Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)
2005 / 5. szám - Európai jogi figyelő. Dr. Mikló Katalin: Az ipari alkalmazhatósági kritériumának igényponti értelmezése gyógyászati jellegű találmányok területén
30 Dr. Mikló Katalin zelése, vagyis a gyógyítás és a tünetek enyhítése között. Egy gyógyszer alkalmazása általában akkor jön szóba, amikor az emberi szervezetet betegség, fájdalom, panaszok vagy a fizikai teljesítőképesség csökkenése jellemzi, és a gyógyszer adagolása a teljes vagy részleges gyógyulást, a tünetek csökkenését vagy a fizikai teljesítőképesség helyreállítását eredményezheti, de legalábbis hozzá tud ezekhez járulni. A tanács arra a végeredményre jutott, hogy a fájdalomcsökkentés, illetve a fizikai teljesítőképesség helyreállítása (jelen esetben a menstruációs panaszok csökkentése) érdekében végzett gyógyszeres kezelés - függetlenül attól, hogy a tünetek milyen okokra vezethetők vissza - terápiás célú kezelésnek minősül, ami az EPC 52(4) szerint ki vannak zárva az oltalomból. Az igényponti jellemzők terápiás vagy műszaki célja Előfordulnak olyan esetek is, amelyekben nem egyértelmű, hogy az igénypont kezelési eljárásra vonatkozik-e, vagy pedig olyan műszaki tartalom van mögötte, amely alapján szabadalom engedélyezhető a megoldásra. Az egyik legfontosabb döntés a témában a T 245/87 számú (Aramlásmérő/Siemens) ügyben született. Az EP 141965 számú európai szabadalmi bejelentés 1. igénypontjában többek között olyan eljárásra igényeltek oltalmat, amelynek során valamilyen gyógyszert (pl. inzulint) tartalmazó, elektromos vezetőképességgel rendelkező folyadékot egy implantálható adagolószerkezet pumpája segítségével az emberi szervezetbejuttatnak. A tanács álláspontja szerint még ha alkalmazzák is a szabályozott gyógyszeradagoló készülék segítségével az ismertetett lépéseket, akkor is csak az időegység alatt a szervezetbe áramló gyógyszeroldat mennyiségének mérése valósítható meg anélkül, hogy az eljárás magát az áramlást befolyásolná. Ennek következtében az eljárás mindenféle orvosi ismeret nélkül alkalmazható, és önmagában nem rendelkezik semmiféle terápiás hatással. A tanács úgy döntött, hogy nem zárható ki az oltalomból egy eljárás, amennyiben annak a gyógyászati eszközben történő alkamazása és a gyógyászati eszköznek a szervezetre gyakorolt gyógyhatása között nincs funkcionális összefüggés, és ezáltal nem bizonyított az ok-okozati összefüggés. A T 429/89 számú (Szívritmusszabályozó/Siemens) ügyben az EP 108360 európai szabadalmi bejelentés 1. igénypontja a tachycardia megszüntetésére szolgáló szívritmusszabályozó készülék működtetésére vonatkozott, amely eljárás magában foglalta többek között a tachycardia észlelését, egy rutin (algoritmus) generálását, amely stimuláló impulzusokat ad a szívnek a szívritmus normalizálása érdekében, a szív impulzusokra adott válaszainak monitorozását és az adott válasz függvényében a stimulálás megismétlését. A tanács döntésének indoklásában kifejtette, hogy egyrészről a tachycardia megszüntetésére szogáló készülék működtetése ugyan az emberi (és állati) test kezelésére szolgáló gyógyászati kezelésnek minősül, másrészről viszont a bejelentés 1. igénypontja egy műszaki eljárás lépéseire vonatkozik, amelyek nem egy kezelési eljárást, hanem sokkal inkább a ritmusszabályozó működési jellemzőit definiálják. így — bár eljárási igénypont formában van megfogalmazva — az 1. igénypont a ritmusszabályozó funkcionális definíciója révén inkább tekinthető termékigénypontnak, mint hagyományos értelemben vett eljárási igénypontnak. A ritmusszabályozó programozása nem más, mint egy készüléken végzett egyszerű munkafázis, amelyet ugyan végezhet egy orvos is munkája gyakorlása közben, de magaűr eljárás nem tekinthető az emberi vagy állati testen végzett direkt kezelési eljárásnak. A T 82/93 számú (Szivritmusszabályozó/Telectronics) ügy alapjául szolgáló EP 178528 európai szabadalom igénypontjai szintén egy szívritmusszabályozó működtetésére vonatkoztak. A szabadalom ellen felszólalással éltek az EPC 52(4) alapján, mivel az opponens szerint az eljárás egyértelműen az emberi test kezelésére vonatkozott. Az oppozíciós osztály elutasította a kérelmet azzal az indokkal, hogy a szóban forgó eljárás a ritmusszabályozó működtetésére vonatkozó olyan lépésekből áll, amelyek a szívverés szabályozásához elengedhetetlenül szükséges algoritmus alkalmazását foglalják magukban. Mivel a szívritmusnak ilyen módon való szabályozása egy „műszaki tárgyon végrehajtott technikai alkalmazás”, ezért az eljárás nem tekinthető az EPC 52(4) értelmében az emberi test kezelési eljárásának, hanem sokkal inkább tartozik az EPC 57. cikke szerinti iparilag alkalmazható eljárások körébe. A tanács véleménye szerint azonban a szabadalomképességnek az EPC 52(4) szerinti jogi megítélése szempontjából mindegy, hogy egy igénypont - megfogalmazása szerint — egy „műszaki tárgyon végrehajtott technikai alkalmazásra” vonatkozik-e vagy sem: ha ugyanis egy igénypont kizárólag olyan műszaki jellemzőket tartalmaz, amelyek egy „ műszaki tárgyon végrehajtott technikai alkalmazást " és az azt követő, emberi vagy állati testen végzett technikai alkalmazást foglalnak magukba, akkor az igénypont az EPC 52(4) szerint ki van zárva a szabadalmi oltalomból, amennyiben a szóban forgó eljárás alkalmas az emberi vagy állati testen végzett kezelésre vagy sebészeti eljárásra. A T 329/94 számú (Vérvétel/Baxter) ügy alapjául szolgáló európai szabadalmi bejelentés 12. igénypontja olyan eljárásra vonatkozott, amely megkönnyíti a vérvételt az emberi felkarból azáltal, hogy a véradót egy szelektív ingerrel a megfelelő véráramlás fenntartásának elősegítésére stimulálja. A tanács elsőként azt szögezte le, hogy egy vérvételi eljárás önmagában nem lehet szabadalomképes, máskülönben az orvosi tevékenység nagy részének további gyakorlása lehetetlenné válna. A tanács véleménye szerint jelen esetben a szabadalmazhatóság megítélésében nem játszik szerepet az, hogy az adott eljárást orvos, orvosi ismeretekkel rendelkező vagy ilyennel nem rendelkező személy végzi még akkor sem, ha az orvosi kompetencia kérdése első látásra hasznos kiindulópontnak bizonyul is. Sokkal fontosabb az eljárás célja, illetve az ahhoz szorosan kapcsolódó hatás közötti összefüggés elemzése. Amennyiben ugyanis az igényelt eljárás tárgya valóban olyan eszköz működtetése, amelynek műszaki célja megkönnyíteni a vér áramlását a vérvételi hely felé, akkor az eljárásnak nincsen semmiféle gyógyászati célja és gyógyhatása (és ezáltal a véradó egészségére vonatkozóan semmiféle kihatással nincs), ezért az nem is zárható ki a szabadalmi védettségből.
