Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)
2005 / 4. szám - Tanulmányok. Kulcsár Eszter: A követő jog nemzetközi és európai uniós szabályozásának alakulása – II. rész
A követő jog nemzetközi és európai uniós szabályozásának alakulása II. rósz 11 2.5.3. Az irányelv felülvizsgálata Tekintettel arra, hogy a követő jog esetében kizárólag díjigény-érvényesítésről van szó, indokolt a küszöbérték és a ráták időszakonkénti felülvizsgálatának lehetőségét biztosítani az irányelvben. A Bizottság már 1996-ban felvetette jelentések készítésének szükségességét a követő jog alkalmazására és hatásaira vonatkozóan és abból a célból, hogy adott esetben módosító javaslatokat fogalmazzanak meg bennük az európai műtárgypiac fejlődésének tükrében. A Tanács, a Parlament álláspontjára is figyelemmel, 2000-ben az első jelentéstétel határidejeként az irányelv átültetésére rendelkezésre álló határidő leteltétől számított harmadik évet jelölte meg. A további jelentések elkészítésére négyévenként kerül majd sor. Ennek megfelelően az irányelv 11. cikkében foglalt felülvizsgálati klauzula szerint a Bizottság a Parlamentnek, a Tanácsnak, illetve a Gazdasági és Szociális Bizottságnak első alkalommal legkésőbb 2009. január 1-jéig tesz jelentést elsősorban a kortárs műkincsek európai piacának versenyképességéről. A Bizottság jelentésében külön kitér majd a követő jogot az irányelv hatálybalépését megelőzően nem alkalmazó országok helyzetére, illetve a követő jog bevezetésének összeurópai és tagállami hatásaira. Ha szükséges, a Bizottság a piac változásainak figyelembevételével a küszöbérték, a jogdíjak mértékét meghatározó ráták és a plafonérték kiigazítására is javaslatot tehet, továbbá joga van jelentésében bármely, az irányelv rendelkezéseinek hatékonyságát fokozó intézkedést indítványozni. All. cikk a tagállamok képviselőiből álló kapcsolattartó bizottság felállításáról is rendelkezik, amely napirendjére tűzhet bármely, az irányelv alkalmazásával összefüggő kérdést, és egyben a tagállamok és a Bizottság közötti, az európai műtárgypiac aktuális helyzetére vonatkozó információcsere fórumául is szolgál. 2.6. A követő jog Európán kívüli meghonosítása 1996-ban a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményében úgy foglalt állást, hogy a követő jog európai harmonizációja az első lépést jelenti e jogintézmény kiterjesztésére szerte a világon. E cél nemcsak a társulási, partnerségi és együttműködési megállapodásokon keresztül, hanem a harmadik országokkal folytatott két- és többoldalú tárgyalások útján érhető el. Amint a Tanácstól megkapja a szükséges felhatalmazást, a Bizottság megkezdi a nemzetközi szintű tárgyalásokat, amelyek az irányelv (7) preambulumbekezdése alapján a BUE 14,eT cikkének kötelezővé tételére irányulnak majd. Figyelemmel ugyanis arra, hogy minimális az esély a BUE felülvizsgálatára, legalább a kortárs műtárgyak piacán meghatározó szerepet játszó országokkal - az Egyesült Államokkal, Svájccal38 és Japánnal - célszerű kétoldalú tárgyalásokat kezdeményezni.39 Nem kerülhető meg a követő jogdíj megfizetése a műalkotás svájci raktárba való szállításával. (OLG Frankfurt a. M., Az.: 11 U 63/03) http://www. Urheberrecht. org/news/p/3/i/2301/ Vladimir Duchemin: i. m., p. 115. 38 2.7. Következtetések Figyelemmel az európai műkincspiaci verseny torzulásaira, alapvető érdek mutatkozott a követő jog általánossá tételére Európában. Az irányelv célja tehát az egyes tagállamokból származó szerzők közötti diszkrimináció felszámolása e területen. Az irányelv bizonyos rendelkezései azonban néhány, üzleti pozícióit féltő tagállam érdekeit megjelenítve e célkitűzés megvalósítása ellen hatnak. Ilyenek a magas küszöbértékre, a degresszív kulcsokra, valamint a fizetendő jogdíj felső határára vonatkozó szabályok. A küszöbértékről szóló szabály ráadásul ellentétben áll a szerzői jog alapelvével, amely szerint a mű minden egyes felhasználásáért díjazás jár a szerzőnek, illetve vitatható abból a szempontból is, hogy az online műkereskedelem az alacsonyabb árú alkotásokat részesíti előnyben, igy a magas küszöbérték számos művész bevételi forrását apaszthatja el.40 A versenyt torzító tényezők kiküszöbölésére irányuló közösségi erőfeszítések útjában állnak az irányelv átültetésére vonatkozó rendelkezések is. Kétségtelen tény ugyanis, hogy London előnyös piaci pozíciót erősíti a követő jog teljes bevezetésére lényegében 2012-ig adott haladék. Mindenesetre az irányelv tartalmaz egy bizakodásra okot adó előírást is, nevezetesen a Bizottság jelentéstételi kötelezettségét. A Bizottságnak a jelentésben lehetősége nyílik arra is, hogy kezdeményezze a ráták, a küszöbérték és a fizetendő díj maximumának módosítását, akár ez utóbbi eltörlését is.41 3. Az irányelv implementációja az Egyesült Királyságban Az Egyesült Királyságban újra és újra fontolóra vették a követőjog bevezetését, ám végül minden alkalommal negatív döntés született. A jogintézmény ellen szóló legfontosabb érveket egy, a Parlament által létrehozott bizottság gyűjtötte össze 1977-ben. A bizottság jelentésében felhívta a figyelmet arra, hogy a követő jogdíjakat a művészek helyett túlnyomórészt a jogutódoknak fizetik meg, a jogintézmény ellentétben áll az angol szerzői jog általános gyakorlatával, amely nem ismer elidegeníthetetlen jogokat, végül döntő érvként a bizottság arra hivatkozott, hogy a követő jog a közismerten virágzó londoni műkereskedelemre nyilvánvalóan negatív hatást gyakorolna.42 Az irányelvi harmonizáció nyomán azonban a többi, követőjogot nem ismerő tagállam mellett az Egyesült Királyság is lépéskényszerbe került. 2006. január l-jével lép hatályba a Brit Szabadalmi Hivatal honlapján közzétett, az irányelv rendelkezéseit implementáló tervezet. A tervezet tükrözi a brit kormány álláspontját, amely szerint minimálisra kell csökkenteni a követő jog elszívó hatásának kockázatát a brit műtárgypiac forgalmára nézve. A hivatal 2005 május közepéig tartó konzultációt kezdeményezett, hogy valamennyi érdekelt megtehesse észrevételeit a tervezet szövegére vonatkozóan.43 40 Vladimír Duchemin: i. m., p. 117-119. 41 F Vladimir Duchemin: i. m., p. 121. 42 . KonradSchmidt-Werthem: i. m. p. 52—53. Ugyanerről lásd: Michele Boote: A fair share?, Copyright World, 2005. április, p. 10-11.
