Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)
2005 / 1. szám - Gyenge Anikó: A szerzői mű ára – díjak az egyedi felhasználási szerződésekben 2. rész
A szerzői mü ára - díjak az egyedi felhasználási szerződésekben 2. rész 29 ték.34) Érdemes megjegyezni, hogy a közös díjszabályzatok teljesen új jogintézménynek (juristisches Neuland) számítanak, és egyetlen európai rokon intézmény létezik - Olaszországban a megfilmesítési szerződések körében54 55 -, továbbá mivel a szerzői érdek-képviseleti szervezetek igen gyengék, ezért a szabály hátterében álló jogpolitikai szándék ezek erősítésére is irányul.56 * 58 A szokásos és tisztességes piaci ár Abban az esetben, ha egy területen nincs közös díjelőírás, akkor a szerződéskötés időpontjában az üzleti forgalomban az összehasonlítható mű összehasonlítható felhasználási módjának és körülményeinek megfelelő, így különösen a felhasználás időtartama és időpontja alapján szokásos és tisztességes mértékben kell jogdíjat fizetni. A „szokásos és tisztességes” (üblich und redlich) kettős fogalommeghatározása arra utal, hogy nem minden szokásosan fizetett díj tekinthető tisztességesnek is egyben. Tisztességtelennek minősül az ár, amit a szerző hátrányára és gyengébb tárgyalási pozícióját tisztességtelenül kihasználva kötöttek ki, de ez a mérték még nem feltétlenül ütközik a jó erkölcsbe. Tisztességesnek pedig az a megállapodás minősül, ami a szerző folyamatos részesedését és az életviteléhez szükséges juttatást biztosítja a teljesítményéért cserébe, ami tulajdonképpen lehetővé teszi önmaga ellátását és alkotótevékenységének fejlesztését.67 A fordítók esetében a bolti ár 1%-ában meghatározott díj ugyan szokásos a könyvpiacon, azonban semmiképp sem tekinthető tisztességesnek abból kiindulva, hogy a műfordításokat ugyanolyan szerzői műnek tekinti a szerzői jogi szabályozás, mint az eredeti írásműveket. Az első pillantásra talán rendkívül jól körülbástyázottnak tűnő és meglehetősen összetett díjszabályozás (vagy díjakra vonatkozó iránymutatás) azonban számos problémát vet fel. Általános szerződési feltételek - a tarifákban és díjszabásokban meghatározott díjak megfelelősége A tarifák esetében a törvény megdönthetetlen vélelmet állít fel azok megfelelőségére. A bennük megállapított díjjal 54 A GG 9. cikk (1 )-(3) bekezdéseiben garantált egyesülési szabadság sérülésének veszélye azért állt fenn, mert a közös díjszabályzatok is csak abban az esetben lettek volna alkalmazandók, ha a jogosult tagja valamely, ilyen díjszabályzatot kibocsátó szervezetnek. Ezek azonban Németországban csupán egyes területeken léteznek, létrehozásuk hatalmas költségekkel jár, és létezésük (adíjszabályzatnak csak a tagokra történő érvényesíthetősége esetén) kényszert jelentett volna a belépésre. Az alkotmányossági aggályok elsősorban az arányosság tesztjének való nem megfelelésre épültek. Gounalakis: i. m. p. 170. 55 Olasz Szjt. 46^ cikk 5 ’ Wandtke: i. m. §32 Rn. 26. Wandtke: i. m. §32 Rn. 29. A tisztességes díjazásra vonatkozó igény ilyen megfogalmazása visszaköszön az INFOSOC irányelv prcambulu-58 mának 4., 9., 11. és 12. szakaszában is. A szabály ellenzői éppen az ellenkezővel érveltek, ugyanis nem tartották elfogadhatónak, hogy Günter Grass ugyanannyit kapjon könyvéért, mint regényének hindire fordítója. (Megjegyzendő, hogy nem annyit kap, hiszen minden idegen nyelvre fordításért külön honorárium jár az eredeti szerzőnek, míg hindire fordítója csak a saját fordítása után részesül a díjból.) szemben jogorvoslati lehetőség nincs.59 Ennek jogpolitikai oka az, hogy ezeket a normatív szabályokat a leendő szerződéskötő felek együtt, egy előzetes alkufolyamatban alakítják ki. Ebből az is következik, hogy a tarifában megállapított díj kikötéssel szemben nem lehet a szerződésmódosításra irányuló igényt érvényesíteni.60 (A szabály csak a szerzőre vonatkozik, aki tehát akkor nem érvényesítheti a módosításra irányuló igényét, ha a díjat tarifa alapján állapították meg.) A felhasználó ugyanis az UrhG 32. § (1) bekezdése alapján eleve nem követelhet szerződésmódosítást. Értelemszerűen ezt csak akkor tenné, ha a kikötött díj számára kedvezőtlenül magas lenne. Ennek érvényesítésére legfeljebb a BGB AGB alapján lenne lehetősége, de ezt a lehetőséget kizárja az, hogy a díjat törvény alapján állapították meg. Ugyanez a kifejezetten erős védelem illeti meg a szerzőt akkor is, ha a díjat közös díjszabályzatokban állapítják meg. Ezek ugyan általános szerződési feltételnek minősülnek, mivel az egyik fél (jelen esetben valamelyik szerzői szervezet) egyoldalúan állapítja meg, a másik fél pedig nem befolyásolhatja a feltételek kialakítását, a BGB AGB szabályai a szakirodalom szerint mégsem alkalmazhatók. A törvény alapján megállapított díjakra ugyanis nem alkalmazhatók az AGB szabályai. (Érdemes megjegyezni, hogy az új szabályozás nyomán akkor sem alkalmazandók a díjak tekintetében az AGB-szabályok, ha az általános szerződési feltételeket a felhasználói oldal használná.) Wandtke a kommentárjában amellett érvel, hogy a díjakra vonatkozó általános szerződési feltételek tekintetében az UrhG 32. §, amely a szerződés módosítását a szerző igénye alapján lehetővé teszi, erősebb garanciát nyújt, mint az AGB-szabályozás.61 Ebből következően az UrhG lex speciálisként alkalmazandó az AGB-szabályok helyett. Ez azonban értelemszerűen csak a felhasználói oldalon felállított általános szerződési feltételek esetében lehet irányadó, mivel ezekkel szemben valóban érvényesíthető az UrhG 32. §-a. Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy ezzel a szerzői oldalt az egyéni szerződéses esetekben még erősebb pozícióba hozta a jogalkotó, mint a közös jogkezelésben kötött szerződéseknél, ugyanis noha a közös jogkezelő szervezetek éppen azért jöttek létre, hogy a gyengébb szerzői oldallal szemben fellépő erős felhasználói oldalt ellensúlyozzák, az ezen szervezetek díjszabásaiban megállapított általános szerződési feltételek egyszerűen az AGB alapján támadhatók meg.62 Feltűnően nagy értékkülönbség A hatályos német jog tehát a szerzői jog belső szabályai közé emelte az értékkülönbség kiküszöbölésére szolgáló szabályokat, és egyúttal jóval tágabban is húzta meg a szer-59 A törvény szigorát enyhíti az, hogy a megdönthetetlen vélelem csak abban az esetben áll fenn, ha a díjszabályt kifejezetten arra a területre alkalmazzák, amelyen a szerződést is kötötték. Például a szépirodalmi szövegek fordítására megállapított díjakat nem lehet alkalmazni a szakfordításokra. (Haas: i. m. Rn. 170.) 60 UrhG 32. § (4) bekezdés 7 Wandtke: i. m. Vor §31 Rn. 98. ” Emellett pedig szigorú alapítási eljárás nyomán jönnek létre, állami felügyelet alatt működnek - ezek a garanciák a szerzői szervezetekre vonatkozó szabályozásból teljes mértékben hiányoznak.
