Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)

2005 / 6. szám - Dr. Palágyi Tivadar: Szabadalmakkal kapcsolatos érdekes döntések az amerikai bíróságok 1995-2000. évi gyakorlatából

34 Dr. Palágyi Tivadar hálóra vonatkozott. A CAFC azonban úgy találta, hogy az angol szabadalom nem nyilvánította ki a fóliából készített fémháló használatát, és a másodlagos hivatkozások sem tartalmaztak utalást arra, hogy a fémháló felhasználható lenne összetett szerkezetek, így gipszlapok erősítésére, de ha tartalmaztak is ilyen utalást, nem javasolták felhasználá­sukat tüzállóság javítására. Emellett egyik hivatkozás sem nyilvánította ki a fémháló fémszálainak igényelt vastag­ságtartományát. Ilyen alapon a CAFC arra a véleményre jutott, hogy szakember még csak nem is venné fontolóra a vékony fém­háló felhasználását erősített fallapok szilárdságának növe­lésére. Nem talált olyan elemet sem, amely indokolná a hi­vatkozások kombinálását, különösen az igénypont szerinti tüzállóság növelése szempontjából. így megállapította, hogy a tanács nem talált első pillantásra (prima facie) meg­győző bizonyítékot a kézenfekvőségre, és ezért megváltoz­tatta annak döntését. G) A Sandvik Aktiebolag azért indított bitorlási pert az E. J. Co. ellen, mert az a felperes szabadalma szerinti, karbid fű­­róhegyű füróberendezést úgy hozta forgalomba, hogy egyúttal útmutatást is adott a fúróhegy újbóli élezésére an­nak elkopása után. A szabadalmas úgy tekintette, hogy a fú­róhegy használhatatlanná válik, ha már nem lehet újra ki­élezni; az alperes viszont szolgáltatást létesített a fúróhegy újbóli élezésére és a fúrófej cseréjére. A felperes nézete szerint az alperes bitorlást követett el a fúrófej hegyének cseréjére vonatkozó szolgáltatással. Az alperes azzal védekezett, hogy ez a művelet a szabadalma­zott fúrók törvény által megengedett javítása volt. Az alsófokú bíróság ezzel egyetértett, viszont a CAFC megvál­toztatta az alsófokú határozatot, és a körülmények mérlege­lése alapján 1998 márciusában úgy döntött, hogy az alperes bitorlást követett el figyelembe véve, hogy a szabadalmas­nak nem állt szándékában a fúrókat új fúrófejjel ellátni. H) A Hewlett-Packard Co. v. Repeat-O-Type ügyben a CAFC 1998 szeptemberében helybenhagyta az alsófokú bíróságnak azt a döntését, hogy az alperes nem követett el bitorlást, amikor a felperestől vásárolt tintasugaras patront úgy módosította, hogy lehetővé tette a tinta újratöltését a patronba. A vonatkozó szabadalom egyik igénypontjának sem volt eleme a tinta, és egyik igénypont sem tiltotta a pat­ron módosítását. A CAFC azon a véleményen volt, hogy a szabadalmazott tennék hasznos életét követően az alperes új terméket ho­zott létre. Véleménye szerint a patronokat úgy tervezték meg, hogy a tinta a szabadalmazott kombináció egészének a tönkremenetele előtt kifogyhat, és a kombináció élettarta­ma lényegesen hosszabb, mint egy tintatölteté. Ezért a CAFC arra a következtetésre jutott, hogy a felperes a tinta­­sugaras patronokat a tinta pótlására vonatkozó korlátozás nélkül adta el. így az alperes a tinta újratöltésének lehetővé tételével nem követett el bitorlást. I) A CAFC az In Re Brana ügyben 1998 novemberében ho­zott határozatában azzal a kérdéssel foglalkozott, hogy a gyógyszer tárgyú bejelentések esetén az állatkísérletek ele­gendők-e a hasznosság (utility) követelményének bizonyí­tására. A szabadalmi hivatal elővizsgálója a szabadalmi bejelen­tést a szabadalmi törvény 112. szakaszának első bekezdése alapján elutasitotta, mert a leírásban nem volt egyértelműen megjelölve olyan betegség, amely ellen az igényelt anyag hatásos lett volna, és mert az elvégzett állatkísérletek - az elővizsgáló szerint - nem voltak elegendők ahhoz, hogy kel­lő mértékben megalapozzák az igényelt anyagok gyakorlati felhasználhatóságát emberi daganatok elleni szerként. A CAFC a Fellebbezési Tanács mindkét érvét elutasítot­ta. Azzal kapcsolatban, hogy állatkísérletek elegendők-e egy gyógyszer hasznosságának bizonyítására, megállapí­totta, hogy a szabadalmi hivatalon van a bizonyítási teher, ha megtámadja a leírásban kinyilvánított hasznosságot. Ezt a bizonyítást azonban a hivatal elmulasztotta. A biróság ha­tározata leszögezi, hogy egy állított gyógyászati hatásnak szabványos kísérleti állatokon végzett, statisztikailag szig­nifikáns vizsgálatokkal való bizonyítása kielégítő a szaba­dalomjogi hasznosság bizonyításához. J) A CAFC 1998. decemberi döntése az In re Deuel ügyben a biotechnológiai találmányok kézenfekvőségével kapcso­latos kérdések megítélése szempontjából érdekes. A Deuel egy ismert proteint kódoló DNS-szekvenciákra igényelt szabadalmat. Az Egyesült Államok Szabadalmi és Védjegyhivatala a bejelentést arra hivatkozva utasította el, hogy a protein maga és a protein aminosav-szekvenciájá­­nak egy része már ismert volt, és általánosan ismert techni­kának minősül a DNS-szekvenciák elkülönítése parciális aminosav-szekvencia felhasználásával. így az a kérdés volt eldöntendő, hogy magát a terméket kézenfekvővé teszi-e, ha előállítására egy ismert megoldással a technika állása ösztönzést nyújt. A CAFC véleménye nemleges volt, ezért megváltoztatta a Fellebbezési Tanács döntését, és szabadalmazhatónak mi­nősítette a proteint kódoló DNS-szekvenciákra vonatkozó igénypontokat. A bírósági határozat szerint új kémiai ve­­gyületekre vonatkozó igénypontok esetén csak akkor lehet megállapítani, hogy azok prima facie nem szabadalmazha­tok, ha a technika állásának tanítása „javasolja” az igényelt vegyületeket. Ezt egy proteinszekvencia nem teszi lehető­vé, mert „a genetikai kód degenerációja rendkívül nagy számú olyan DNS-szekvencia feltételezését teszi lehetővé, amely a proteint kódolni képes. Ezen DNS-ek közül egyik sem lehet kézenfekvő, ha a technika állásában nincs valami, ami az adott DNS-hez vezet.... A DNS elkülönítésére szol­gáló általános módszer létezése közömbös annak megítélé­se szempontjából, hogy maguk a specifikus molekulák ké­zenfekvők voltak-e.” A bíróság határozata azt a megállapítást is tartalmazza, hogy a szóban forgó ilyen szekvenciák kézenfekvők lehet­tek volna, ha a protein teljes aminosav-szekvenciája ismert lett volna, de az adott esetben csupán a szekvenciának egy része volt ismert. K) A Wayne Pfaff v. Wells Electronics Ltd. ügyben a Leg­felsőbb Bíróság 1999 januárjában helybenhagyta a CAFC határozatát, amely megállapította, hogy egy számítógép-

Next

/
Oldalképek
Tartalom