Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)
2005 / 1. szám - Dr. Vida Sándor: Színek védjegyoltalma és az Európai Bíróság
Színek védjegyoltalma és az Európai Bíróság 49 összes többi körülményével együtt kell vizsgálni, így annak fényében is, hogy az adott szín védjegykénti bejegyzése nem ellentétes-e a közérdekkel (general interest), ami abban áll, hogy a színekkel való szabad rendelkezést a gazdasági élet más szereplői számára is lehetővé kell tenni (kiemelés a szerzőtől) azok számára, akik a bejelentővel azonos vagy hasonló árukat kínálnak, s hogy azok ne legyenek indokolatlanul korlátozva (unduly limiting in) ebben a tevékenységükben (ítélet, 71. pont). A negyedik kérdéshez A negyedik kérdés arra irányul, hogy a bejelentés vizsgálatának elvontnak vagy konkrétnak kell-e lennie. E vonatkozásban először is azt kell megjegyezni, hogy az Irányelv preambulumának 12. pontja utal arra, hogy az Irányelv rendelkezéseinek teljes összhangban kell állniuk a Párizsi Uniós Egyezmény rendelkezéseivel. A Párizsi Uniós Egyezmény 6qumquies cikkének C) pontja szerint pedig a védjegy oltalomképességének elbírálásánál minden körülményt vizsgálni kell, különösképpen a védjegy használatának idejét (ítélet, 72-74. pont). Másodszor meg kell jegyezni, hogy a megjelölésnek védjegyként történő bejegyzése minden esetben a bejelentésben megjelölt árukra vagy szolgáltatásokra történik. A védjegy megkülönböztető képességét egyrészt azon áruk vagy szolgáltatások tekintetében kell elbírálni, amelyekre a bejegyzést kérik, másrészt pedig annak figyelembevételével, ahogy azt az érintett közönség észleli. Ezekre való tekintettel annak a hatóságnak, amely a bejelentést vizsgálja, a megkülönböztető képesség vizsgálatát nem elvont módon kell végeznie, hanem a konkrét körülményekre (actual situation) tekintettel (ítélet, 75-76. pont). Ezért a negyedik kérdésre a válasz az, hogy annak eldöntése, hogy a védjegy rendelkezik-e megkülönböztető képességgel, konkrét vizsgálat (kiemelés a szerzőtől) alapján kell, hogy történjék, amelynek keretében az eset összes körülményeit figyelembe kell venni, s ezek közé tartozik a megjelölés korábbi használata is (ítélet, 77. pont). Az ítéletet Braun 9 azzal kommentálja, hogy az Európai Bíróság, tartva magát a Sieckman-ügyben már kifejtettekhez, nem elégszik meg a színminta benyújtásával, valamint a színnek szavak segítségével történő meghatározásával, hanem ragaszkodik a nemzetközileg elismert színkód megjelöléséhez is - igaz ez pótolható hiányosság. Kiemelkedőnek tartja, hogy a szín, ha eredendően (ab initio) nem is rendelkezett megkülönböztető képességgel, azt használat útján megszerezheti. Az Európai Bíróságnak ez az állásfoglalása megfelel a belga (valamint francia) joggyakorlatnak, szemben a sokkal szigorúbb holland (és német - a szerző megjegyzése) gyakorlattal, amely csak akkor ismeri el a szín megkülönböztető képességét, ha az a forgalomban egy vállalat áruinak megjelöléseként már jól ismert (inburgering, Verkehrsdurchsetzung). Ez az értékelés azt a némiképp meglepő helyzetet jelzi, hogy még ugyanazon nemzeti (egységes Benelux védjegytörvény) és közösségi normák alapján is, egyazon államA. Braun'. Precis des marques, 4. kiadás. Bruxelles, 2004, 72bis és 73 pont szövetségben, más mércével mér a holland és más mércével a belga bíróság. Heidelberger Bauchemie ítélet A Heidelberger Bauchemie cég a kék és sárga színt jelentette be védjegyként építőipari termékek csomagolására és címkéire, igy például ragasztóanyagokra, lakkokra, festékekre, szigetelőanyagokra. A Német Szabadalmi Hivatal a bejelentést megkülönböztető képesség hiányára hivatkozással elutasitotta. A megváltoztatási kérelem (Beschwerde) alapján indult eljárásban a Német Szabadalmi Bíróság (Bundespatentgericht) előzetes döntést kért az Európai Bíróságtól a következő kérdésekre: Az absztraktul és kontúrok nélkül védjegyként bejelentett szín vagy színösszetétel, amelynek színárnyalatai színminta benyújtásával, valamint szavakkal meghatározottak, továbbá egy ismert színosztályozási rendszer kódszámainak megnevezésével pontosan meghatározottak, kielégítik-e az Irányelv 2. cikkében foglalt követelményeket? Egy ilyen ún. „absztrakt színvédjegy” az Irányelv 2. cikke értelmében a) megjelölés-e, b) alkalmas-e a származásra utaló megkülönböztetésre, c) grafikailag ábrázolható-e? Az Európai Bíróság ítélete10 a bevezetőben (majd ezt követően többször is) utal az előzőekben ismertetett ,Hibertel-ítélét” 24—26. pontjában kifejtettekre, ahol ismételten azt mondja, hogy az Európai Bíróság (nem pedig a Tanács vagy a Bizottság Közös Nyilatkozata) állásfoglalása irányadó a feltett kérdésekre adott válaszok tekintetében (ítélet, 16-18. pont). Ezeket a szinte szó szerint megismételt megállapításokat követően hozzáteszi, hogy a TRIPS-egyezmény 15. cikk 1. bekezdése szerint is „a színösszetételek ... védjegyként bejegyezhetőek”. Minthogy pedig az Európai Közösség a TRIPS-egyezmény részese, köteles a lehetőségek határain belül annak szóhasználata és célkitűzései szerinti jogértelmezésre (ítélet, 19-20. pont). Ezután utal a „Libertel-ítélef ’ 27. pontjára, amely szerint a szín általában csak az áru tulajdonsága. Majd hozzáfűzi, hogy mindazonáltal nem zárható ki, hogy a színek vagy színösszetételek valamely áruval vagy szolgáltatással kapcsolatban megjelölésként is szolgálhassanak (ítélet, 23. pont). Ezt követően, hivatkozással az Európai Bíróság saját joggyakorlatára (Sieckmann-, valamint Libertel-ítélet), azt mondja, hogy a megjelölésnek lehetővé kell tennie, hogy az ábrákkal, vonalakkal vagy írásjelekkel úgy legyen megjelenítve, hogy az pontosan azonosítható legyen. Ez az értelmezés a védjegylajstromozás rendszerének funkcióképessége érdekében ajánlatos (ítélet, 26. pont). Nevezetesen egyrészről szükséges, hogy a hatóságok világosan és egyértelműen megismerhessék a megjelölés jellegét (nature of the sign) annak érdekében, hogy el tudják látni azokat a feladatokat, amelyek a védjegybejelentések vizsgálatával, illetve közzétételével kapcsolatosan rájuk '°T-49/02, 2004. június 24; németül: GRUR Int., 2004, p. 846
