Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)
2005 / 4. szám - Válogatás a szerzői jogi szakértő testület szakvéleményeiből
34 Válogatás a Szerzői Jogi Szakértő Testület szakvéleményeiből kifejtettek szerint - csak bizonyos ötletek újabb és egymástól bizonyos részletekben különböző felhasználásáról van szó, amely ötletek - az eljáró tanács által elvégzett kutatás eredménye szerint - nem is a felperestől származnak. (Bár, ha tőle származnának is, akkor sem élveznének szerzői jogi védelmet, hiszen mind a hatályos szerzői jogi törvény, mind az 1969. évi IH. tv. szerint az ötlet nem élvez szerzői jogi védelmet.) Összefoglalva szakvéleményünk lényegét: a felperes szerzői jogait nem sértették meg az alperesek, am i kor olyan öltözékeket hoztak forgalomba, amelyeknek bizonyos elemei egyeznek vagy erős hasonlóságot mutatnak a felperes által tervezett modellek egyes részleteivel, tekintettel arra, hogy az eljáró tanács számára megnyugtató módon bebizonyosodott, hogy ezen elemek a nemzetközi divatsajtóból a perben szereplő valamennyi fél számára ismertek lehettek. Grafikák jogosulatlan felhasználása miatt a jogutód által szerzői jogsértés ügyében indított per SZJSZT-12/05 A Fővárosi Bíróság megkeresése A Fővárosi Bíróság által feltett kérdések A szakértő feladata 1. Állapítsa meg, hogy a végzésben meghatározott jogosulatlan felhasználással kapcsolatban a felperes mint a szerző jogutódja milyen összegű szerzői jogdíjra tarthat igényt a fent megjelölt példányszám megjelenésére is (tekintettel); 2. a felperes hivatkozik arra, hogy korlátlan példányszámban került sor a mű előállítására, mert 2001. február 6-án, két évvel az elkobzásokat követően, újra kapható volt a könyv a kereskedelemben. Nyilatkozzon, hogy ezen körülmény figyelembevételével a szerzői díj milyen mértékben állapítható meg. Az eljáró tanács válasza A bíróságok az eljárás során eddig a következő főbb tényeket tárták fel. A PKKB 23.B.587/2001/8. számú jogerős ítéletével megállapította a K. Könyvkiadó ügyvezetője, L. B. a Btk. 329/A. § (1) bekezdésébe ütköző szerzői és szomszédos jogok vétségének elkövetését. A bíróság özv. Würtz Ádámné magánfél polgári jogi igényét a törvény egyéb útjára utasította. A büntetőeljárás megindítására azért került sor, mert a nevezett kiadó Teliér Gyula „Hatalomgyakorlás az MSZP-SZDSZ koalíció idején” című könyvének kiadása során a jogtulajdonos engedélye nélkül illusztrációként felhasználta Würtz Ádám 11 grafikáját, amelyek a Magyar Nemzet című napilap birtokában voltak. A jogerős büntető ítélet a szerzői jogok megsértése tárgyában a bűnösséget a szerzői jogról szóló 1999. évi törvény (továbbiakban: Szjt.) 16. § (1) bekezdése, (4) bekezdése, továbbá a 17. § a) és b) pontja, valamint a 45. § (1) bekezdése alapján állapította meg. Ezután indította meg Würtz Ádámné, a művész jogutódja a tárgyban hivatkozott polgári pert az említett kiadó ügyvezetője, a kiadó, valamint a lapkiadó alperesek ellen. Az eljáró tanács a bíróság által feltett kérdésekre az alábbi válaszokat adja Ad 1. Az Szjt. 94. § (1) bekezdés e) pontja alapján követelhető a jogsértéssel elért gazdagodás visszatérítése. Az Szjt. miniszteri indokolása eligazítást nyújt az elmaradt szerzői jogdíj és a gazdagodás megtérítése viszonyának megítélésében is. Eszerint: „A törvény a gazdagodás visszatérítése iránti igényt tartja fenn, ami szükségképpen legalább a szerzői díjazás megfizetését eredményezi.” Ebből következően objektív jogsértés esetén a szerző vagyoni igényének legalsó határa az elmaradt jogdíj. Az eljáró tanács álláspontja szerint a szerzői díj megállapításánál a perbeli esetben figyelembe kell venni azt a tényt, hogy a jogutód egyértelmű nyilatkozata szerint nem adott volna felhasználási engedélyt a perbeli grafikáknak az említett kiadvány illusztrálása céljára. Figyelembe kell venni továbbá azt is, hogy Würtz Ádám jogsértő módon felhasznált grafikái nem valamely mű illusztrálására készültek, hiszen minden egyes grafika önálló mű, amely a művész kézjegyét viseli. Esetünket tehát nem lehet összevetni azzal, amikor egy könyvet a grafikus a szöveghez kapcsolódó illusztrációkkal lát el. Álláspontunk szerint ezért a felperes által csatolt, azonos időszakra vonatkozó felhasználási szerződésekben kikötött jogdíjak a vagyoni igény legalsó határának minősülő elmaradt jogdíj megállapításánál legfeljebb csak kiindulásként szolgálhatnak. Az eljáró tanács mindezekre tekintettel a felperes által a keresetlevélben elmaradt szerzői jogdíj címén megjelölt 2 000 000 Ft-os igényt - mint a gazdagodás visszatérítésének minimumaként figyelembe veendő összeget - nem tartja eltúlzottnak. Ad2. Az eljáró tanács a 2. számú kérdésben szereplő felperesi hivatkozást a példányok „korlátlan” számára vonatkozóan csak úgy tudja értelmezni, hogy a felperes véleménye szerint a már bizonyított példányszámon felül további, ismeretlen számú példány került még forgalomba. Ennek megállapítása azonban nem az eljáró tanács feladata, hanem perbeli bizonyítás kérdése, ezért az eljáró tanács ezzel kapcsolatban csak annak megjegyzését tartja szükségesnek, hogy önmagában az a tény, hogy az elkobzásokat követően a könyv ismét/még forgalomban volt, nem bizonyíték a nagyszámú vagy korlátlan előállításra. Az eljáró tanács álláspontja szerint a bíróság kérdésében említett körülmény figyelembevétele elsősorban a visszatérítendő gazdagodás összegére van hatással, és csak közvetetten befolyásolja az ennek (gazdagodásnak) részét képező szerzői díj mértékét. Ez azt jelenti, hogy a perben bizonyított példányszámot jelentősen meghaladó számú további kiadvány bizonyítható előállítása esetén a visszatérítendő gazdagodás és az ennek részét képező szerzői díj is magasabb összegű lehet (pl. a további példányok árához, valamint a gazdagodás megállapításához már figyelembe vett egyéb szempontokhoz igazodóan).
