Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)
2005 / 5. szám - Dr. Vida Sándor: A védjegy megkülönböztetőképességének megszerzése használattal
38 Dr. Vida Sándor Az ítélet Az előzőekre tekintettel előrebocsátjuk, hogy az Európai Bíróság az adott esetben - ami korántsem mindig történik így - alapvetően egyetértett a főtanácsnok nézeteivel. Az ítéletben, az ügy előzményeinek ismertetését követően, az irányelv idevonatkozó rendelkezéseinek felhívásával az Európai Bíróság többek között az alábbiakat fejtette ki. Ami a használat révén megszerzett megkülönböztetőképességet illeti, az érintett fogyasztóknak a védjegy védjegykénti használata által kell az árut vagy szolgáltatást egy meghatározott vállalkozástól származóként azonosítaniuk (lásd a Philips-ítélet 64. pontját, 5. sz. lábjegyzet - a jelen ítélet 26. pontja). Ezen utóbbi feltétel teljesüléséhez nem szükséges, hogy a bejelentett megjelölés önálló használat tárgya legyen (az ítélet 27. pontja). A védjegy védjegyként történt használata kifejezést tehát úgy kell értelmezni, hogy az kizárólag arra a használatra vonatkozik, amelynek célja az áru vagy szolgáltatás meghatározott vállalkozástól származóként történő azonosítása a vásárlóközönség részéről (az ítélet 29. pontja). Márpedig az ilyesfajta azonosítás, és ezáltal a megkülönböztetőképesség megszerzése következhet akár a védjegy egy elemének a lajstromozott védjegy részeként történő használatából, akár egy megkülönböztetőképességgel rendelkező védjegynek egy lajstromozott védjeggyel kombinált használatából. Ezen két esetben elegendő, hogy e használat következtében az érintett közönség ténylegesen egy meghatározott vállalkozástól származóként érzékelje a kizárólag a bejelentett megjelölés által jelölt árut vagy szolgáltatást (az ítélet 30. pontja). Azokat a bizonyítékokat, amelyek alátámaszthatják, hogy a megjelölés alkalmassá vált az érintett áru vagy szolgáltatás azonosítására, átfogóan kell értékelni. Ezen értékelés keretében többek között tekintetbe vehetők: a védjegy által elfoglalt piaci részesedés, a védjegyhasználat intenzitásának földrajzi kiterjedése és időtartama, a vállalkozás által a védjegy reklámozása céljából megvalósított ráfordítások mértéke, az érdekelt fogyasztók azon hányada, amely a megjelölés alapján úgy azonosítja az árukat és szolgáltatásokat, mint amelyek egy meghatározott vállalkozástól származnak, továbbá a kereskedelmi és iparkamaráktól és egyéb szakmai szervezetektől származó nyilatkozatok (lásd az Európai Bíróság álAz ítéletet általában ismerteti (a 49. és 51. pontokat nem) dr. Vida Sándor: Az Európai Bíróság Chiemsee-itélete és ami utána következik. Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2002, 107. évf., 5. szám, p. 48. Az ítélet 49. pontja: „Annak meghatározása alkalmával, hogy egy megjelölés a használat következtében megkülönböztetőképességet nyert, az illetékes hatóságnak valamennyi olyan körülményt mérlegelnie kell, amely arra utal, hogy a megjelölés alkalmassá vált arra, hogy a szóban forgó árukat mint egy meghatározott vállalkozástól származókat jelölje, és ezáltal ezeket az árukat más vállalatok áruitól meg lehessen különböztetni.” Az Ítélet 51. pontja: „Egy megjelölés megkülönböztetőképességének elbírálásánál, amely megjelölést lajstromozásra bejelentettek, figyelembe vehetők a megjelölés piaci részesedése, a használat intenzitása, az utóbbinak földrajzi és időbeli teijedelme, a vállalkozás reklámráfordításainak mértéke, azon érdekelt forgalmi körök hányada, amelyek az árut mint egy meghatározott vállalattól származót azonosítják, valamint ipari és kereskedelmi kamarák, illetve egyéb szakmai körök nyilatkozatai.” tál a Windsurfing Chiemsee ügyben hozott ítélet6 49. és 51. pontját - a jelen ítélet 31. pontja). Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy egy megjelölés megszerezheti az irányelv 3. cikke (3) bekezdésében, illetve a közösségi védjegyrendelet 7. cikke (3) bekezdésében foglalt megkülönböztetőképességet annak következtében, hogy ezt a megjelölést egy lajstromozott védjegy részeként vagy azzal kombinálva használták (az ítélet 32. pontja). Az Európai Bíróság ítélete következtében az ügy most majd visszakerül a Brit Védjegyhivatalhoz, ahol azt fogják vizsgálni, hogy a HAVE A BREAK megjelölés megkülönböztetőképességének megszerzése tárgyában előteijesztett bizonyítékok kielégítik-e a közösségi védjegyjog által meghatározott követelményeket. Mindenesetre a szakmában győzelemként (a victory) értékelik az Európai Biróság jogértelmezését,7 illetve a Nestlé kilátásait kedvezőnek ítélik (prospects for Nestlé ... seem positive).8 Következtetések a hazai gyakorlat számára Amint azt már a bevezetőben említettük, a hazai gyakorlatot az útkeresés jellemzi. Sem a Magyar Szabadalmi Hivatal, sem a Fővárosi Bíróság gyakorlatáról nem állíthatjuk, hogy az elvileg elzárkózna attól, hogy például a címke keretében használt és ismertté vált szó megkülönböztetőképességének megszerzését elismerje. Ez persze a Vt. 2. § (3) bekezdésnek rendelkezésébe is ütköznék. A megkülönböztetőképességnek használattal való megszerzése kérdésében azonban a bizonyítékokkal szemben támasztott követelmények néhány esetben talán igen magasak (hasonlóan Nagy-Britanniához). Az egyik esetben a Magyar Szabadalmi Hivatal azt mondotta például, hogy „a becsatolt vevői nyilatkozatok nem alkalmasak annak bizonyítására, hogy a megjelölés a fogyasztók széles rétegének tudatában védjegyként rögzült, illetve hogy a fogyasztók a megjelölést a bejelentő nevével hozzák kapcsolatba. A csatolt számlák, egyéb dokumentumok nem bizonyítják, hogy a köztudatban a szókapcsolat a bejelentő nevéhez kötődik.” (M 03 1397 sz. határozat, nem jogerős - az adott esetben élelmiszercímkéről volt szó.) Egy további esetben, amikor a Fővárosi Bíróság a megváltoztatási kérelmet ugyancsak elutasította, azt mondotta, hogy a bejelentő „védjegyszerüen, termékének azonosítójaként nem a lajstromozni kért szót, hanem annak egy színes, ábrás változatát használta, így a fogyasztók tudatában ez kapcsolódott össze személyével, nem pedig a régi mesterséget leíró szó. Ezzel szemben a számlákon, üzleti levelezésen és tárgyalásokon való használat önmagában nem tekinthető olyan védj egyszerű használatnak, amely a védjegy megkülönböztetőképességének megszerzését megalapozná.” (3. Pk. 24 491/2004 — A határozat eljárásjogi és nem érdemi okok miatt emelkedett jogerőre. A címke és a Sh. Mc. Culloch: Mark May Acquire Distinctiveness As a Part of Registered Mark, ECJ Rules. World Intellectual Property Report, 2005, augusztus, p. 7 F. Delord in: World Trademark Report, 2005, augusztus 3.
