéleményeiből

Válogatás a Szerzői Jogi Szakértő Testület szakvéleményeiből 63 kedést meghozzanak e kötelezettség teljesítésének biztosí­tására, kötelező érvényű a tagállamok minden jogértelme­zést végző szervére. Ezért az SZJSZT véleményének is fi­gyelembe kell vennie az Infosoc irányelv rendelkezéseit, és ahol a magyar jogszabály többféle értelmezést is enged, az irányelvi szabálynak leginkább megfelelő értelmezést kell elfogadnia. Az irányadó joganyag EK-jog szerinti értelme­zésére vonatkozóan figyelemmel kell lenni az EU Bíróság 106/77 sz. („Simmenthal-”ügyben hozott) ítéletére is, amely szerint, ha a közösségi jogot érintő jogvita nemzeti bíróság elé kerül, annak a nemzeti jog bármely, a közösségi jog rendelkezéseibe ütköző szabályát hivatalból mellőznie kell anélkül, hogy az ilyen jogszabály alkotmányos eszköz­zel való hatályon kívül helyezését be kellene várnia. c) A megjelenítés célja kizárólag tudományos kutatás, illetve egyéni tanulás lehet A szabály nehezen ellenőrizhető eleme ez, hiszen az, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférést milyen célra for­dítják, nem követhető nyomon. A Korm. R. e feltétel érvé­nyesülését elősegítendő előírja, hogy 1. a hozzáférhetővé tett müvek kapcsán a könyvtár köteles tájékoztatást adni ar­ról, hogy a hozzáférés csak a tudományos kutatás vagy egyéni tanulás céljából lehetséges [Korm. R. 2. § (1 )b)]\ 2. a könyvtár a hozzáférés feltételeként köteles megköve­telni a szolgáltatások igénybe vevőjének nyilatkozatát ar­ról, hogy a szolgáltatást csak ilyen célból veszi igénybe [Korm. R. 2. § (2)]. A Korm. R. 2. § (1) a) azt is kimondja, hogy a könyvtár a müvet az Szjt. 38. § (5) bekezdése alapján akkor használhatja fel szabadon, ha „olyan biztonságos műszaki megoldást al­kalmaz, amely megakadályozza gyűjteménye hozzáférhető­vé tett elemeinek módositását, többszörözését (bármely hor­dozón való rögzítését), illetve az igénybevevőként meghatá­rozott személyek körén kívülre irányuló közvetítését, ideért­ve a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tételt is”. Ez azt jelenti, hogy az OGYK által tervezett rendszerben a müvek kinyomtatása nem tartozik a szabad felhasználás kö­rébe, az csak a megfelelő jogosulti engedéllyel végezhető. d) Jövedelemszerzés, jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálhatja; Amennyiben a könyvtár e szolgáltatásért külön díjat kér az igénybe vevőtől, az az eljáró tanács véleménye szerint már jövedelemszerzés célját szolgálja, és így szabad fel­­használásnak már nem minősülhet. Ha viszont a szokásos beiratkozási díj ellenében vagy ingyenesen biztosítja a hoz­záférést, a jövedelemszerzés, jövedelemfokozás célja köz­vetve sem lesz megállapítható. e) A felhasználásra vonatkozó eltérő megállapodás esete nem érvényesül; A törvényi szabály szerint a „felhasználásra vonatkozó eltérő megállapodás hiányában ... szabadon megjeleníthe­tők... ” - azaz a szabad felhasználást egy, „a felhasználásra vonatkozó eltérő megállapodás” kizárhatja. Milyen, a „felhasználásra vonatkozó eltérő megállapo­dás” létezhet? A könyvtár az esetek nagy részében az idő­szaki kiadvány megszerzésekor nem kerül jogviszonyba a jogosulttal; a kiadvány terjesztését végző személlyel köt egyszerű, nem írásbeli formájú adásvételi szerződést. Ez persze nem zárná ki azt, hogy a szabad felhasználás kizárá­sáról szerződést kössön a jogosulttal, de nehezen elképzel­hető, hogy a könyvtár saját kedvezményeit egyoldalúan csökkentő megállapodást kötne úgy, hogy erre semmilyen jogi kötelezettsége nincs. Meglehetősen ritka az az eset, amikor a könyvtár és a jo­gosult között szükségszerűen szerződéses jogviszony ke­letkezik. Ez történik akkor, ha az adott mű hagyományos kereskedelmi forgalomba nem kerül, és így csak közvetle­nül a jogosulttól szerezhető be. Egy így megszerzett műpél­dány továbbértékesítése során azonban már az új tulajdo­nos nem kerül jogviszonyba a jogosulttal, mivel a jogosult terjesztési joga kimerül [Szjt. 23. § (5)]. Tehát a könyvtár és a jogosult között csak nagyon ritka esetben születik megállapodás, amely kizárhatná e szabad felhasználás érvényesülését, de ezen esetekben is a már for­galomba került példányok továbbértékesítése során meg­szűnik a jogosult ellenőrzési joga a terjesztés felett. Ugyanakkor az időszaki kiadvány kiadója és a szerzők között mindenképpen létrejön kiadói szerződés. A Szjt. 38. § (5) teljes mértékben lehetővé tesz egy olyan értelmezést, amely szerint ebben, azaz az eredeti jogosult (szerző) és a származékos jogosult (kiadó) közötti szerződésben is ki le­het zárni a szabad felhasználást. Ez tehát azt jelenti, hogy a szerzők és a kiadók (azaz a „jogosulti oldal”) egymással kö­tött felhasználási szerződéseikben kizárhatják ezt a szabad felhasználást. Az Szjt. nem írja, de logikusan következik ebből a sza­bályból, hogy e megállapodás (melyben nem fél a könyv­tár) csak akkor vonatkozhat a könyvtárra, ha tartalmát a tu­domására hozták. Az azonban újabb értelmezési nehézsé­get okoz, hogy ennek milyen formában kell megtörténnie; hiszen - többek között a terjesztési jog kimerülése okán - a jogosultak nem tudhatják, hogy melyik könyvtár végezné az Szjt. 38. § (5) szerinti szabad felhasználást (külföldi jo­gosultak valószínűleg e szabály létezéséről sem tudnak), így nem tudják ezt a könyvtárt közvetlenül tájékoztatni a ki­adói szerződés kizáró rendelkezéséről. Az eljáró tanács véleménye szerint nem elegendő a sza­bad felhasználás kizárásához, ha például a szokásos „All rights reserved - Minden jog fenntartva ” kitételt alkalmaz­za a kiadó és a szerző. A szabad felhasználás kizárásának egyértelműnek és kifejezettnek, az adott esetre és a konkrét jogszabályi rendelkezésre egyértelműen alkalmazandónak kell lennie. Az is világos, hogy e szabály Magyar Közlöny­ben való megjelenése előtt (Az egyes iparjogvédelmi és szerzői jogi törvények módosításáról szóló 2003. évi CII. törvény a 2003. évi 136. számú Magyar Közlönyben, 2003. november 27-én jelent meg) megkötött szerződések nem terjedhettek ki e szabad felhasználás kizárására, így az ez­előtt megjelent időszaki kiadványok esetében a kiadó csak a szerzővel való szerződésmódosítás során érheti el a sza­bad felhasználás kizárását. Az eljáró tanács megjegyzése: A Korm. R. 3. § (1) bekez­dése az Szjt. hivatkozott 38. § (5) bekezdésében engedett szabad felhasználás körét kibővítően értelmezi. A törvény szövege szerint a szóban forgó bekezdésben meghatározott intézmények gyűjteményeinek részét képező művek, a fel­­használásukra vonatkozó eltérő megállapodás hiányában,

Next

/
Oldalképek
Tartalom