Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)

2005 / 3. szám - Dudás Ágnes: A szoftver szerzői jogi védelme – II. rész

A szoftver szerzői jogi védelme - II. rész 17 A munkaviszonyban alkotott szoftverek A felhasználási jogok díj ellenében történő megszerzése mellett egy másik lehetőség, ha a szoftver munkaviszony keretében kerül fejlesztésre, hiszen akkor a szerző vagyoni jogosultságai - eltérő megegyezés hiányában - a már be­mutatott módon,58 automatikusan átszállnak a munkáltató­ra. Lényegi elhatárolási pont, hogy a szoftvert az alkotója munkaköri kötelességből, tehát munkaköri leírásának meg­felelően, vagy konkrét szabályozás hiányában, ahhoz kap­csolódó utasításnak megfelelően végezze. Az ajándékozás Ez az alapul szolgáló jogviszony a szabad szoftverek jelleg­zetessége, amelyben nem követelik meg (sőt egyes esetek­ben kifejezetten tiltják) felhasználási díj fizetését. Ennek speciális következménye, hogy itt a felelősségnek nem a szigorú, adásvételre vonatkozó szabályait kell alkalmazni, hanem csak az enyhébb, „kizárhatatlan” fokot, hiszen a Ptk. szabályai szerint az ajándékozó a megajándékozott tulaj­donszerzésének, továbbá az ajándék tárgyának lényeges fo­gyatékosságáért vagy az ajándékozás során abban beálló kárért csak akkor felel, ha a megajándékozott bizonyítja, hogy az ajándékozó szándékosan vagy súlyosan gondatla­nuljárt el. (Például senki sem használhatja gondatlanul tró­jai falónak a szoftvert.) Az általános szabályok szerint felel továbbá mindazon károkért, amelyeket a megajándékozott egyéb vagyonában okoz. Az ajándékozás persze nem je­lenti azt, hogy a hordozóért magáért ne lehetne bizonyos minimális (az anyagárnak megfelelő) összeget elkérni, hi­szen az ajándékozás csak a felhasználási szerződésen belüli felhasználási díjra vonatkoztatott. Internetes szerződések Amennyiben a szoftver letöltésére online kerül sor, egy egészen speciális esettel is szembesülhetünk, azaz, amikor egy kereskedelmi szoftvereket letöltésre felkínáló oldal60 saját maga alkalmaz az összes, az oldalon megtalálható szoftverre vonatkozóan úgymond „előlicenc”-et. Ennek egy példája a következő licencrészlet. „A szoftver regisztrálásával Ön elismeri az EULA (vég­­felhasználói licencszerződés) elfogadását, elfogadja a használattal kapcsolatos korlátozásait és feltételeit, és tudo­másul veszi, hogy nem a szoftvert vagy anyagokat vásárolta meg ezzel a licenccel, hanem a használat jogát a következő feltételek mellett. Ha nem ért egyet az EULA-val, ne re­gisztrálja a szoftvert vagy terméket.” A jogászokon kívül vélhetően minden ember hajlamos a szöveget magát átugrani, (ahogy ezt más általános szerző­dési feltételeknél is tapasztalhattuk) - mert ha az „I accept” vagy „I agree” gombon kívül bárhová kattint, akkor elesik a letöltés lehetőségétől. A „végfelhasználó” jogosult tehát az előlicenc szövege szerint a szoftver egy másolatát egy számítógépen mint Lásd munkaviszonyban alkotott müvek 50 Ptk. 581. §(1H2) bekezdés h ttp://www. boson, com/tests/nos. htm egyedülálló használó futtatni. De tiltott bármiféle másola­tot, úgy a szoftverét, mint a kiegészítő dokumentációét más gépre átmásolnia. A fizetést és letöltést követően újfent szembesülünk egy licenccel, amely ezúttal a szoftver fejlesztőinek (a követke­ző pontokban bemutatásra kerülő) licence. Érdekes tanul­mány témájának ígérkezhet ezen licencek összevetése. Hi­szen a legkisebb eltérések is értelmezési kérdéseket vethet­nek fel. (Gondolunk itt többek között arra az eshetőségre, ha a szerző nagylelkűbben csak géphez, míg a weboldal maga géphez és személyhez köti a felhasználási jogosultsá­got.) Mondhatnánk, hogy ez csupán csomó a kákán, ugyan­is aki a szigorúbb feltételeket elfogadva adta beleegyezését, az természetesen beleegyezik a „könnyedebb” változatba is. Vitássá válhat azonban a helyzet, ha ez valamely véletlen folytán fordítva fordul elő. Ugyanis a második licencet kizárólag akkor ismerjük meg, ha a termék árát már megfi­zettük, és az a gépünkön van. Ha a materiális világból próbálunk példát találni, volta­képpen „a doboz kibontásával” analóg megoldás, ha egy tö­mörített változatban érkező szoftvert úgymond „kicsoma­golunk”. Megrendelésre készült szoftverek Voltaképpen — ha a szoftvereladási számokat vesszük ala­pul - ez tekinthető speciális esetnek, hiszen itt általában egy megrendelő és egy vállalkozó között létrejött ügyletről61 van szó, ahol a vállalkozás tárgya egy, bizonyos követelmé­nyeknek megfelelő, funkciókat ellátó szoftver elkészítése. A helyzet különlegességét mégis az adja, hogy a bírósági döntések (leszámítva a szerzői jogi jogsértés okán indult büntetőügyeket) nagy része erről a területről kerül ki. Itt merülnek fel voltaképpen a különféle polgári és szerzői jogi igények. így a legelső, szoftvereket érintő legfelsőbb bíró­sági döntés,62 amely egy speciális, a moszkvai olimpiára tervezett sportági információs berendezés részévé vált szoftverrel volt kapcsolatos, vagy egy kutatási-fejlesztési szerződéssel vegyesvállalkozási szerződés keretében előál­lított program hibájával kapcsolatos eset,63 vagy akár az a szerződés, amelyben a szoftver megalkotásának célja volt meghatározott.64 Megrendelésre készült szoftverek eseté­ben azonban előállhat az a kényes helyzet, hogy a forráskó­dot magát a kizárólagos felhasználási jogokkal együtt meg­vásárolja a vevő.65 * Standard szoftverek A már Müller által is emlegetett domináns szoftver kategó­ria a standard szoftverek, ezek a már említett két csoportba sorolhatók, „érdek-” és „önzetlen” kategóriákba. Míg az első esetben a szerződő felek egyrészt a felhasználó, aki egyáltalán nem befolyásolhatja a fejlesztést, nem határoz­Ettől eltérő megoldás: a megbízási szerződés keretében alkotott szoft­ver esete; SZJSZT 15/94 p. 50-51. 62 BH 1984/269. 63 BH 1988/320. BH 1992/389. A vevő szabad rendelkezésére a program felett példa; SZJSZT 9/95, p. 55-58.

Next

/
Oldalképek
Tartalom