Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)

2005 / 5. szám - Technikatörténet. Longa Péterné: Csodálatra méltó jövőbe látás vagy megalapozatlan ábrándképek? – 100 éve halt meg Verne Gyula – I. rész

56

Longa Petemé

Fergusson léggömbje kettős burkolatú és hidrogénnel van megtöltve. A két gömböt csapóajtó köti össze, amely szükség esetén nyitható. A konstrukció előnyét a főhős azzal magyarázza, hogy a hidrogén jóval könnyebb lévén a levegőnél, csökkenti a súlyt és növeli az emelkedési képességet, a kettős falú szerkezettel pedig a gázmennyiség szabályozása célszerűbben megoldható. A felszállás előtt titokban tartott „nagy találmány” lényege az volt, hogy a léghajón elektromos árammal történő vízbontással folyamatosan fejlesztettek hidrogént, amelyet a felhajtóerő növelése céljából melegítettek. Sajnos ez az ötlet a gyakorlatban nem állta volna meg a helyét; állandó katasztrófaveszéllyel kellett volna számolni - ezt számos baleset bizonyította a későbbiekben a való életben végzett, melegített hidrogént alkalmazó léghajók esetén.

Verne jól érzékelte azt a problémát, hogy a léghajó kormányzásához „fel kellett találni egy rendkívül erős motort, de ami amellett csaknem a lehetetlenségig csekély súlyú legyen Azonban Fergusson a kormányzást nem egy új típusú motorral, hanem a már említett, rendkívül balesetveszélyes gázmelegítéssel, illetve -hűtéssel oldotta meg: „Az én fel- és leszállási készülékem egyszerűen azon alapszik, hogy a léggömb belsejében levő gázt különféle hőmérséklet előidézésével tetszés szerint kiterjesztem vagy összehúzom. ”

A számos izgalmas kaland mellett érdekes fejtegetéseket olvashatunk az emberiség jövőjéről. Ázsia volt „ az emberiség első dajkája ”, ott alakultak ki az ősi kultúrák, majd Európa lett az emberiség szellemi központja; később a lakosság növekedése és a természeti erőforrások fokozatos kimerülése után egyre többen vándorolnak „Amerika még szűz földjére ”, de egykor erre a földrészre is az előbbiekhez hasonló sors vár, és akkor talán Afrika válik a Földgolyó súlyponti helyévé eddig még kiaknázatlan kincseivel. Éghajlata megváltoztathatóvá válik a reménybeli új találmányok, felismerések által és „ valamennyi eddiginél termékenyebb, gazdagabb, életképesebb, nagy birodalom anyja lesz ” — és itt Verne egy egyelőre ismeretlen, de „ még a gőznél és villanyosságnál is nagyszerűbb” energiaforrásra utal. Megjelenik azonban Fergusson beszélgetőtársa részéről az a borúlátás is, amely majd Verne későbbi műveiben is egyre inkább eluralkodik: „A sok feltalált géppel az emberek egymást fogják elemészteni. Én mindig azt képzelem, hogy akkor lesz az utolsó ítélet, amikor egy óriási... kazánnal széjjelrobbantják a földiekét. ”

A léghajózás Verne korában nagyon népszerű volt — láttuk ezt Nadar barátja esetében is. Az első kormányozható léghajóval egy francia, Henri Giffard indult útnak 1852 szeptemberében. 1800 méter magasságban 27 km-t tett meg Versailles fölött. A ballontest légcsavarjának forgatásához gőzmotort használt. A további próbálkozások villany- és benzinmotorokkal történtek. A legsikeresebbnek Zeppelin alumíniumvázas, hatalmas — 128 méter hosszú és 11,2 méter átmérőjű - léghajója bizonyult, amely 1900 júliusában szállt fel először. Érdekes, hogy a repülőgépek széles körű elterjedése után, a XX. század végén a zeppelinek reneszánsza következett be. A „nosztalgiaturizmus” mellett napjainkban teherszállításra is használják az óriás ballonokat, például Svájcban.

Verne két, Hold-utazással foglalkozó regénye méltán tartozik legnépszerűbb művei közé. Az izgalmas téma: kilépés a világűrbe, az ehhez kapcsolódó sok-sok műszaki ötlet, meglepő furcsaság, a szereplők vonzó, érdekes egyénisége mellett megcsillan Verne humora - mindettől letehetetlenül érdekes olvasmány a két könyv. A téma korántsem előzmények nélküli: Edgar Allan Poe, Verne kedvelt írója hősét ballonon röpteti a Holdba, és nagyon híres honfitársának - nálunk inkább Rostand reménytelen szerelmes színpadi hőseként ismert, de valójában a XVII. században íróként élt és alkotott - Cyrano de Bergeracnak a regénye is, amelyben az utazók tűzkocsin közelítik meg a sápadt égitestet.

Bár a két Veme-regény megjelenését öt év választja el egymástól, szorosan összetartozó művekről, összefüggő történetről van szó. Az Utazás a Holdba (De la Terre a la Lune, 1865) azzal indul, hogy az amerikaiak a polgárháború idején hallatlan módon fejlesztették a tüzértechnikát. Békében fölöslegessé válik az ágyúkonstruktőrök munkája - így hát klubot alakítanak, és elnökük lelkesítő ötletét követve elhatározzák, hogy egy hatalmas ágyúval magát a Holdat célozzák meg. A köcsögkalapos elnök, Barbicane, tipikus jenki: a világűr Kolumbuszának tekinti magát; célja a Hold meghódítása és az Egyesült Államokhoz csatolása harminchetedik tagállamként. Lelkesítő beszédében összefoglalja a Holdra vonatkozó múltbeli tanokat és tévtanokat; olyan megmosolyogtató epizódokat említ, hogy egy Herschel nevű „tudós” állítólagos megfigyelései szerint a Holdon vízilovak, szarvakat viselő bárányok és hártyás szárnyú, denevérszerű holdlakók tanyáznak; de nemcsak ilyen naiv ostobaságokról esik szó. Figyelemre méltó annak a javaslatnak az ismertetése, amely szerint a szibériai

sztyeppéken óriási méretű mértani ábrákat kellene fényszórókkal megjeleníteni, például a Püthagorasz-tétel ábrázolását, amelyekre valószínűleg felfigyelnének az esetleges földönkívüli intelligens lények.

Barbicane-ék a vállalkozás csillagászati vonatkozásaira a Cambridge-i obszervatórium tudósainak véleményét kérik ki, kérdéseiket hat pontban foglalják össze; ezek a Hold-utazás megvalósíthatóságára és a célszerű időpontra,