Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)
2005 / 4. szám - Technikatörténet. Andrási Ferenc: A XX. század legsikeresebb gyógyszerének története, avagy miért nem lett az EGYT a világ egyik legnagyobb gyógyszergyára?
Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 110. évfolyam 4. szám 2005. augusztus TECHNIKATÖRTÉNET ANDRÁSI FERENC* A XX. század legsikeresebb gyógyszerének története, avagy miért nem lett az EGYT a világ egyik legnagyobb gyógyszergyára? A XX. században a gyomorfekély már népbetegségnek számított, hiszen a lakosság kb. 15%-a szenvedett benne valamikor élete során. Ugyanakkor már régóta ismeretes volt, hogy a gyomomedv pH-értéke 1, azaz erősen savas a benne lévő sósavtól. így kézenfekvő volt, hogy a sav és az általa aktivált pepszin emésztőenzim támadja meg a gyomor nyálkahártyáját és okoz szöveti károsodást. A stressz, az idegfeszültség érszűkületet okoz a gyomor nyálkahártyájában, s ennek következtében csökken a sejtek ellenálló képessége, mivel romlik a táplálékkal és oxigénnel történő ellátásuk. Ezt a jelenséget már 1833-ban megfigyelte William Beaumont bostoni orvos egy baleset következtében gyomorsipolyossá vált kanadai prémvadászon: ha az illető dühös volt, elhalványodott látható gyomornyálkahártyája. A hatvanas évekig a növényi eredetű atropint és szintetikus analógjait használták a sósavelválasztás csökkentésére - nem nagy sikerrel. A betegek előbb-utóbb műtétre kerültek, ami a gyomor kétharmadának eltávolításával járt. Az USA-ban évente 150 000 ilyen műtétet végeztek, emellett 8000 beteg meghalt a gyomorfal átfúródása vagy vérzés miatt a 4 millió gyomorfekélyben szenvedő páciens közül. Ezért akkoriban világszerte intenzív kutatás indult, hogy hatékonyabb és kevesebb mellékhatással rendelkező gyógyszert találjanak a gyomorfekély kezelésére. így az újpesti Gyógyszerkutató Intézetben (GYKI) is állatkísérletes modelleket állítottak be, amelyek segítségével új vegyöletek gyomorfekély elleni hatását vizsgálták. Farkas Lajos 1968. február 19-én szintetizálta a GYKI-43023 jelzésű molekulát (2-piridil-tioacetamid, a továbbiakban: 2-PTA). Ez igen hatékonynak bizonyult patkányokon és kutyákon, így 1969. július 11-én az intézet szabadalmi bejelentést tett Magyarországon, majd 1970. július 16-án a kutatók előadták eredményeiket a IV. Gasztroenterológiai Világkongresszuson Koppenhágában. (159 303 lajstromszámú magyar, 894 824 számú kanadai, 133 744 számú dán szabadalom stb.) A vizsgálatok szerint a 2-PTA gátolta mindhárom fontosnak tartott gyomorsav-elválasztást okozó vegyület (acetilkolin, hisztamin, gasztrin) hatását, így felmerült, hogy hatását a sósavtermelést végző enzim blokkolása révén fejti ki. * A szerző a Gyógyszerkutató Intézet munkatársa, a cikkben szereplő kutatócsoport biológiai vezetője Ezt az enzimet egyébként csak 1973-ban izolálta John Forte az USA-ban. Az előadáshoz többen hozzászóltak, köztük Morton Grossman amerikai gasztrológus is, az ülés végén pedig két francia hallgató meglepetésének adott hangot, mivel a 2-PTA-t ők is előállították Párizsban, és a magyar kutatókkal azonos eredményeket kaptak. Erről írt cikkük a következő évben jelent meg a Journal of Medicinal Chemistry-ben. Egyikük, Xavier Pascaud farmakológus további együttműködésre tett javaslatot. Ez 1970. szeptemberében, a francia kollégák Budapesten tett látogatásával el is indult. A GYKI-val kötött kutatási szerződés aláírásakor még személyesen Jacques Paul Servier, a francia gyár alapító-igazgatója is részt vett. Ettől kezdve három éven át a Gyógyszerkutató Intézet együttműködött a Servier-céggel a vegyület gyógyszerré fejlesztése és piacra juttatása érdekében. A világ felosztása is megtörtént: a magyar fél a terület és népesség háromnegyed részét kapta, azonban a legfízetőképesebb országok a francia fél érdekszférájába tartoztak. A hatástani mérések után megtörténtek a biztonsági (toxikológiai) vizsgálatok is, majd ennek alapján sor került a klinikai kipróbálásra a párizsi Bichat Kórházban 1972. júliusában, 23 önkéntesen. Serge Bonfils professzor igen jó eredményekről tudott beszámolni, még a legsúlyosabb esetek is jól reagáltak. A kiterjesztett és tartósabb humán vizsgálatokhoz szükségesnek látszott a két évig tartó, naponta nagy dózisban adagolt vegyülettel végzett biztonsági tanulmány is egereken és patkányokon. Ennek során azonban enyhe májkárosító hatásra utaló jeleket tapasztaltak egyes állatoknál. Jelen cikk szerzőjének javaslatára - hogy több dózissal ismételjék meg a kísérleteket - azonban pénz hiányában nem került sor. így végül a fejlesztés leállt, és a franciák is abbahagyták a témát. Nem így a svédek! Flans Corrodi, az Astra gyógyszergyár kutatási igazgatója 1973. március 9-én Lars Ölbe göteborgi sebészprofesszor számára a GYKI-től vizsgálati anyagot kért a 2-PTA-ból. Ezt meg is kapta, s ezzel az Astra elindult a világhír felé. A svédek ugyanis már 1956 óta próbáltak új, fekélyellenes gyógyszert kifejleszteni. Be is vezettek a terápiába egy új, Novalucol nevű savközömbösítőt. 1966-ban azután ismét felmerült az igény egy még hatékonyabb szerre. Találtak néhány vegyületet, amelyek hatottak patkányokon, de
