Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)
2005 / 5. szám - Technikatörténet. Longa Péterné: Csodálatra méltó jövőbe látás vagy megalapozatlan ábrándképek? – 100 éve halt meg Verne Gyula – I. rész
Csodálatra méltó jövőbe látás vagy megalapozatlan ábrándképek? - 1. rész 55 Vemének kissé elfeledett művei közé tartozik az Egy kínai viszontagságai Kínában (Les Tribulaions d’un Chinois en Chine, 1879), néhány évtizede egy jól sikerült, Belmondo főszereplésével készült francia filmadaptáció hívta fel rá a figyelmet. A XIX. század végén a művészetben és a tudományban is divatos téma volt Kelet, ezen belül is Kína. Regények, útleírások, sőt operettek születtek, amelyek a többé-kevésbé hitelesen ábrázolt egzotikus helyszínen játszódtak. Ekkoriban járt Kínában tanulmányúton Széchenyi Béla Lóczy Lajos földrajztudós kíséretében. Verne regénye izgalmas, kalandos történet, technikatörténeti szempontból két érdekesség is található benne. Az egyik, ami a vízen és víz alatt tett utazásokhoz kapcsolja, a „Boyton-féle úszóöltözet”, egy különleges felszerelés, amelyben regénybeli feltalálója átússza a La Manche csatornát. A ruha kétrétegű, felfújható, a rétegek között levegő van, amely szigetelést biztosít a hideg vízben. Ha az úszó vízszintesen helyezkedik el, lábához vitorlát erősítve napokig lebeghet a hullámokon. A nadrág fémövhöz van erősítve, ehhez kapcsolódik a felsőrész, amelyet a nyaknál ugyancsak fémkarika zár le. Ehhez erősítik a csuklyát, amely légmentesen simul a fejhez, csak az orrot, szemet, szájat szabadon hagyva. A kabáton több kaucsukszivattyú van, ezekkel szabályozni lehet a levegő mennyiségét az öltözetben, ezáltal az úszó merülési mélységét, testhelyzetét, aminek következtében „ az ember olyan szabadon és biztosan mozoghat a vízben, mint a hal”. Az öltözetet vízmentes zsák egészíti ki, amelyben főzőkészülék helyezhető el. Veszély esetén vészjelek leadására is van lehetőség, akár éjjeli sötétben is, mert egy apró berendezésben kalciumfoszfát tengervizzel való elegyítésével foszforhidrogén állítható elő, ami levegővel érintkezve lángra lobban. Ez az eljárás a könyv szerint mentőöveken is alkalmazható. A kínai tárgyú könyv másik technikai ötlete még érdekesebb: a „beszélő levél” a mai CD-lemezhez hasonlít. A szép kínai hölgy sajátos módon kap üzenetet vőlegényétől: „Lé-n boldogan csókolta meg a levelet és mosolyogva tépte fel a borítékot, de nem levél volt benne, csak egy darabka sztaniol lemez, amely a fonográfba téve elismételte a szavakat, amelyeknek megfelelő domborulatait az élő beszéd véste rá. ” A fentihez hasonló hangrögzítés Verne néhány más müvében is előfordul. A hangrögzítés történetét vizsgálva kiderül, hogy az író szinte naprakészen követte ennek az érdekes technikai újdonságnak a létrejöttét. Edison a könyv megjelenése előtt két évvel, 1877-ben kezdte meg kísérleteit, amelyek során a hanghullámokat egy tű segitségével ónfóliára, azaz sztaniollemezre rögzítette. Első fonográfján egy hengert vont be sztaniollal, a forgó hengerpaláston csavarorsó mozgatta a karcoló tüt, a lejátszásnál pedig a barázdákban haladó tű mozgását membránnal továbbították egy tölcsérhez. Ez a megoldás még nagyon kezdetleges volt, a lejátszott hang rossz minősége miatt zene rögzítésére nem volt alkalmas, és néhány lejátszás után az ónlemez elkopott. Ennyit tudhatott Verne regénye írásakor, mivel a fonográf továbbfejlesztése még egy-két évtizedbe tellett: 1887-ben alkalmaztak viaszhengert, 1899-re vált alkalmassá a berendezés komolyzenei darabok rögzítésére. A laposlemezes gramofon Berliner találmánya volt, 1887-ben készült el az első, és 1900 körül már a fonográf versenytársának számított a visszajátszott hangminőség tekintetében. 2.2. Utazások a levegőben Verne fiatalkori, alig ismert elbeszélése a. Dráma a levegőben (Un drame dans les Airs, 1851). Ez első repülési tárgyú írása, amely elsősorban azért érdekes, mert kitűnik belőle, hogy az író milyen pontosan utánanézett mindennek, milyen komoly előtanulmányokat folytatott adott tárgyával kapcsolatban, egyszóval a szórakoztatás mellett mennyire törekedett a hiteles ismeretátadásra. A történet olvasása során megismerkedünk a léghajózás történetével, a nagy légi katasztrófákkal. Itt tűnik fel először az „őrült feltaláló” alakja, akinek zseniális ötleteit nem ismerik el, nem támogatják elgondolásainak megvalósításában, ezért megkeseredett, sértődött emberként a „hitvány, nyomorult világ” ártatlan képviselőjét, útitársát, a léghajó tulajdonosát támadja meg. Verne első sikeres műve, amellyel egyúttal műfajt is teremtett, az Öt hét léghajón (Cinq semaines en ballon, 1862) volt; hidat vert a tudományos ismeretterjesztés és a kalandregény között. A regény hősei különleges járművükön Zanzibárból indulva Afrikát szeretnék kelet—nyugati irányban átszelni. Ez adta a regény egyik aktualitását: az Afrika-kutatás, a földrész iránti érdeklődés virágkorát élte. Fergusson kapitány a nagy kaland előtt lelkesen ecseteli a léghajózás előnyeit: „Azzal együtt minden lehetséges, nélküle ismét visszakerülnék mindazon veszélyek és természeti akadályok közé, amelyek hasonló utazásokkal jártak. Azzal együtt nincs mit tartanom sem a hőségtől, sem a viharoktól és áradásoktól, sem a számumtól és az egészségtelen éghajlattól, sem a vadállatoktól és vademberektől. Ha nagy melegem lesz, felszállók, ha fázom, leereszkedem. Ha hegy jön közbe, átrepülöm, ha mélység, átlebegem; a folyókon keresztülszállok, mint a madár, ha vihar jön, fölibe kerülök és onnan nézek le. Haladni fogok anélkül, hogy elfáradnék, és megállók anélkül, hogy nyugalomra volna szükségem! Ellebegek a városok fölött... és Afrika térképe kibontakozik szemem előtt a világ legnagyobb atlaszában. ”
