Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)
2005 / 5. szám - Európai jogi figyelő. Dr. Mikló Katalin: Az ipari alkalmazhatósági kritériumának igényponti értelmezése gyógyászati jellegű találmányok területén
Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 110. évfolyam 5. szám 2005. október EURÓPAI JOGI FIGYELŐ DR. MIKLÓ KATALIN Az ipari alkalmazhatóság kritériumának igényponti értelmezése gyógyászati jellegű találmányok területén A szabadalmazhatóság három fő kritériuma (újdonság, feltalálói tevékenység és ipari alkalmazhatóság) közül az ipari alkalmazhatóság kérdése első látásra rendkívül kézenfekvőnek tűnik, másrészről azonban gyakran számos nehézséget és mérlegelést vet fel annak megítélése, hogy az adott találmány valóban alkamazható-e iparilag. Elég csak arra gondolnunk, hogy milyen átfedések vannak a humán gyógyászat, a diagnosztika, a kozmetika vagy az állatgyógyászat különböző területei között, és máris világossá válik, hogy a határmezsgye meghúzása iparjogvédelmi szempontból nem könnyű feladat, hiszen ennek megtételével a szabadalmi elbíráló szinte egyetlen „tollvonással” foszthat meg egy bejelentőt találmánya oltalmától, vagy éppen segítheti őt hozzá egy kizárólagos joghoz és az ezzel járó monopolhelyzethez. Iparilag alkalmazható a találmány, ha az ipar bármely ágában - ideértve a mezőgazdaságot - előállítható, illetve használható [EPC1 57. cikke]. Ez alól azonban vannak kivételek, amelyek nevesítve vannak az EPC 52. cikkének (4) bekezdésében a következők szerint: ,flem minősülnek iparilag alkalmazható találmánynak az emberi vagy állati test kezelésére szolgáló gyógyászati vagy sebészeti eljárások, valamint az emberi vagy állati testen alkalmazott diagnosztikai eljárások. ” Az EPC fenti megfogalmazása implicit módon ugyan elismeri, hogy ezek az eljárások önmagukban - mint olyanok — iparilag alkalmazhatók lennének, ám a szöveg szerinti „nem minősülnek...találmánynak’’ kitétel megakadályozza ezeknek jogi értelemben vett találmánnyá nyilvánítását. A törvényben megfogalmazott kivételek egyértelműen azt a célt szolgálják, hogy a szabadalmi védettség ne akadályozhassa meg szakmájuk gyakorlásában mindazokat, akik ember- vagy állatgyógyászati tevékenységük keretében ilyen orvosi kezeléseket végeznek. Ugyanakkor a kivételekre vonatkozó ezen mondatot a jogalkotónak rendkívül szűk értelemben kellett megfogalmaznia, hiszen az nem vonatkozhat olyan kezelésekre, amelyeknem terápiás jellegűek (lásd a Fellebbezési Tanács2 - a továbbiakban tanács - T 144/83 számú döntése), illetve amelyek nem sebészeti vagy diagnosztikai módszereket takarnak. 1 European Patent Convention (Európai Szabadalmi Egyezmény) European Patent Office (EPO) Boards of Appeal Annak megítéléséhez, hogy egy adott eljárási igénypont megfelel-e a törvényi feltételeknek, elengedhetetlen annak vizsgálata, hogy az eljárás valamely lépése nincs-e kizárva a szabadalmazhatóságból az EPC 52. cikke (4) bekezdése alapján. Amennyiben van ilyen lépés, akkor az azt tartalmazó eljárásra nem adható szabadalmi oltalom. Ennek értelmében tehát nem engedélyezhető az az igénypont, amely akár csak egyetlenegy, az emberi test terápiás célú kezelését megvalósító cselekvést tartalmaz. Gyógyászati (terápiás) kezelési eljárások A gyógyászati kezelés (terápia) fogalmát a szabadalmazhatóság szemszögéből először a tanács T 144/83 számú (Étvágycsökkentő/DuPont) döntésében definiálták, amely szerint a kezelés célja egy betegség általános értelemben vett kezelése, illetve szűkebb értelemben vett gyógyítása, valamint a fájdalom és szenvedés tüneteinek enyhítése. Immár bevett európai joggyakorlat, hogy az egészség megőrzésére, illetve az egyébként fellépő egészségkárosodások megelőzésére szolgáló profilaktikus kezelések szintén az EPC 52(4) alatt szereplő kivételek közé tartoznak, vagyis hogy a kezelés fogalmának értelmezése nem csupán a már fennálló betegségek gyógyítására és az egészség helyreállítására korlátozódik. Érdekes esetet reprezentál a T 81/84 számú (Menstruációs panaszok/Rorer) ügy, amelynek kapcsán az a kérdés várt megválaszolásra, hogy például az erős fejfájással vagy egyéb más fájdalommal járó menstruációs panaszok kezelése a „terápiás kezelés” fogalma alá tartozik-e. A tanács azt az álláspontot képviselte, hogy a „ terápia ” kifejezést nem lehet túl szűkén értelmezni. Nagyon sok olyan vegyület létezik ugyanis, amelyet az orvosok a különböző eredetű fájdalmak és panaszok enyhítésére, valamint a fizikai teljesítőképesség helyreállítása érdekében alkalmaznak. Bár ezen tüneteknek egy része természetes okokra (pl. menstruáció, terhesség, életkor stb.) vagy az emberi szervezetnek a környezeti tényezőkre adott válaszaira (pl. fáradtság vagy fejfájás, amelyet adott légköri viszonyok okoznak) vezethető vissza, ezek átfedést mutatnak bizonyos betegségek vagy sérülések tüneteivel, sőt gyakran nem is lehet őket egymástól megkülönböztetni. Éppen ezért lehetetlen és nem is célszerű különbséget tenni az alapterápia és a szimptómák ke
