Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)
2005 / 3. szám - Hírek, események. A szellemi tulajdon világnapja
66 Hírek, események Az előadás záró része európai viszonylatban az alkotómunka és az innovációs kihívások kérdéskörével foglalkozott a közpolitikát formáló személyek szempontjából (versenyelőnyök, oktatás, vállalkozói szellem, elismerések). Az A1PPI főtitkár-helyettese, Michael Brunner előadásában az iparjogvédelmi jogok védelmének jövőbeni távlatait taglalta az A1PP1 tevékenysége szempontjából. Kiilön-külön foglalkozott az aktuális, vitás, nagy iparjogvédelmi témákkal, például a PCT-reform munkálataival (az AIPPl-nek is van egy ilyen munkacsoportja), az SPLT-kérdéscsoporttal (kiemelve a 2004. év jellemzőjeként a fejlődő és a fejlett országok közötti éles ellentétet), a jövő nagy kérdésének nevezte a biotechnológiai találmányok harmonizálásával kapcsolatos jelenlegi helyzetet és megemlítette ennek hiányát (e kérdéssel is külön bizottság foglalkozik az AIPPI keretében). Az előadó kitért a genetikai készletek és a folklór, illetőleg a közösségi fonnatervezési minták kérdésére is, vázolva az AIPPI e téren kifejtett tevékenységét. Az OHIM elnöke, Wubbo de Boer rövid összegzést adott arról, milyen szerepet töltenek be a védjegyek és a formatervezési minták a világ gazdasági életében. Kiemelte, hogy szerepük igen lényeges, példaként említhetők erre az új európai tagállamok védjegy- és formatervezésimintastatisztikái is. Kína vonatkozásában külön számadat: itt a fejlődés forradalmi, két évvel ezelőtt Kínában több mint 200 ezer új védjegybejelentést tettek, ez a szám manapság már mintegy 500 ezer körül mozog. A változások új elemei és feltételei között említette az immáron 25 tagú Európai Uniót, amely a közösségi védjegyoltalmi rendszer 1994. évi bevezetése és a hivatal megalakulása óta eltelt 11 évben „átrajzolta” a közösségi védjegytérképet, illetőleg mérföldkőként az Európai Unió 2004-ben történt kibővítését. Értékelése szerint összességében véve az új európai uniós tagállamokból benyújtott közösségi védjegybejelentések száma eddig még alacsony szinten mozog, nem érte el a várt mennyiséget. Összesített adatként idézte az európai országok teljes területén érvényben lévő összes védjegy számát, ami 4 és fél millió. Az előadó érintette azt a kérdést, hogy a közösségi védjegyoltalmi rendszer több mint tízéves fennállása során a közösségi védjeggyel kapcsolatos jogszabályokban számos korrekciót hajtottak végre. Minden harmonizációs törekvés és a pozitív változtatások ellenére annak a véleményének adott hangot, hogy az egyes országok védj egy vizsgálati gyakorlata és módszerei között a szükségesnél nagyobb mértékű eltérések vannak. A védjegyfeldolgozás fejlettségét jellemző számként hangzott el, hogy az OHIM- nál benyújtott védjegybejelentések 95%-át elektronikus úton dolgozzák fel. Roland Grossenbacher, az Európai Szabadalmi Szervezet Igazgatótanácsának elnöke üdvözölte Lettország 31. ESZE-tagországként való belépését, és emlékeztetett rá, hogy a lett hivatal rövid idő alatt mekkora fejlődésről tett tanúbizonyságot. A Lett Szabadalmi Hivatalt 1992-ben, 13 évvel ezelőtt szervezték újjá. Előadásának központi témája az ESZSZ változó szerepének és a változási folyamatok dinamikájának bemutatása volt, amelyre több mint két évtizedes tanácstagként és öt éve a tanács elnökeként személyesen rálátása van. A kezdetekben logikus volt az, hogy egyetlen piacot egyetlen szabadalmi rendszer nélkül nehéz elképzelni: a cél a közösségi szabadalom létrehozása volt. A megcélzott „termék” egy közös műszaki-operatív végrehajtó szerv volt, amely nyugodtan nevezhető „szabadalomengedélyezési gépezetnek” is. Anélkül, hogy a közösségi szabadalomnak jelenleg is reális távlatai lennének, az ESZSZ egyre inkább politikai területre „tévedt”. A bővülés utolsó öt esztendejében a tagállamok száma húszról harmincra nőtt. Az induláskor fennálló különbségek folytán (jogi, technikai és gazdasági kultúrák) a szervezet a „politikai módon való funkcionálás” irányába tolódott. Ennek más okai is vannak: többek között a partnerek és a versenytársak - így az USA, Japán, sőt a fejlődő országok is - azon irányú igénye, hogy Európa álláspontját szabadalmi ügyekben megismerjék, a szabadalmi rendszer egyre nagyobb kihívásoknak való kitétele, még azok részéről is, akik használják, vagy a korábbi észak-déli konstellációban hallatszó szkeptikus hangok helyett ma inkább az ipar, a kutatás és a fejlesztés részéről érkező ilyen észrevételek. Említhető az is, hogy a szabadalmat sokan növekvő mértékben inkább az innováció gátjaként, mintsem ösztönzőjeként fogják fel. A politikai felelősségre való válaszadás az Igazgatótanácsban és a szervezetben folyó stratégiai vitában tükröződik vissza. Az előadó utalt rá, hogy a szervezet közös talaját és jogi bázisát az ESZE képezi. Említette a 2000. évi sikeres diplomáciai konferenciát, ahol a felülvizsgálat egyik fő eredménye a tagállamok miniszteri konferenciájának létrehozása volt, amely a tagállamoknak a szervezet feletti politikai ellenőrzése akaratának világos kifejeződése. A jelzés három fontos eleme említhető: 1. A „szabadalomengedélyező gyár” pusztán technikai kérdései mögötti autonóm fejlesztési igények (Londoni Megállapodás, az EPLA tervezete), mindkét eszköz célja az európai szabadalmi rendszer teljessé tétele. 2. A szervezet eltökéltsége, hogy aktiv szerepet játsszon a globális szabadalomjogi harmonizációban és a szabadalmi világrendszer továbbfejlesztésében. 3. Az ESZH politikai felelősségre vonhatósága annak a ténynek a hangsúlyozásával, hogy a tagállamok ellenőrzést gyakorolnak a szervezet felett. Az előadó a továbbiakban a szervezet és az Igazgatótanács által betöltött szerep és funkció jelenlegi értelmezését boncolgatta (EPC 5. cikk: „Az ESZH elnöke képviseli a Szervezetet”). Ez összefügg az EPC 33. cikk (4) bekezdésével, amely a szervezet nevében való eljárást értelmezi. Az előadó utalt arra, hogy a stratégiai vita során a tagállamok erős vágyat éreznek arra, hogy aktív szerepet játsszanak a szervezet jövőjének „együttes megformálásában” (coshaping). Nehézségek vannak a „tagállamok titkárságaként” való eljárásmódot illetően is. A megfelelő megoldás megkeresésére van szükség, amire vonatkozóan segítséget nyújthat az ESZE 32. cikkében foglalt források egyszerű megerősítése is. Az ESZH elnökének nyitottsága, valamint az Igazgatótanács elnökével és az ESZH egyes munkatársaival való közvetlen munkakapcsolata a pragmatikus megoldás jó lehetőségeit kínálja. Az előadó kitért a szervezet érdekeinek nemzetközi téren való képviselete erősítésére is. Sürgősen gondoskodni kell egy valódi szóvivő személyéről (ugyanilyen gondja van az Európai Uniónak is). Új probléma továbbá az ESZH részéről a tagállamoknak és a nemzeti szabadalmi hivataloknak törté
