Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)
2005 / 1. szám - Válogatás a szerzői jogi szakértő testület szakvéleményeiből
Válogatás a Szerzői Jogi Szakértő Testület szakvéleményeiből 61 D) Ad 8. „Bővíthető-e a rendszer a papíralapon a könyvtár rendelkezésére nem álló dokumentumok internetes letöltésével? ” A 7. kérdésre adott válaszunk [lásd C) pont] esetén nem volt jelentősége annak, hogy az internetről letölthető dokumentumok egyúttal megtalálhatók-e a könyvtár gyűjteményében, ezért az ott leírtak mindenben vonatkoznak a 8. kérdésre is. E) Ad 1. „A szabadfelhasználás az ismertetett 'A' esetben hogyan értelmezhető? Ezen esetben mihez szükséges a kiadók (a szerzői jogok tulajdonosainak) az engedélye, hozzájárulása?” Ad 5. „A könyvtár... a tulajdonában lévő sajtópéldányok cikkeit - nem a teljes kiadványt - ... terjesztheti-e a belső hálózatán saját olvasói számára? ” Az eljáró tanács az 1. és az 5. kérdésre együtt válaszol, mivel mindkettő az „intranetes” felhasználásra vonatkozik, illetve arra, hogy ilyen esetben a szabad felhasználásnak mik a feltételei, korlátái. A vizsgálatot ismét a szerzői jogi törvény 2004. május 1-jén hatályba lépett módosításai nyomán végezzük el, megvizsgálva e szabályozás keretét adó közösségi jogszabályt, a 2001/29/EK sz. irányelvet. E.l. A végzett felhasználási cselekmény A megkeresés a belső hálózaton való „terjesztés” kifejezést alkalmazza; először arra kell választ találni, hogy a tervezett cselekményt a szerzői jog milyen felhasználásnak tekinti. E.l.l. A művek, teljesítmények eljuttatása a szervertől az egyes munkaállomásokig A szerzői és szomszédos jogok fogalomrendszerében a müveknek, teljesítményeknek a kiszolgáló számítógéptől (szerver) az egyes számítógépes munkaállomásokhoz (terminál) való olyan eljuttatása, ahol a hozzáférés helyét és idejét a nyilvánosság tagjai szabadon választhatják meg, az Szjt. 26. § (8) második fordulata szerinti, a „nyilvánossághoz közvetítés” fogalma alá sorolt „lehívásra hozzáférhetővé tételnek” minősül. Az OGYK által tervezett rendszerben azonban csorbul az olvasó szabadsága- a hozzáférés idejét illetően (mivel csak a meghatározott nyitvatartási időben fér hozzá a digitálisan archivált művekhez, teljesítményekhez); valamint- a hozzáférés helyét illetően (mivel kizárólag a könyvtár helyiségeiben felállított munkaállomások közül választhat az olvasó). Ezek közül az első (időbeli) korlátozás nem változtatná meg a cselekmény jogi megítélését, mivel 1. a hozzáférés ideje így is igen széles körben választható, és 2. a normában az „idő megválasztása” arra utal, hogy ez a felhasználás valósul meg, amikor nem műsorfolyamként (mint a televízió, rádió esetén) érzékelhetőek a művek, hanem egyenként, az egyes felhasználók által eltérő időpontban történhet meg a hozzáférés. A második (térbeli) korlátozás azonban az eljáró tanács véleménye szerint már meghiúsíthatja, hogy az Szjt. 26. § (8) bekezdésének második mondatában meghatározott „lehívásra hozzáférhetővé tétel” valósuljon meg. Amíg az olvasók csak egy földrajzi helyen (pl. kizárólag az Országház épületében) férhetnek hozzá a müvekhez, ez lényegében azt jelenti, hogy a hozzáférés helye tekintetében a nyilvánosság tagjai nem rendelkeznek érdemi választási lehetőséggel. Ebben az esetben csak jelen lévő közönség számára történő megjelenítés történik, ami az Szjt. 24. § szerint nyilvános előadásnak minősül. („Előadás a mű érzékelhetővé tétele jelenlévők számára.... Előadás különösen a mű érzékelhetővé tétele bármilyen műszaki eszközzel vagy módszerrel... . Nyilvános az előadás, ha az a nyilvánosság számára hozzáférhető helyen vagy bármely más helyen történik, ahol a családon és annak társasági, ismerősi körén kívüli személyek gyűlnek vagy gyűlhetnek össze. ”) Ha azonban a hozzáférés helyét illetően az olvasók több földrajzi hely közül választhatnak (pl. az intézmény belső hálózata több helyi fiókkönyvtárt is lefed), akkor már az Szjt. 26. § (8) bekezdésébe foglalt hozzáférhetővé tétel valósul meg. Az egyes cikkek/tanulmányok tekintetében tehát vagy nyilvános előadás vagy lehívásra hozzáférhetővé tétel valósul meg; főszabályként mindkettő engedélyköteles felhasználási cselekmény, így mindkettő tekintetében vizsgálni kell, hogy szabad felhasználásnak minősülhet-e. A sui generis védelemben részesülő adatbázisok esetében a „kimásoláson” kívül az „újrahasznosítás” fogalmába tartozó felhasználásoknál szükséges az előállító engedélye. Ez - az Szjt. 84/A. § (1) b) alapján - vagy müpéldányonkénti terjesztést vagy lehívásra hozzáférhetővé tételt jelent. [(,,b) a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tegyék az adatbázis példányainak terjesztésével vagy-a 26. § (8) bekezdésében szabályozott módon - a nyilvánossághoz való közvetítéssel (a továbbiakban: újrahasznosítás) ”]. Az OGYK által felhasználni kívánt cikk- és tanulmánygyűjtemények az A.2.2.2. pontban leírtak szerint bizonyos esetekben jelentős ráfordítással létrehozott adatbázisoknak minősülhetnek. Az nyilvánvaló, hogy a tervezett „intranetes” felhasználás során ezen adatbázisok jelentős részének számítógépes munkaállomásokhoz juttatása meg fog történni, illetve minimálisan a jelentéktelen rész ismételt és rendszeres ilyen eljuttatása megvalósul. Ennek azonban csak akkor van jelentősége, csak akkor történik engedélyköteles felhasználás, ha - a fentiek alapján - megvalósul az a nyilvánossághoz közvetítés, ahol a hozzáférés helyét és idejét a nyilvánosság tagja maga választja meg. Egyéb esetekben a sui generis védelem alatt álló adatbázisok tekintetében engedélyköteles felhasználási cselekmény nem történik. E.l.2. A művek, teljesítmények munkaállomásokon történő megjelenítése Miután a műveket a könyvtár kiszolgáló számítógépéről (szerveréről) eljuttatták az egyes terminálokhoz, további felhasználási cselekmény történik: a műveknek az egyes munkaállomásokon történő megjelenítése („display”). Ez az Szjt. 24. §-a szerint nyilvános előadásnak minősül. „ Előadás különösen ... a mű érzékelhetővé tétele bármilyen műszaki eszközzel vagy módszerrel, így például a... mű... képernyőn való megjelenítése. ”
