Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)
2005 / 1. szám - Gyenge Anikó: A szerzői mű ára – díjak az egyedi felhasználási szerződésekben 2. rész
26 Gyenge Anikó dó, amely erre az esetre a szerző részére a szerződés módosítására való törvényi igényt biztosítja. Ennek pedig előfeltétele egy felhasználási szerződés érvényes létrejötte — ami díjkikötés híján nem valósul meg. Közbenső megállapítások A díjmegállapodás elmaradására kialakított négy szabályrendszer bemutatásából jól látszik, hogy jogpolitikai megfontolásokra visszavezethető az, hogy vajon a jogalkotó azt támogatja-e, hogy a szerződést „romjaiból” is létrehozhatóvá tegye, vagy úgy építi fel a szabályozást, hogy a szerződés létrejöttének ugyan igen szigorú feltételeket állít, de emellett a jogsértésekre vonatkozó szabályozást is árnyalja annyira, hogy az is a szerzőnek legyen kedvező. A szerződés létrejöttét támogató korábbi magyar és az új német szabályozásnak egyértelmű előnye, hogy nemcsak a szerződéskötés (vélt) időpontjától a bírósághoz fordulásig tartó időszakra rendezi el a felek közti viszonyt, hanem a jövőre nézve is jogszerűvé tudja tenni egyes esetekben a felhasználást. (Ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy a német szabályok alapján a szerződésmódosítás hatálya ex time, azaz visszamenő hatállyal nem lehet igényelni a megfelelő díjazást.38) A jelenlegi magyar szabályozás és a korábban hatályos német viszont kifejezetten csak a múltban történtek tekintetében ad kielégítő feloldást, ugyanakkor a szerzőnek a jövőre nem garantálja az eredeti megállapodás alapján jogszerű felhasználást—adott esetben új felhasználó keresésével és új szerződés kötésével gondoskodhat csak a mű további sorsáról. Az új német szabályozásban jól látszik a díjfizetés alapelvének „kisugárzó” hatása is, hiszen a jogátengedés minden formájához hozzárendeli a megfelelő díjazást anélkül, hogy erről külön-kiilön kazuisztikusan rendelkezne. Az a mindegyik szabályozásban deklarált cél, hogy a szerzőt mint gyengébb felet a szerződési tárgyalási pozícióban megerősítsék, ezen a területen szintén jobban megvalósítottnak tűnik az új német törvény által, mint a többi szabályozásban. Ugyanis az, hogy a szerző nemcsak szerződésben, hanem egyoldalú jognyilatkozatban is adhat felhasználási engedélyt, nem feltétlenül vezet kiszolgáltatottabbá válásához, ha emellett egy másik szabály(együttes) erre az esetre is biztosítja azt a díjazást, amit akkor kapna, ha szerződést kötne. Ez a fajta rugalmasság - természetesen megfelelő biztosítékok mellett - valószínűleg jobban meg is felel a piaci követelményeknek, mint a szerződéskötés igen szigorú feltételek közé szorítása. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy mind a német, mind a magyar rendszer a díjfizetésnek a visszterhesség vélelménél jóval erősebb általános alapelvére épül. Ezen az alapon a díj megállapodás elmaradása nem feltétlenül indokolja azt, hogy az esetleges felhasználás szinte automatikusan jogsértőnek bizonyuljon. Szintén vitathatónak tűnik az a magyar szabály, amelynek értelmében ugyan a díjazásról le lehet mondani külön jognyilatkozatban is, de pozitív megállapodásra nincs mód. 38 Wandtke: i. m. §32 Rn. 19. Megfelelő díj a szerződésben Abban az esetben, ha a szerződésben történt díjkikötés, ám ez valamely okból nem elfogadható a jogosult számára, a két elemzett jogrendszer jelenlegi és korábbi szabályai alapján különböző eszközök állnak/álltak rendelkezésre a kiegyenlítésre. Jelentésvariációk a megfelelőségre A szolgáltatásért nyújtott ellenszolgáltatás elfogadott mértéke tekintetében eltérő szabályokat találunk az általános polgári jogban és a szerzői jogi szabályozásban. A következő rövid áttekintésben ezek értelmezési lehetőségei kerülnek bemutatásra. A visszterhesség - egyenértékűség elve és az arányos díjazás A szerződéssel kikötött szolgáltatásért - ha a szerződésből vagy a körülményekből kifejezetten más nem következik - ellenszolgáltatás jár. [201. § (1) bekezdés] A szerződések visszterhességét főszabályként kimondó Ptk. 201. §-a nemcsak az általában vett visszterhességről rendelkezik, hanem a bírói gyakorlat értelmezésében a (PK 267. korlátái között39) az egyenértékű ellenszolgáltatásról is.40 Egyenértékű az az ellenszolgáltatás, ami nem feltűnően aránytalan. (A feltűnő aránytalanságot már a szolgáltatás értékétől való 40-50%-os eltérésnél megállapítja a bíróság.) A feltűnően aránytalan és a pontosan egyenértékű (hétköznapi értelemben vett) ellenszolgáltatás közötti mozgástérben azonban jogilag egyenértékűnek minősül az ellenszolgáltatás, így ha a különbség ebbe a zónába esik, akkor a Ptk. 201. §-a alapján emiatt nem lehet megtámadni a szerződést. Természetesen a szolgáltatás jellegétől függően az ellenszolgáltatást meg lehet állapítani egyszeri összegben, de rendszeres juttatásban vagy átalánydíjként is. Még a rendszeresen visszatérő szolgáltatások (pl. egy megbízási szerződés vagy tartási szerződés keretében teljesítendő szolgáltatás) esetében sem tilos az egyszeri ellenszolgáltatás kikötése. (Sőt, éppen a tipikusan rendszeres szolgáltatásra való kötelezettségvállalást tartalmazó tartási szerződésnél jellemző az egyszeri ellenszolgáltatás kikötése.) A korábbi Szjt. alapján kibocsátott miniszteri rendeletek díjai nem hagytak kétséget a szerződésben ezek alapján kikötött díjak megfelelősége tekintetében. A fentebb már kifejtettek fényében ha a felek ezeket a díjakat kötötték ki a szerződésben, akkor az nem minősülhetett nem megfelelőnek, és ha mégis ezektől eltérően állapodtak volna meg, az a 39 I. A szerződésnek a szolgáltatás cs ellenszolgáltatás feltűnően nagy értékkülönbségére alapított megtámadása esetében annak megállapításához, hogy az értékkülönbség feltűnően nagy-e, a bíróságnak vizsgálnia kell a szerződéskötés körülményeit, a szerződés egész tartalmát, a forgalmi (érték-) viszonyokat, az ügylet jellegéből fakadó sajátosságokat, a szolgáltatás és ellenszolgáltatás meghatározásának módját. II. A feltűnően nagy értékkülönbségre alapított megtámadás következtében érvénytelenné vált szerződés esetében a szerződés érvényessé nyilvánításakor a bíróságnak olyan mértékű ellenszolgáltatást kell megállapítania, amely mellett az értékkülönbség már nem feltűnően nagy. 40 Ptk. kommentár p. 543.
