Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)

2005 / 5. szám - Dr. Vida Sándor: A védjegy megkülönböztetőképességének megszerzése használattal

A védjegy megkülönböztetőképessegének megszerzése használattal - az Európai Bíróság „HAVE A BREAK” ügyben hozott ítélete

37

tali eljárásban az Európai Bíróság nem állapíthatja meg azt, hogy egy adott megjelölés megszerezte-e vagy sem a megkülönböztetőképességet. Az Európai Bíróság feladata a közösségi jog értelmezése, mégpedig olyan módon, hogy az előzetes döntéshozatalt kezdeményező nemzeti bíróság azt a főperben megfelelően alkalmazhassa. Az Európai Bíróság kifejtheti nézetét az irányelv 3. cikke (3) bekezdésének értelmére vonatkozóan, de nem abban a tekintetben, hogy a have A break szófüzés Nagy-Britanniában megkülönböztetőképességet szerzett-e (a perösszefoglaló 22. pontja).

A lajstromozási eljárásban felszólaló Mars cég, valamint az EU Bizottságának nézete szerint egy másik védjegy részének használatára nem lehet olyan bizonyítékként hivatkozni, amely utóbbi megfelelne az irányelv 3. cikke (3) bekezdése előírásainak. Ez az érvelés nem meggyőző, mert amint arra az ír kormány helytállóan rámutatott, a védjegyhasználat alatt mind a védjegy önálló használata, mind egy összetett védjegy egy részének használata értendő (a perösszefoglaló 23. pontja).

Az irányelv 10. cikke (2a) bekezdése szerint védjegyhasználatnak minősül az is, „ha a védjegyet olyan formában használják, amely a bejegyzettől csak részben tér el anélkül, hogy az a védjegy megkülönböztetőképességét befolyásolná”. Ezért egy megjelölésnek mint a fővédjegy egy részének használata ugyancsak e meghatározás alá esik. Adott esetben ezt a részt nemcsak mint a fővédjegy egy részét lajstromoznák, de önmagában is, a fővédjegy egyéb elemei nélkül, habár a fővédjegy használata csak egyes elemek vonatkozásában különbözne a rész tekintetében. E résznek a használat segítségével megszerzett megkülönböztetőképességét nem érintené, ha ezt a megkülönböztető jelleget a lajstromozást megelőzően megszerezte (a perösszefoglaló 24. pontja).

Ezenfelül a használat fogalma az irányelv 3. cikke (3) bekezdésében tágabb körű, mint az irányelv 5. cikke (1) bekezdésében meghatározott használat fogalma,4 ez utóbbi rendelkezésnek ugyanis teljesen más (wholly different) funkciója van. Az irányelv 3. cikke (3) bekezdésének nem feladata a védjegyoltalom tartalmának meghatározása, hanem csupán annak kimondása, hogy a megkülönböztetőképességgel eredendően (inherently) nem rendelkező védjegy a megkülönböztetőképességet miként szerezheti meg. Ez pedig a használat. Ezért egy védjegy része esetében is az a döntő, hogy a használat a megkülönböztetőképesség megszerzését eredményezi-e (a perösszefoglaló 26. pontja).

Az irányelv 3. cikke (3) bekezdésében említett használat fogalmát (concept of use) az eredmény szempontjából kell vizsgálni. Bármiféle használat, amely egy megjelölés számára a lajstromozáshoz szükséges megkülönböztetőképességet biztosítja, védjegykénti használatnak tekintendő, amely megfelel az irányelv 3. cikke (3) bekezdésében leírt követelményeknek. Ez a jogértelmezés felel meg a Philips-ügyben hozott ítélet 64. pontjában5 kifejtetteknek, annál is inkább,

Ez a jogellenes használattal szemben alkalmazható szankciókról rendelkezik.

Az ítéletet általában (a 64. pontot nem) ismerteti és kommentálja dr. Vida Sándor: A térbeli védjegyek oltalma az európai és a német jogban. Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2004, 109. évf., 1. szám, p. 21. Az ítélet 64. pontja: „Végül az érintett személyek csoportja által történő annak azonosítása, hogy a termék egy adott vállalkozástól szármamivel az Európai Bíróság a védjegy természetére és hatására összpontositja figyelmét, s pontosan a védjegy természete és hatása az, ami a védjegy megkülönböztetőképességét előidézi. A megkülönböztetőképesség megszerzését szolgáló használat ezért az irányelv 3. cikke (3) bekezdésének fényében vizsgálandó (a perösszefoglaló 33. pontja).

Az olyan fővédjegyek, amelyeknek erős megkülönböztetőképességük van, ennek a megkülönböztetőképességnek jelentős részét átvihetik a védjegy egyes elemeire is. Ilyen esetben a fővédjegy több eleme vagy változata, a fővédjegy használata következtében, önálló (autonomous) megkülönböztetőképességgel bír, beleértve a védjegynek az ám származására való utalását is, még akkor is, ha ezeket az elemeket vagy változatokat a fő védj egytől függetlenül használják. Ez azt jelenti, hogy a fővédjegy megkülönböztetőképessége kisugárzik (conveys) a származékos védjegyekre is. Az így kiterjesztett (extended) védjegyoltalom szükségszerű következménye az átadott megkülönböztetőképességnek (a perösszefoglaló 35. pontja).

Az Európai Közösség szervei ez idáig elvileg nem zárkóztak el egy védjegy részének (önálló) védjegyként való elismerésétől, ha az utóbbi a fővédjegy útján szerezte meg a megkülönböztetőképességet. Ez állapítható meg a Windsurfing Chiemsee ítéletből, ahol a Chiemsee szó ábrás védjegy keretében történt használattal szerezte meg a megkülönböztetőképességet. Az ALCON-iigyben az elsőfokú Európai Bíróságnak több komplex védjegy egy (közös) részével kapcsolatban kellett állást foglalnia, az EUROCERMEX- ügyben pedig egy ábrás védjeggyel kapcsolatban, amelyet rendszerint szóvédjeggyel együtt használtak anélkül, hogy a fővédjeggyel történt együttes használat bármikor problémát vetett volna fel (a perösszefoglaló 40. pontja).

Mindezeken felül a jelen ügyben van egy nem elhanyagolható körülmény is: feltehető, hogy a HAVE A BREAK szlogen önmagában számos érintett fogyasztóban azt a reakciót váltja ki, hogy azt a „HAVE a kit kát” résszel egészíti ki. Ugyanakkor ez a reflexszerü reakció nem elegendő a megkülönböztetőképesség bizonyításához. Szükséges annak bizonyítása is, hogy az érintett fogyasztók a HAVE A BREAK megjelölésnek a csokoládészeletek csomagolásán történő elolvasásakor azt a Kit Kát termék előállítójával azonosítják. E kérdés vonatkozásában pedig Nagy-Britannia kormánya helytállóan mutat rá, hogy az ilyen bizonyítás csupán az összetéveszthetőség valószínűségét támasztaná alá (a perösszefoglaló 45. pontja).

Az ehelyütt kivonatosan ismertetett érvelés végkövetkeztetése, hogy egy olyan szófüzés (word sequence) használata, amely egy hosszabb szófüzés része, elvileg (as a matter of principle) azt eredményezheti, hogy a rövidebb szófűzés is megszerezheti a lajstromozáshoz szükséges megkülönböztetőképességet (a perösszefoglaló 46. pontja).

Fejtegetéseivel, illetve végkövetkeztetéseivel az Európai Bíróság főtanácsnoka az ír kormánnyal azonos, Nagy-Britannia kormányával, valamint az EU Bizottságával ellentétes álláspontra jutott.

zik, a megjelölésnek védjegyként történő használata eredményeként kell hogy történjék. Ez pedig a megjelölés természetének és hatásának következménye, amely lehetővé teszi, hogy a szóban forgó terméket más vállalatok termékeitől megkülönböztessék.”