Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)
2005 / 1. szám - Gyenge Anikó: A szerzői mű ára – díjak az egyedi felhasználási szerződésekben 2. rész
30 Gyenge Anikó ző eljáráskezdeményezési jogának határait, mint korábban. A magyar jogrendszerbe az új szerzői jogi törvény megalkotásával sem kerültek a feltűnő értékkülönbség esetére önálló szerzői jogi szabályok. Abban az esetben, ha a felhasználási jog értéke és a kikötött jogdíj (mint szolgáltatás és ellenszolgáltatás) között a szerződéskötés időpontjában olyan mértékű eltérés van, amely már nem felel meg az egyenértékűség tágan vett fogalmának, speciális szerzői jogi szabály hiányában a bíróság a Ptk. 201. § (2) bekezdése alapján érvénytelennek nyilváníthatja a szerződést. Ugyanakkor azonban a feltűnő értékkülönbség megállapításánál természetesen nemcsak a Ptk.-beli mércét, hanem az Szjt. 16. § (4) bekezdésében meghatározott megfelelő díjat (továbbá a PK 267.-ben meghatározott szempontokat) kell alapul venni. Az általános polgári jogi szabályok érvényesítésének nehézsége abban rejlik, hogy ugyan lehet vizsgálni a konjunktív feltételeket (a szerződéskötés időpontjában a vételkori forgalmi értékhez képest fennálló feltűnően nagy értékkülönbséget, a sérelmet szenvedő fél oldalán pedig az ajándékozási szándék hiányát), ám a vételkori forgalmi érték meghatározása szinte lehetetlen, mivel a felhasználási szerződés tárgyai tipikusan nem tárgyai a kereskedelmi forgalomnak. Arukat sokkal inkább meghatározza az, hogy milyen művészeti irányzathoz tartoznak, milyen értékemelkedési lehetőséget hordoznak, milyen művészeti díjakat kapott az alkotójuk, milyen a műalkotás értéke, színvonala.63 A gyakorlat azt mutatja, hogy nagyon nehéz azt bizonyítani, hogy a szerződés megkötésekor feltűnő értékkülönbség állt fenn a kikötött díj és az átengedett jog között. A német szabályozással összevetve azonban mindenképpen elmondható, hogy ugyan a német szabály tágabb teret ad a (szerző javára történő) szerződésmódosításnak, de míg azokra a szabályokra csak a szerző hivatkozhat, a feltűnően nagy értékkülönbségre hivatkozva bármelyik fél megtámadhatja a szerződést. Uzsora Ezen a területen a német szabályozás alapján az a legvitathatóbb kérdés, hogy vajon ha az általános polgári jogi uzsora tényállása és a megfelelő díjazástól való eltérés is megvalósul, akkor a szerződés semmis-e a BGB alapján, vagy érvényes, és a szerző követelheti a díj kiigazítását. A BGB 138. §-ának (2) bekezdése szerint az uzsora tényállásának megvalósulásához szükséges a (gazdasági jellegű) kényszerhelyzet, a tapasztalatlanság (élet- vagy üzleti tapasztalat hiánya - tipikusan fiatalok vagy szellemi fogyatékosok esetében), a belátási képesség hiánya és a hiányzó akaraterő. Következménye a teljes semmisség. A 138. íjban felállított feltételrendszer olyan szigorú, hogy a legritkábban megvalósult tényállások közé tartozik. Ezekben az esetekben erősen kifogásolható az a (fentebb kifejtettekből egyébként logikusan levezethető) következmény, hogy az UrhG új 32. §-a lex speciálisként elsőbbséget élvezne a BGB-vel szemben: ugyanis ebben az esetben a szerző itt is csak a szerződés módosítását igényelhetné, és nem hivatkozhatna annak semmisségére. Ezzel éppen a 63 Ptk. kommentár, p. 545. szerzőt mint gyengébb felet hoznánk kedvezőtlen helyzetbe, mivel nem tudna szabadulni a számára igen kedvezőtlen helyzetből. (Megjegyzendő, hogy az új UrhG kifejezetten a fogyasztóvédelemhez hasonló, „gyengébb felet oltalmazó” szabályozást akart létrehozni, és úgy tűnhet, hogy ezen a kifejezetten érzékeny ponton éppen gyengítette a szerző pozícióját.) (Jelen tanulmánynak nem tárgya ezen szerződési helyzetek versenyjogi szempontból történő elemzése, ám a szerzői uzsorás szerződések különlegességére érdemes felhívni a figyelmet: ezekben ugyanis az egyik oldalon áll a monopolhelyzetében is kiszolgáltatott szerző, a másik oldalon pedig az erőfölényével visszaélő felhasználó.) Ex post: szerződésmódosítás Annak lehetősége, hogy a felek a szerződés megkötését követően módosítsanak a korábban kikötött díj mértékén, szintén elemét képezi a szerződési szabadságnak. Az új német szabályozás ezt az utólagos módosítási lehetőséget olyan tág körben biztosítja a szerző számára, hogy valójában egy permanens és látens korrekciós lehetőséget ad a kezébe, ami a másik szerződő felet jelentős mértékben kiszolgáltatottá teheti. Az utólagos szerződésmódosításra a magyar jog szerint ingyenes átruházás esetében is van lehetőség, a magyar szerzői jog azonban a bestseller klauzulán kívül nem ismer olyan speciális tényállást, amely az általános polgári jogi esetkörön kívül lehetővé tenné a szerződésben kikötött díj utólagos megváltoztatását. ,, Ajándékozás ” még egyszer Egyik elemzett jogrendszer sem zárja ki azt a lehetőséget, hogy az ajándékot az ajándékozó visszakövetelje — bizonyos feltételek fennforgása esetén. Annak a fentebb kifejtettek értelmében nincs akadálya, hogy a szerző vagy más jogosult felhasználási jogot ingyenesen ruházzon át—tulajdonképpen ajándékba adjon. Abban az esetben, ha az ajándékozó körülményeiben később változás állna be, a magyar jog alapján csak akkor nyílik lehetőség az ajándék visszakövetelésére, ha a Ptk.-ban speciálisan az ajándékozási szerződésekre előírt feltételek teljesülnek. A feltűnően nagy értékkülönbség szabálya nem alkalmazható, mert maga a 201. § veszi ki alkalmazási köréből az ajándékozást. Az uzsorára szintén nem lehet hivatkozni, mivel a szolgáltatás-ellenszolgáltatás közti aránytalanság nem a szerződő fél helyzetének kihasználásával jön létre. A bestseller klauzula pedig szintén kizárja az ajándékozási szerződések körében történő alkalmazhatóságot, mivel eleve úgy fogalmaz, hogy a szerződés a szerzőnek a felhasználás eredményéből való arányos részesedéshez fűződő lényeges jogos érdekét azért sérti, mert a mü felhasználása iránti igénynek a szerződéskötést követően bekövetkezett jelentős növekedése miatt feltűnően naggyá válik a felek szolgáltatásai közötti értékkülönbség. Az ajándékozás esetében pedig már a szerződés megkötésekor is egyértelműen aránytalan a szolgáltatás-ellenszolgáltatás viszony. Az ajándékozásra vonatkozó korábbi német szabályozás a magyarhoz hasonlóan csak abban az esetben engedte az
