Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)
2005 / 4. szám - Tanulmányok. Kulcsár Eszter: A követő jog nemzetközi és európai uniós szabályozásának alakulása – II. rész
4 Kulcsár Eszter A BUE I4'er cikke opcionális szabály, amely tág teret enged a tagállamok számára a követő jog implementációja során. Ennek eredményeként számos eltérés mutatkozik az egyes tagállami szabályozások között a követő joggal érintett műalkotásokat, tranzakciókat, a jogdíj jogosultjait, számításának alapját, mértékét illetően. Ezen túlmenően az a tény, hogy egyes országok nem alkalmazzák e jogintézményt, szintén hozzájárul a belső piaci verseny torzulásához és az ügyletek egyik tagállamból a másikba való áthelyeződéséhez. E tényezők közvetlen negatív hatást gyakorolnak a belső piac zavartalan működésére [(10) preambulumbekezdés].2 * A BUE 14,er cikke alapján a tagállamok eldönthetik, bevezetik-e a követő jog intézményét nemzeti jogukba vagy sem. A BUE 14'er cikkének (2) bekezdése ugyanis a követő jog alkalmazását egyrészt viszonossághoz köti, másrészt attól is függővé teszi, hogy az ország, ahol a védelmet igénylik, milyen mértékben biztosítja azt saját állampolgárai javára. Ennélfogva, amint arra a tanulmány I. részének II. pontjában utaltunk, a nemzeti elbánás elve, amely a nemzetközi szerzői jog egyik alapelve, sajátosan érvényesül a követő jog esetében. Az Európai Bíróság esetjoga (C-92/92; C-326/92; C-3 60/00) alapján ugyanakkor a BUE viszonossági szabályát nem alkalmazhatja a tagállam abból a célból, hogy kizárja az igényérvényesítés lehetőségét más tagállamok állampolgárai esetében olyan szerzői jogokra nézve, amelyeket saját állampolgárai javára biztosít. Az ilyen viszonossági szabály alkalmazása az Európai Közösség létrehozásáról szóló szerződés 12. cikkében rögzített, állampolgárságon alapuló megkülönböztetés közösségi szintű tilalmából következő egyenlő bánásmód követelményébe ütközik [(6) preambulumbekezdés]. A Közösség tevékenysége — így az áaik szabad áramlását akadályozó és a versenyt torzító tényezők kiiktatása—során kulturális szempontokat is figyelembe vesz [(5) preambulumbekezdés]/ Minthogy e tekintetben szükségesnek látszik felszámolni a tagállamok követő jogi rendelkezései közötti indokolatlan és zavart keltő különbségeket (és csak ezeket), a Bizottság intézkedéseket javasolt az egységes európai szabályozás megteremtése céljából [(13), (15) preambulumbekezdés]. 2. Az irányelv rendelkezései Mindenekelőtt hangsúlyozni kell, hogy az irányelv hatálya nemcsak az Európai Unió tagállamaira teljed ki, hanem az Európai Gazdasági Térség (EGT) országainak állampolgáraira is.4 Az irányelv fentiekben részletezett célja, hogy egységesítse a követő jog szabályozását a jogintézményt elismerő tagállamokban, és meghonosítsa azokban, amelyek nem ismerik azt szerzői jogukban. Az irányelv három fejezetben összesen 14 cikket tartalmaz, amelyeket 30 preambulumbekezdés vezet be. 2 Szerződés az Európai Közösség létrehozásáról, 14. cikk Szerződés az Európai Közösség létrehozásáról, 151. cikk (4) bekezdés 4 Decision of the EEA Joint Committee No 171/2002 of 6 December 2002 amending Annex XVII (Intellectual property) to the EEA Agreement Az első fejezet az irányelv hatályának egyes aspektusait tisztázza: az 1. cikk meghatározza a követő jog tárgyát, a követőjogdíj-köteles ügyleteket és a jogdíjfizetésre köteles személyt. A 2. cikk definiálja a követő jog hatálya alá tartozó műalkotásokat, és pontosítja az eredetiség fogalmát. Az irányelv a különös rendelkezéseket tartalmazó második fejezetben (3-5. cikk) rögzíti a követő jogdíj számításának alapját, a jogdíj mértékét és az eladási ár küszöbértékét. Majd meghatározza a követő jogdíj kedvezményezettjeinek körét (6. cikk 1. pontja, 7. cikk), a jogérvényesítés lehetséges módozatait (6. cikk 2. pontja), a védelmi időt (8. cikk), valamint az ügyletre vonatkozó információkhoz való hozzáférés jogát (9. cikk). A harmadik fejezet a záró rendelkezések között tárgyalja az irányelv időbeli hatályát (10. cikk), hatálybalépését (12. cikk), a végrehajtására (12. cikk) és felülvizsgálatára (11. cikk) vonatkozó kérdéseket. 2.1. Az irányelvi szabályozás tárgya Az 1. cikk 1. pontja értelmében a követő jog olyan vagyoni jog, amely az eredeti műalkotásra tekintettel a művészt, illetve jogutódjait illeti meg a műpéldány tulajdonjogának származékos átruházásai után. A követő jogdíjra való jogosultság tehát csak a szerző általi első átruházást követően nyílik meg, és kizárólag az eredeti műalkotásokra nézve illeti meg a jogosultat. Az 1. cikk 1. pontja rögzíti azt is, hogy a követő jog elidegeníthetetlen, és előzetesen sem lehet lemondani róla. Az elidegeníthetetlenség, amely a BUE-val összhangban szerepel a követő jog egyik lényegi vonásaként az egyes nemzeti szabályozásokban, minden - akár visszterhes, akár ingyenes - átruházási módra kiterjed. A követő jognak e fogalmi eleme védi a szerzőt a műkincspiac spekulációs célzatú esetleges nyomásgyakorlásától, és ezzel garantálja a jogintézmény hatékonyságát.5 Ugyanakkor ez az első alkalom, amikor az európai jog kifejezetten elismeri egy szerzői jogosultság elidegeníthetetlen természetét.6 A Tanács - elfogadva az Európai Parlament 17-es számú, 1997-ben tett módosító javaslatát - 2000-ben egészítette ki az irányelv szövegét a lemondás jogának tilalmával, amely megerősíti a követő jog átruházhatatlanságának követelményét. Amint azt a Bizottság 1996-ban, majd 1998-ban, a Tanács pedig 2000-ben javasolta, a követő jog esetében a védelmi idő a szerzői jogban általános időtartamhoz igazodik, amely a szerző életét és a halálát követő 70 évet fogja át. Ebből következik, hogy csak a kortárs műalkotásokra vonatkozik a követő jog annak ellenére, hogy e művek- sem számukat, sem értéküket tekintve - nem játszanak meghatározó szerepet a világ műtárgypiacán.7 Vladimir Duchemin: i. ra., p. 39. A tagállamok közül Franciaország és Luxemburg kizáija a halál esetére szóló rendelkezés köréből a követő jog végrendelet útján való átruházásának lehetőségét. E korlátozást azzal indokolják, hogy a követő jog csak a szerző és szűk családja igényeinek kielégítésére szolgálhat. Konrad Schmidt-Werthem: Die Richtlinie über das Folgerecht des Urhebers des Originals eines Kunstwerks. Nomos Verlagsgesellshaft, 2003, p. 42. Vladimir Duchemin: i. m., p. 83. Ennek újabban ellentmondani látszanak egyes aukciósházak forgalmára vonatkozó adatok, lásd például: Műértő, 2005. március, p. 14.
