Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)
2005 / 6. szám - Dr. Palágyi Tivadar: Szabadalmakkal kapcsolatos érdekes döntések az amerikai bíróságok 1995-2000. évi gyakorlatából
Szabadalmakkal kapcsolatos érdekes döntések az amerikai bíróságok 1995-2000. évi gyakorlatából 35 chip-foglalatra vonatkozó szabadalom érvénytelen, mert a feltaláló túl sokáig várt a bejelentés benyújtásával. A Legfelsőbb Bíróság döntésének indoklása szerint azt követően, hogy a szabadalmaztatni kívánt termék részletes műszaki rajzai elkészültek, a feltalálók terméküket a szabadalmi bejelentés benyújtása előtt csak egy éven belül hozhatják forgalomba, mert különben szabadalmi bejelentésük nem minősül újnak. Az 1952. évi szabadalmi törvény szerint ugyanis az egyéves türelmi idő a találmány forgalomba hozatalának napján indul. A Texas Instruments (TI) felkérte Wayne Pfaffot, hogy fejlesszen ki egy foglalatot vezeték nélküli integrált áramköri chipekhez. Pfaff megtervezett egy megfelelő foglalatot. Termékének általános elgondolását bemutatta a TI képviselőinek, és egy független gyártónak részletes műszaki rajzokat küldött. A TI megbízásából egy cég 30 000 egység gyártására írásbeli rendelést küldött Pfaff vállalatának, a Plastronics cégnek, megerősítve a korábbi szóbeli rendelést. Pfaff a legyártott egységeket bevizsgálta, majd az egész szállítmányt továbbította a TI-nek. Pfaff ezt követően nyújtott be szabadalmi bejelentést, amelyre három évvel később engedélyeztek szabadalmat. Pfaff a körzeti bíróságnál bitorlási pert indított a Wells Electronics cég ellen. A bíróság megállapította, hogy az alperes bitorolja Pfaff szabadalmának bizonyos igénypontjait. A bíróság döntése szerint az a tény, hogy Pfaff tennéke a szabadalmi bejelentés előtt már kereskedelmi forgalomba került, nem befolyásolta a találmány újdonságát, mert találmánya a kritikus időpontban még nem volt fizikailag befejezve. A CAFC megváltoztatta a körzeti bíróság döntését. Indoklása szerint az a döntő, hogy a kereskedelmi forgalomba hozatal időpontjában a találmány készenléti foka alapján el lehetett-e várni, hogy befejezéskor működni fog a szándékolt felhasználási területen. Pfaff foglalatának egyetlen elemét sem állították elő a kritikus időpontig megfogható termék alakjában. Ennek ellenére a bíróság arra a tényre támaszkodott, hogy (1) a gyártónak küldött rajzok elég részletesek voltak, konkrét méret- és anyagadatokkal, és így gyakorlatilag egy prototípussal voltak egyenértékűek; (2) Pfaff annyira bízott abban, hogy a tervei alapján készítendő tárgy alkalmas lesz a szándékolt célra való felhasználásra, hogy a nagyüzemi gyártást prototípus elkészítése nélkül kezdte el; és (3) az igényelt találmány viszonylag egyszerű készülék volt, amiből arra lehet következtetni, hogy a foglalat kellő mértékben - bár nem fizikai értelemben - ki volt fejlesztve ahhoz, hogy az egyéves türelmi időt megkezdettnek lehessen tekinteni. Pfaff a Legfelsőbb Bírósághoz (LB) kérelmet nyújtott be az alábbi kérdés megválaszolására: „Arra a régóta megalapozott törvényes meghatározásra tekintettel, hogy az egyéves türelmi idő a kereskedelmi forgalomba hozatal vonatkozásában csak akkor indulhat, amikor egy találmány teljesen ki van dolgozva, a Pfaff-féle szabadalom az amerikai szabadalmi törvény 102(b) szakasza alapján érvénytelennek tekinthető-e, ha Pfaff találmánya nem volt teljesen kész szabadalmi bejelentésének benyújtási napja előtt több mint egy évvel?” Az LB először azt tanulmányozta, hogy a 102 (b) szakasz szerint hogyan kell értelmezni a „találmány” szót. Ha ehhez a találmány fizikai megvalósítására van szükség, Pfaff később igényelt találmánya a törvény értelmezése alapján nem lehetett kereskedelmi forgalomban a kritikus időpont előtt. A bíróság a szabadalmi törvény 102(g) szakaszának szövege alapján úgy találta, hogy a „találmány” fogalma nem kívánja meg a fizikai megvalósítást, majd azt vizsgálta, hogy a CAFC által megállapított „lényegileg kész” standard elfogadható megközelítés-e a törvényes türelmi idő kezdőpontjának meghatározásához. Az LB elutasította ezt a standardot, mert úgy találta, hogy a „lényegileg kész találmány” szövegezés megtévesztő és következetlen, minthogy a 102(b) szakasz szövege „találmány” -ra, nem pedig „lényegileg kész találmány”-ra utal. Ehelyett a bíróság kétlépéses próbát állapított meg annak meghatározására, hogy mikor kell a terméket kereskedelmi forgalomban levőnek tekinteni. Ennek megfelelően az egyéves türelmi idő akkor indul, amikor az alábbi két követelményt kielégítették:- a terméket felajánlották kereskedelmi eladásra és- a találmány „szabadalmazásra kész”. A bíróság a második követelmény kapcsán megállapította, hogy egy találmány kétféle úton válhat szabadalmazásra késszé:- amikor ténylegesen gyakorlatba vették vagy- amikor a feltaláló rajzok vagy más kifejezési mód segítségével olyan leírást készített, amely szakember számára lehetővé teszi a találmány gyakorlatba vételét. Végül az LB a kétrészes próbát a Pfaff esetében ismert tényekre alkalmazta. Minthogy PfaíTelismerte, hogy a kritikus időpont előtt találmányát felajánlotta kereskedelmi eladásra, az egyetlen kérdés az volt a bíróság számára, hogy Pfaff találmánya a kritikus időpont előtt „szabadalmazásra kész” volt-e. A gyártónak küldött részletes rajzok alapján a bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a kérdéses találmány szerinti foglalat a kritikus időpont előtt szabadalmazásra kész volt, mert egy szakember a találmányt gyakorlatba vehette volna a gyártónak küldött műszaki rajzok alapján. Az LB tehát megerősítette, hogy a gyakorlatba vételnek nem kell feltétlenül megindítania az egyéves türelmi időt a „kereskedelmi forgalom” 102(b) szakaszban foglalt tilalma vonatkozásában. Az LB azonban új standardot állított föl annak meghatározására, hogy egy találmány kellő mértékben ki van-e dolgozva ahhoz, hogy a kereskedelmi forgalom tilalma vonatkozzék rá. A bírósági döntésből következik, hogy bizonyos típusú találmányok esetén a „szabadalmazásra kész” előírás miatt az egyéves türelmi idő a tennék kifejlesztésének korábbi időpontjában kezdődhet. L) A CAFC a Purdue Pharma L. P. v. Faulding Inc. ügyben 1999 márciusában hozott ítélete helybenhagyta az elsőfokú körzeti bíróság döntését, amely megfelelő kinyilvánítás hiánya miatt érvénytelennek minősített egy nyújtott hatású, orálisan adagolható készítményre vonatkozó szabadalmat. A szabadalom igénypontjai olyan morfinkészítményre vonatkoztak, amelynek a csúcskoncentrációja a testben meghaladta a 24 óra után mérhető koncentráció kétszeresét. Erről a leírás azt állította, hogy ellentétben áll a technika állásán alapuló azon tanitással, hogy a koncentráció állandó értéken tartása lenne kívánatos. A szabadalmi leírás szerint fontos a koncentráció gyors növelése. A leírás két példát
