Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)

2005 / 6. szám - Dr. Palágyi Tivadar: Szabadalmakkal kapcsolatos érdekes döntések az amerikai bíróságok 1995-2000. évi gyakorlatából

Szabadalmakkal kapcsolatos érdekes döntések az amerikai bíróságok 1995-2000. évi gyakorlatából 35 chip-foglalatra vonatkozó szabadalom érvénytelen, mert a feltaláló túl sokáig várt a bejelentés benyújtásával. A Legfelsőbb Bíróság döntésének indoklása szerint azt követően, hogy a szabadalmaztatni kívánt termék részletes műszaki rajzai elkészültek, a feltalálók terméküket a szaba­dalmi bejelentés benyújtása előtt csak egy éven belül hoz­hatják forgalomba, mert különben szabadalmi bejelentésük nem minősül újnak. Az 1952. évi szabadalmi törvény sze­rint ugyanis az egyéves türelmi idő a találmány forgalomba hozatalának napján indul. A Texas Instruments (TI) felkérte Wayne Pfaffot, hogy fejlesszen ki egy foglalatot vezeték nélküli integrált áram­köri chipekhez. Pfaff megtervezett egy megfelelő foglala­tot. Termékének általános elgondolását bemutatta a TI kép­viselőinek, és egy független gyártónak részletes műszaki rajzokat küldött. A TI megbízásából egy cég 30 000 egység gyártására írásbeli rendelést küldött Pfaff vállalatának, a Plastronics cégnek, megerősítve a korábbi szóbeli rende­lést. Pfaff a legyártott egységeket bevizsgálta, majd az egész szállítmányt továbbította a TI-nek. Pfaff ezt követően nyújtott be szabadalmi bejelentést, amelyre három évvel később engedélyeztek szabadalmat. Pfaff a körzeti bíróságnál bitorlási pert indított a Wells Electronics cég ellen. A bíróság megállapította, hogy az al­peres bitorolja Pfaff szabadalmának bizonyos igénypontjait. A bíróság döntése szerint az a tény, hogy Pfaff tennéke a sza­badalmi bejelentés előtt már kereskedelmi forgalomba ke­rült, nem befolyásolta a találmány újdonságát, mert találmá­nya a kritikus időpontban még nem volt fizikailag befejezve. A CAFC megváltoztatta a körzeti bíróság döntését. In­doklása szerint az a döntő, hogy a kereskedelmi forgalomba hozatal időpontjában a találmány készenléti foka alapján el lehetett-e várni, hogy befejezéskor működni fog a szándé­kolt felhasználási területen. Pfaff foglalatának egyetlen elemét sem állították elő a kritikus időpontig megfogható termék alakjában. Ennek el­lenére a bíróság arra a tényre támaszkodott, hogy (1) a gyár­tónak küldött rajzok elég részletesek voltak, konkrét méret- és anyagadatokkal, és így gyakorlatilag egy prototípussal voltak egyenértékűek; (2) Pfaff annyira bízott abban, hogy a tervei alapján készítendő tárgy alkalmas lesz a szándékolt célra való felhasználásra, hogy a nagyüzemi gyártást proto­típus elkészítése nélkül kezdte el; és (3) az igényelt talál­mány viszonylag egyszerű készülék volt, amiből arra lehet következtetni, hogy a foglalat kellő mértékben - bár nem fi­zikai értelemben - ki volt fejlesztve ahhoz, hogy az egyéves türelmi időt megkezdettnek lehessen tekinteni. Pfaff a Legfelsőbb Bírósághoz (LB) kérelmet nyújtott be az alábbi kérdés megválaszolására: „Arra a régóta megala­pozott törvényes meghatározásra tekintettel, hogy az egy­éves türelmi idő a kereskedelmi forgalomba hozatal vonat­kozásában csak akkor indulhat, amikor egy találmány telje­sen ki van dolgozva, a Pfaff-féle szabadalom az amerikai szabadalmi törvény 102(b) szakasza alapján érvénytelen­nek tekinthető-e, ha Pfaff találmánya nem volt teljesen kész szabadalmi bejelentésének benyújtási napja előtt több mint egy évvel?” Az LB először azt tanulmányozta, hogy a 102 (b) szakasz szerint hogyan kell értelmezni a „találmány” szót. Ha ehhez a találmány fizikai megvalósítására van szükség, Pfaff ké­sőbb igényelt találmánya a törvény értelmezése alapján nem lehetett kereskedelmi forgalomban a kritikus időpont előtt. A bíróság a szabadalmi törvény 102(g) szakaszának szövege alapján úgy találta, hogy a „találmány” fogalma nem kívánja meg a fizikai megvalósítást, majd azt vizsgál­ta, hogy a CAFC által megállapított „lényegileg kész” stan­dard elfogadható megközelítés-e a törvényes türelmi idő kezdőpontjának meghatározásához. Az LB elutasította ezt a standardot, mert úgy találta, hogy a „lényegileg kész talál­mány” szövegezés megtévesztő és következetlen, mint­hogy a 102(b) szakasz szövege „találmány” -ra, nem pedig „lényegileg kész találmány”-ra utal. Ehelyett a bíróság két­­lépéses próbát állapított meg annak meghatározására, hogy mikor kell a terméket kereskedelmi forgalomban levőnek tekinteni. Ennek megfelelően az egyéves türelmi idő akkor indul, amikor az alábbi két követelményt kielégítették:- a terméket felajánlották kereskedelmi eladásra és- a találmány „szabadalmazásra kész”. A bíróság a második követelmény kapcsán megállapítot­ta, hogy egy találmány kétféle úton válhat szabadalmazásra késszé:- amikor ténylegesen gyakorlatba vették vagy- amikor a feltaláló rajzok vagy más kifejezési mód se­gítségével olyan leírást készített, amely szakember szá­mára lehetővé teszi a találmány gyakorlatba vételét. Végül az LB a kétrészes próbát a Pfaff esetében ismert té­nyekre alkalmazta. Minthogy PfaíTelismerte, hogy a kritikus időpont előtt találmányát felajánlotta kereskedelmi eladásra, az egyetlen kérdés az volt a bíróság számára, hogy Pfaff ta­lálmánya a kritikus időpont előtt „szabadalmazásra kész” volt-e. A gyártónak küldött részletes rajzok alapján a bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a kérdéses találmány sze­rinti foglalat a kritikus időpont előtt szabadalmazásra kész volt, mert egy szakember a találmányt gyakorlatba vehette volna a gyártónak küldött műszaki rajzok alapján. Az LB tehát megerősítette, hogy a gyakorlatba vételnek nem kell feltétlenül megindítania az egyéves türelmi időt a „kereskedelmi forgalom” 102(b) szakaszban foglalt tilalma vonatkozásában. Az LB azonban új standardot állított föl annak meghatározására, hogy egy találmány kellő mérték­ben ki van-e dolgozva ahhoz, hogy a kereskedelmi forga­lom tilalma vonatkozzék rá. A bírósági döntésből következik, hogy bizonyos típusú találmányok esetén a „szabadalmazásra kész” előírás miatt az egyéves türelmi idő a tennék kifejlesztésének korábbi időpontjában kezdődhet. L) A CAFC a Purdue Pharma L. P. v. Faulding Inc. ügy­ben 1999 márciusában hozott ítélete helybenhagyta az el­sőfokú körzeti bíróság döntését, amely megfelelő kinyil­vánítás hiánya miatt érvénytelennek minősített egy nyúj­tott hatású, orálisan adagolható készítményre vonatkozó szabadalmat. A szabadalom igénypontjai olyan morfinkészítményre vonatkoztak, amelynek a csúcskoncentrációja a testben meghaladta a 24 óra után mérhető koncentráció kétszeresét. Erről a leírás azt állította, hogy ellentétben áll a technika ál­lásán alapuló azon tanitással, hogy a koncentráció állandó értéken tartása lenne kívánatos. A szabadalmi leírás szerint fontos a koncentráció gyors növelése. A leírás két példát

Next

/
Oldalképek
Tartalom