Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)
2005 / 3. szám - Dudás Ágnes: A szoftver szerzői jogi védelme – II. rész
16 Dudás Ágnes Általános bevezetés, más szerződésektől való elhatárolás Az adásvételi szerződés és a felhasználási szerződés viszonya Először is érdemes még egyszer tanulmányozni a német szerzőknek a szoftver létével és átruházhatóságával kapcsolatosan kialakult parázs vitáját. Redeker47 a problémát, azaz hogy a szoftverek dolognak tekinthetőek-e, avagy a dolog fogalom mint analógia vonatkozik rájuk, a szoftvereket többnyire „megtestesítő” adathordozókon keresztül tárgyalja. „Ha a programok dolgok lennének - írja - szükség szerint kellene, hogy tulajdonossal rendelkezzenek. Ha ez mégsem forogna fenn, akár szabadon el is lehetne őket birtokolni.” Ki lehet hát egy szoftver tulajdonosa? A cég, amely kifejlesztette, vagy az a pár ezer felhasználó, akik a terméket megvették? Esetlegesen mindannyian? Redeker a BGB 741. § és azt követő paragrafusaira hivatkozva a közös tulajdon megoldását veti fel. Majd hangsúlyozza, hogy ez a kérdés hasonlít ahhoz, mintha Goethe Wertherjének tulajdonosát (az író maga vagy a könyv tulajdonosa) keresnénk, és utal arra, hogy a szoftverek dologi valóját hirdető elméletek tévesek. König reakciója48 * szerint Goethe Wertherje könyvformátumban, mint azt megannyi bírósági döntés igazolja, mint dolog jelenik meg, és akként is vonható tulajdonjog alá. Hibásnak látja a feltételezést, hogy a szellemi, immateriális dolog - az alkotás - és annak materiális megvalósulása között nem tesznek különbséget. „Értelemszerűen ugyanolyan kevéssé van dologi jogi tulajdonosa Geoethe Wertherjének, mint Beethoven 9. Szimfóniájának.” A következő problémagócot47 is definíció okozza: A „Computerprogram” terminológia alatt Redeker azokat az utasításokat érti, amelyek egy bizonyos probléma számítógép általi megoldásához szükségesek. Az utasítások mind forrás-, mind gépi kódban, szerinte nem minősülnek dolognak, ahogy egy főzéshez szükséges recept sem. König ellenben a programot mint a gép vezérléséhez szükséges eszközt nevezi meg. „Természetesen egy lemez, az arra lementett programnál, dolognak minősül, a rá vonatkozó tulajdonjog is átruházható. Ez esetben valószínűleg a program konkrét megtestesülésére vonatkozó tulajdont mházzuk át, de semmiképp sem a programra mint olyanra vonatkozót.” Mivel azonban dolgok elektronikus úton nem átruházhatóak - az uralkodó nézet szerint az áram sem minősül dolognak. König abból indul ki, hogy a szerződések megkötésekor mindig a szoftverek konkrét megtestesüléséről van szó - a szereplők nem immateriális javakat adnak-vesznek. Claus D. Müller50 - szintén „a szoftverek nem dolgok” párt képviseletében - egy 1994-ben megjelent, összefoglaló tanulmányában írja: A BGH értelmezése szerint a szoft47 Helmut Redeker: Wer is Eigentümer von Goethes Weither? NJW, 48 1992, p. 1739. Michael König: Software als Sache und denen Erwerb als Sachkauf. NJW, 1993, p. 3121. Hasonló: „A ’computer program’ is a set of statements or instructions to used directly or indirectly in a computer in order to bring about a certian resutt.” § 101. Copyright Law of the United States of America and related Laws contained in Titel 17 of the United States Code, July 2001. p. 7. 50 Dr. Claus D. Müller: Computersoftwarc ist keine Sache. NJW, 1994, p. 3128-3134. verek jogi helyzetének megítélésénél az irányadó, hogy egy speciális vállalkozási szerződés keretében létrehozott szoftverről vagy egy előre elkészített, ún. standard szoftverről van-e szó. Hiszen egy számítógépprogram piacosítása következtében - azaz, hogy adathordozón rögzített másolatait árusítják - árunak, illetve terméknek minősül. Ugyancsak nála olvashatunk az „áram” hasonlat Achilles-sarkáról, mely szerint az áram és a szoftverek analógiájának gátat vet, hogy a szoftverek szellemi javak, az árammal kapcsolatban viszont ez már egy ideje51 nem mondható el. Moritz " véleménye szerint a szigorú fogalmakhoz kötöttség okozza a bonyodalmat, hiszen már nem a rómaiak korát éljük, az akkori „dolog” fogalom nem fedi le azt a kört, amit ma „dolog”-nak tekintünk. Spenglert idézve azt mondja, hogy a rómaiak joga a „testek joga” volt, míg a mai jog a „funkciók joga”, és szemben az antik statikus jogszemlélettel, ma a dinamikus jognak kell szerepet juttatni.53 Nézete szerint a szoftver olyan „immateriális gép,” melyet Hellfeld54 szóhasználatát átvéve „soft-machine”-nak nevez, és mely alatt az algoritmust magát érti. A cikk ezt követő részében pedig kifejti, hogy a szoftverlicenc mint valamely siti generis szerződés teszi lehetővé ezen kézzelfogható formát valójában sosem öltő termék használatba adását.55 Nyilvánvalóan a definícióval kapcsolatos bonyodalmat az okozza, hogy létezik egy csekély értékű adathordozó vagy éppen egy immateriális közeg (internet), amelyen keresztül nagy értékű szoftverekhez juthatunk hozzá. De ha végiggondoljuk, valójában nem a szoftver tulajdonjogát nyerjük el, hanem csak felhasználási jogosultságot szerzünk - az ezen fejezetben tárgyalt szerződések alapján - licencdíj ellenében vagy - speciális esetben - ingyenesen. A magyar szabályozásnak szerencséje volt, hiszen még mielőtt kialakulhatott volna egy, az említetthez hasonló csatározás, Faludi Gábor56 kezünkbe adta a megoldás kulcsát, felhiva a figyelmet arra, hogy a nem egyedi megrendelésre készülő szoftverek esetében a műpéldányok eladása kapcsán csupán látszat az, hogy a tulajdonjog megszerzése a vevőnél felhasználási jogot keletkeztet. Ennek megszerzéséhez ugyanis feltétlenül fontos, hogy a felhasználásra egy létező és érvényes jogcímmel (legyen az akár felhasználási vagy vagyoni jog átruházására irányuló szerződés) rendelkezzen. A szoftver jogszerű megszerzőjének tehát nem a másolat birtokának, hanem a felhasználási jognak a jogszerű megszerzőjét kell hogy tekintenünk.37 Persze más volt a helyzet még Ohm, Faraday, Kirchhoff, Maxwell cs a többiek idején http://www.rrc.hu/APC/elektromoossagtan.htm 2002. december 3. Hans-Wemer Moritz: Überlassung von Programmkopien - Sachkauf oder Realakt in Vertrag sui generis? CR, 1994, p. 257. Oswald Spengler: Der Untergang des Abendlandes. Lizenzausgabe (ungekürzte Ausgabe in einem Band) mit Genehmigung der C.H. Beck’schen Verlagsbuchhandlung, München, für die Bertelsmann-Club GmbH, Gütersloh, p. 628; magyarul; A Nyugat alkonya (ford.: Juhász Anikó, Csejtci Dezső). Európa Kiadó, 1995 Axel von Hellfeld: Sind Algorithmen schutzfaehig? GRUR, 1989, p. 471-485. Moritz, i. m. p. 261. Faludi Gábor i. m. 1999 p. 95-96. 1. m. p. 97.
