Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)
2005 / 1. szám - Dr. Vida Sándor: Színek védjegyoltalma és az Európai Bíróság
50 Dr. Vida Sándor hárulnak, továbbá, hogy megbízható védjegylajstromot tudjanak fenntartani (ítélet, 29. pont). Másrészről az is szükséges, hogy a gazdasági élet szereplői abban a helyzetben legyenek, hogy világosan és egyértelműentájékozódni tudjanak, hogy jelenlegi vagy potenciális versenytársaik milyen védj egy bejegyzéseket kezdeményeztek, illetve bejelentéseket nyújtottak be, s ezáltal harmadik személyek jogaira nézve releváns információkhoz juthassanak (ítélet, 30. pont). Ilyen körülmények között a megjelölés mint lajstromba bejegyzett védjegy ezt a szerepét csak akkor tölti be, ha a közönség azt folyamatosan úgy érzékeli, hogy az a védjegy meghatározott származására utal. Végül a megjelölésnek tartósan azonosnak kell lennie (the representation must be durable - ítélet, 31. pont). Két vagy több kontúr nélkül bejelentett szín esetén ezek a feltételek (grafikus ábrázolás - pontos, azonos megjelenítés) csak akkor teljesülnek, ha a színek szisztematikusan úgy vannak elrendezve, hogy előzetesen megállapított és pontosan azonos módon vannak társítva (by associating the colours ... in a predetermined and uniform way — ítélet 32-33. pont). Két vagy több színnek pusztán forma- és kontúrösszetételben történő ábrázolása „minden elképzelhető módon”, amint az az alapul szolgáló eljárásban szerepel, nem felel meg az Irányelv 2. cikkében meghatározott követelményeknek, úgy amint azt a jelen ítélet 25-32. pontjai is megfogalmazzák, mivel nem elégíti ki az egyértelműség és állandóság követelményeit (ítélet, 32. pont). Az ilyen ábrázolások ugyanis nagyszámú különféle kombinációt tennének lehetővé, amelyek nem hoznák a fogyasztót abba a helyzetbe, hogy egy bizonyos kombinációt felismerjen és emlékezetében megőrizzen. Ez utóbbira későbbi vásárlásai alkalmával bizonyossággal nem tudna hivatkozni, és az az illetékes hatóságok, valamint a gazdasági élet szereplői számára sem tenné lehetővé, hogy a védjegyjogosult jogainak terjedelmét megismerhesse (ítélet, 35. pont). A következőkben újból utalás történik a „Liebertel-ítélet” 33., 34., 37. és 68. pontjaiban foglaltakra kiegészítve azzal, hogy a színösszetétel oltalomképességének vizsgálatánál ugyancsak irányadó, hogy az alkalmas-e egyértelmű információk közvetítésére, különösképpen abban a vonatkozásban, hogy egy áru vagy szolgáltatás származásának jelzésére alkalmas-e (ítélet, 37. pont). Eltekintve rendkívüli körülményektől, a színek eredendően nem rendelkeznek (védjegyjogilag releváns) megkülönböztető képességgel, azt azonban adott esetben használattal megszerezhetik (ítélet, 39., 41. pont). Mindezek alapján a feltett kérdésre a válasz az, hogy az absztrakt módon (claimed in the abstract) és kontúrok nélkül bejelentett színek és színkombinációk, amelyeknek színárnyalatai színmintával és szavakkal vannak meghatározva, és egy nemzetközileg ismert színkóddal pontosan azonosítva vannak, az Irányelv 2. cikke alapján védjegyként bejegyezhetőek, feltéve, hogy — megállapítást nyert, hogy abban az összetételben, ahogy azokat használják, ténylegesen (releváns) megjelölést képeznek;- a bejelentés szisztematikus elrendezést (systematic arrangement) ismertet, amelyben a bejelentett színek előzetesen meghatározott módon és állandó jelleggel vannak egymással társítva (associated). A bejelentés vizsgálata alkalmával az Irányelv 3. cikkében foglalt feltételek fennállását ugyancsak ellenőrizni kell, ügyelve egyúttal a közérdek szempontjaira is, nevezetesen, hogy a gazdasági élet többi szereplőjét a védjegy bejegyzésével ne korlátozzák indokolatlanul (ítélet, 42. pont). Az ítéletet a Jenkins- kiadvány11 abban a vonatkozásban üdvözli örömmel, hogy az Európai Bíróság a szín, illetve színösszetétel paramétereinek pontos meghatározását követeli meg, mert a kereskedelem számára életfontosságú, hogy saját és mások jogainak terjedelmével tisztában lehessen. Ugyanakkor a nemzetközi szabványok alkalmazásával kapcsolatosan aggályainak ad hangot azzal, hogy a PANTONE kód a nyomdaipar munkaeszköze, amelyet időről-időre változtatnak, s az ilyen szabványok alkalmazásaszerinte - hasonló a futóhomokra történő építkezéshez. A jövőre nézve azt prognosztizálja, hogy az Európai Bíróságnak az előbbiekben ismertetett két ítélete következtében az elbírálás alatt álló, színekre, színösszetételekre benyújtott védjegybejelentések jelentős részét alighanem elutasítják majd. A már bejegyzett ilyenfajta védjegyekre pedig ez a joggyakorlat egész Európában sötét árnyat vet (casts a long shadow), s az ilyen védjegyek jogosultjai pedig alighanem csak szorongva (with trepidation) fogják majd jogaikat érvényesíteni. Hazai kilátások Lehetséges, hogy a Jenkins-kiadványban közzétett prognózis a mi viszonyainkra nézve is találó lesz. A folyamatban lévő ügyek elbírálása alkalmával az Európai Bíróság igencsak megszorító értelmezése nem hagyható figyelmen kívül. De az sem volna szerencsés, ha a színek, színösszetételek nálunk oltalomban részesülnének, az EU Védjegyhivatala (OHIM), valamint a tagországok döntő többsége ezzel szemben megtagadná azoktól azt. De aligha jobb a már bejegyzett ilyenfajta védjegyek státusa, legalábbis, ami az 1997. július 1 -je után bejelentett12 és védjegyként bejegyzett színeket, színösszetételeket illeti: a törlés lehetősége Damoklész kardjaként lebeg a fejük felett. Más a helyzet, ha az ilyen védjegy időközben ismertté vált. Kérdés persze, hogy a magyar jogalkalmazó az ismertség minősített esetét (Verkehrsdurchsetzung) vagy annak egyszerű változatát fogja-e megkövetelni. Maga a szerző az Európai Bíróság ítéletei alapján ez utóbbi enyhébb (francia típusú) ismertségi követelményt véli értelmezni. Ugyanakkor - szemben az említett angol kommentátorral - a helyzet hazai viszonylatban nem látszik drámainak: a „magenta-”ügyben a Magyar Szabadalmi Hivatal és a Fővárosi Bíróság által hozott lényegileg egybehangzó határozatok’J nemcsak az Európai Bírósághoz hasonló koncepciót tükröznek, de az indokolás egyes fordulatai is hasonló gondolatokat vetnek fel, mint az Európai Bíróság ítéleteinek persze jóval részletesebb fejtegetései. Jenkins Trade Mark Newsletter, Autumn, 2004, p. 1 Az 1997. évi XI. védjegytörvény hatálybalépésének időpontja Védjegyvilág, 2002, 2. szám, p. 35, ism. Dr. Mikófalvi Gábor
