Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)
2005 / 5. szám - Nemzetközi kitekintő
82 Dr. Palágyi Tivadar amiért tudatosan olyan nevet választott, amely ennyire hasonlít az A&W védjegyéhez, de végül is úgy döntött, hogy a McDonald’s némileg hányaveti magatartása nem befolyásolja a megtévesztés kérdésével kapcsolatos következtetését. A bíróság az A&W egyéb bizonyítékait is elutasította. A törvény 19. szakaszára alapozott állítás is eredménytelen volt, mert a bíró a régóta fennálló kanadai joggyakorlatot alkalmazta, amely szerint e törvényhely alapján csak akkor lehet bitorlást bizonyítani, ha a bitorlással vádolt védjegy azonos a lajstromozott védjeggyel. A felperesnek arra az állítására, hogy goodwillje leértékelődött, a bíróság megállapította, hogy egy védjegy fölötti ellenőrzés elvesztése vagy egy védjegy hígítása nem lehet a goodwill elértéktelenedésének forrása. Végül úgy döntött, hogy az A&W ezt az okot nem valósította meg, mert a McDonald’s nem használta az A&W védjegyét, és az A&W-t nem akadályozta saját védjegyének használatában. Azzal kapcsolatban, hogy a McDonald’s támadta az A&W védjegyének érvényességét, a bíróság úgy ítélkezett, hogy a McDonald’snak sikerült bizonyítania, hogy a CHICKEN GRILL védjegy nem közismert. A bíró azonban megállapította, hogy az általános ismertség hiánya nem azonos a megkülönböztető jelleg hiányával. Ezért elutasította McDonald’s ellenkérelmét. Az ügyből levonható végkövetkeztetés, hogy most szabad az út a kanadai felperesek számára ahhoz, hogy fordított megtévesztésre hivatkozzanak. A megtévesztés valószínűségének megállapításához azonban azonos próbát kell alkalmazni, és így egy felperes itt is ugyanolyan akadályokba ütközik, mint amilyenekbe a hagyományos közvetlen megtévesztés esetében ütközne. C) A Biovail Pharmaceuticals Inc. (Biovail) et al. v. Minister of National Health and Welfare et al. (MNHW) ügyben a Kanadai Szövetségi Bíróság 2005. január 16-án elutasította a felperesi keresetet. Ha egy generikusgyógyszer-gyártó az egészségügyi minisztertől beleegyező értesítést (Notice of Compliance, NOC) kíván kapni, egy új gyógyszer-engedélyezési kérelem benyújtása helyett az általa forgalmazni kívánt gyógyszert összehasonlíthatja egy már forgalomban levő gyógyszerrel. A fenti ügy előzménye, hogy a Biovail NOC-ot kapott Wellbutrin nevű antidepresszáns gyógyszerére, és a perbe vont Novopharm a saját, szintén depresszió kezelésére szolgáló javasolt gyógyszerét a Biovailnak ezzel a gyógyszerével hasonlította össze. Korábban a Biovail a NOC-rendelettel összhangban benyújtotta a Wellbutrinra vonatkozó szabadalmainak jegyzékét. A NOC-rendelet értelmében a Novopharm nem tehetett mást, mint hogy a Biovail összes felsorolt szabadalma vonatkozásában közleményt (Notice of Allegation, NOA) bocsátott ki, mert ennek elmulasztása esetén az egészségügyi miniszter nem adhatott volna ki NOC-ot. A Novopharm a NOA-ban azt állította, hogy az általa forgalmazni tervezett gyógyszer nem bitorolja a Biovail szabadalmait, de azt is állította, hogy ezek a szabadalmak nem érvényesek. Válaszként a Biovail keresetet indított a Szövetségi Bíróságnál kérve, hogy az bocsásson ki olyan tiltó iratot (Writ of Prohibition), amely megakadályozza, hogy az egészségügyi miniszter NOC-ot adjon ki a Novopharm számára. Miként a szabadalmakra vonatkozó összes ügyben, a bíróságnak először értelmeznie kell a perbeli szabadalma(ka)t a találmány oltalmi körének meghatározása céljából. Ezután a bíróság dönt arról, hogy megalapozott-e a gyógyszer első gyártójának kérelme tiltóirat kiadására. Meg kell jegyezni, hogy az ilyen NOC-eljárásokban nem képez rés judicata-t, ha a bíróság bitorlást állapít meg vagy a szabadalmat érvénytelennek találja. Ezért egy szabadalmas mindig korlátok nélkül indíthat „rendes” szabadalombitorlási pert a generikusgyógyszer-gyártó ellen, ha az utóbbi engedélyt kapott a generikus gyógyszer forgalmazására. A Biovail gyógyszere egy HPMC nevű komponenst tartalmazott, amely segít a gyógyszer felszabadításában; a Novopharm javasolt gyógyszere ettől eltérő, HPC nevű komponenst tartalmazott, amely a HPMC származéka, és azonos célra szolgált. A tiltóirat kiadása iránti kérelmében a Biovail azzal érvelt, hogy a Novopharm NOA-ja nem volt kielégítő, és hogy a javasolt generikus gyógyszer ütközött a saját szabadalmaival. Ezzel szemben a Novopharm azt állította, hogy a Biovail szabadalmai érvénytelenek. Harrington bírónak abban a kérdésben kellett döntenie, hogy kiadjon-e olyan határozatot, amely megtiltja az egészségügyi miniszternek, hogy a Novopharm számára kiadjon NOC-ot, még mielőtt a két vonatkozó szabadalom közül az egyik vagy mindkettő lejárna. Más szavakkal, ha a bíróság azt állapítja meg, hogy a szabadalmak érvényesek, és bitorolják azokat, nem lehet kiadni NOC-ot. Ha azonban a bíróság azt állapítja meg, hogy a szabadalmakat nem bitorolják, vagy azok érvénytelenek, akkor kiadható NOC a Novopharm számára. Harrington bíró az elemzést azzal kezdte, hogy a szabadalmakat értelmezte, mégpedig a kanadai Legfelsőbb Bíróságnak egy olyan döntésével (Free World Trust v. Electro- Santé Inc.) összhangban, amely a szabadalmi igénypontok szövegezésének megfelelő módjára vonatkozott. Az első szabadalommal kapcsolatban a bíróságnak azt kellett megállapítania, hogy a HPMC, vagyis a Biovail által a gyógyszer szabályozott felszabadulása céljából használt anyag lényeges-e a találmány gyakorlatbavétele szempontjából, vagy pedig alapvető eltérés nélkül lehetne-e azt egy másik anyaggal helyettesíteni. A felek szakértőinek meghallgatása után a bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a HPMC, amely a Biovail első szabadalmában leírt anyag volt, lényeges eleme a találmánynak, és a feltaláló nem szándékozott azt egy változattal, így a Novopharm gyógyszerében használt HPC-vel helyettesíteni. Harrington bíró szerint az igénypontok szó szerinti értelmezése kizárta a HPC-t mint megengedhető változatot, és emellett a feltaláló szándéka is azt mutatta, hogy a HPMC lényeges komponens; ezért minden változat az igénypontok oltalmi körén kívül esik. Ennek megfelelően a bíró döntése szerint a Novopharm nem bitorolná a Biovail első szabadalmát, ha NOC-ot adnának ki számára. Ezért a bíró arra a következtetésre jutott, hogy nem helytálló a Biovailnek az az állítása, hogy a Novopharm NOA-jának a szabadalommal kapcsolatos állításai nem kielégítők. A második szabadalommal kapcsolatban, amely a gyógyszer hatóanyagainak felszabadulását segítő vegyületre vonatkozott, a bíró megállapította, hogy a Novopharm a NOA-jában levő állítás szerint nemcsak hogy nem bitó-
