Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)

2005 / 3. szám - Nemzetközi kitekintő. Dr. Palágyi Tivadar: Külföldi hírek az iparjogvédelem területéről

Külföldi hirck az iparjogvédelem területéről 95 25. Mexikó A mexikói szenátus 2005. április 19-én jóváhagyta a szelle­­mitulajdon-védelmi törvény módosítását, amely felhatal­mazza a Mexikói Szabadalmi és Védjegyhivatalt arra, hogy védjegyeket közismertnek vagy jóhírűnek minősíthessen, és olyan eljárást alapozzon meg, amely lehetővé teszi az ilyen minősítés elnyerését. 26. Nagy-Britannia A) A 2005. áprilisi tájékoztatóban már ismertetést adtunk arról, hogy az angol szabadalmi törvényt 2005. január 1-jei hatállyal módosították, és tájékoztatást adtunk a fon­tosabb változásokról. Most arról is hírt kaptunk, hogy 2005. január 1 -je után lehetőség van arra, hogy ha valaki Nagy-Britanniában elmulasztotta 12 hónapon belül igé­nyelni egy korábbi külföldi bejelentés elsőbbségét, és ez a mulasztás nem volt szándékos, az elsőbbség napjától szá­mított 14 hónapon belül benyújthatja az angol bejelentést az elsőbbség igénylésével, azonban bizonyítania kell, hogy az elsőbbségi időpontot nem szándékosan mulasz­totta el. így például, ha egy európai bejelentést elsőbbség­gel már nem lehet benyújtani az Európai Szabadalmi Hi­vatalnál, Nagy-Britanniában 14 hónapon belül még érvé­nyesen lehet oltalmat igényelni. Az angol szabadalmi jogban további lényeges változás, hogy bár a nemzetközi (PCT-) bejelentések nemzeti szaka­szát Nagy-Britanniában az elsőbbség napjától számított 31 hónapon belül kell megindítani, 2005. január 1-jét követő­en pótdíj fizetése ellenében két hónap határidő-hosszabbí­tást engedélyeznek, vagyis a nemzeti szakaszt 33 hónapon belül lehet megindítani. B) A Pharmacia Italia SPA v. Mayne Pharma Pty Ltd. and Mayne Pharma plc ügyben az alperesek 2004. május 17-én nemleges megállapítási kérelmet nyújtottak be annak megállapítására, hogy nem bitorolják a felperes 2 178 311 sz. szabadalmát. Ezt követően a felperesek bitorlási pert in­dítottak az alperes ellen. A szabadalmi bíróságnak (Patents Court) abban a kérdésben kellett döntenie, hogy az alpere­sek által gyártott termék a felperesi szabadalom 1. igény­pontjának az oltalmi körébe ütközik-e. A bíróság 2004. no­vember 1-jén döntést hozott megállapítva, hogy az alperes nem bitorolja a felperesek szabadalmát. Az alperes egy epirubicin nevű rákellenes gyógyszer (antraciklin-glükozid) injektálható oldatát kívánta forgalmaz­ni azt állítva, hogy terméke nem ütközik a felperesek szaba­dalmába, amelynek 1. igénypontja a következő szövegű: „Injektálható, felhasználásra kész, steril, kórokozómen­tes antraciklin-glükozid oldat, amely lényegileg egy fizio­lógiailag elfogadható vizes oldószerben oldott antracik­lin-glükozid sóból áll, ahol a nem liofilizátumból nyert antraciklin-glükozid koncentrációja 0,1-50 mg/ml, az ol­dat pH-ja egy fiziológiailag elfogadható savval 2,5 és 5,0 közé van beállítva, és az említett sav sósav, kénsav, foszfor­sav, ecetsav, borostyánkősav, borkősav, aszkorbinsav, cit­romsav, glutaminsav, metánszulfonsav vagy etánszul­­fonsav közül van kiválasztva.” A bíróság megállapította, hogy az alperesek olyan epiru­­bicin-hidrokloridot forgalmaznak, amelyet liofilizálási el­járásnak, vagyis fagyasztva szárításnak vetettek alá. Az al­peresek ezt a liofilizátumot vízben oldják, és a kapott olda­tot ampullákba töltik. Az epimbicin-hidroklorid liofilizálá­­sa tehát az alperes termékének előállításakor lényeges sze­repet játszik. Ezzel szemben a felperes liofilizálás nélkül állítja elő ter­mékét. Ezért az igen hosszú és alapos ítélet végkövetkezte­tése, hogy az alperesek nem ütköznek a felperes szabadal­mának oltalmi körébe. A bíróság egyúttal megengedte, hogy az ítélet ellen fellebbezést nyújtsanak be. Az ügy kapcsán külön említést érdemel, hogy a bíróság nem egészen öt és fél hónap alatt hozott ítéletet. C) A Saint-Gohain v. Fusion Provida and Electrosteel ügyben a Fellebbezési Bíróság (Court of Appeal) 2005. február 25-én egy olyan szabadalom kapcsán hozott dön­tést, amely egy föld alatti csővezeték korrózióellenes bevo­natára vonatkozott. A döntés a feltalálói tevékenység meg­ítélése szempontjából bír különös jelentőséggel. Az alperesek érvényteleníteni kívánták a perbeli szaba­dalmat arra hivatkozva, hogy a megadott technika állásának ismeretében kézenfekvő volt kipróbálni (obvious to try) a szabadalom tárgyát. Az 1977. évi szabadalmi törvény 3. szakasza a feltalálói tevékenységet (inventive step) - szorosan követve az Euró­pai Szabadalmi Egyezmény 56. szakaszának szövegét - az alábbi módon határozza meg: „Egy találmány akkor alapszik feltalálói tevékenységen, ha egy szakember számára nem kézenfekvő, figyelembe véve a technika állásához tartozó bármilyen anyagot.” A törvénynek ezt a szakaszát az angol bíróságok a Wind­surfing International Inc. v. Tabur Marine (Great-Britain) Ltd. ügyben 1985-ben hozott döntés alapján alkalmazzák, amely az alábbiakat szögezi le: „A bíróság először azonosítja a perbeli szabadalom talál­mányi gondolatát. Ezután a bíróság elképzeli az átlagos tudású, de képzelő­erővel nem rendelkező szakembert a vonatkozó időpont­ban, és azt a tudást feltételezi róla, amely a kérdéses szakte­rületen abban az időpontban általános volt. A bíróság ezután megállapítja, hogy milyen különbségek vannak az ’ismertként vagy használtként’ idézett anyag és az állítólagos találmány között. Végül a bíróságnak - az állítólagos találmány ismerete nélkül - döntenie kell arról, hogy ezek a különbségek egy szakember számára kézenfekvők voltak-e, vagy pedig fel­találói tevékenységet igényeltek.” Egyes iparágakban széles körű vizsgálatot kell végezni a jövőbeli termékekkel vagy módszerekkel kapcsolatban ah­hoz, hogy meg tudják állapítani azok hasznát. Ennek megfe­lelően a kézenfekvőség megállapításához egy anterioritás fé­nyében néha arra van szükség, hogy a bíróság megállapítsa: az anterioritás milyen mértékben utal arra, hogy a kísérletek eredményesen végződnek. A bírósági gyakorlatban ennek alapján szoktak arra utalni, hogy egy adott dolgot kézenfek­vő-e kipróbálni. Ezt történelmileg arra alapozták, hogy egy szakember kellő mértékben várhatott-e sikert ahhoz, hogy a próbát érdemes legyen elvégezni. Egyébként a „kézenfekvő kipróbálni” próba a gyakorlat­ban csak akkor használható, ha többé-kevésbé nyilvánvaló, hogy működnie kell annak, amit ki akarnak próbálni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom