Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)
2005 / 1. szám - Gyenge Anikó: A szerzői mű ára – díjak az egyedi felhasználási szerződésekben 2. rész
A szerzői mű ára - dijak az egyedi felhasználási szerződésekben 2. rész 25 raktionsprinzip33 szerzői kötelmekben való korlátozott érvényesülése miatt azonban a szerzői jogviszonyoknak a régi szabályok alapján történő értelmezésénél zsákutcába kerülhetett a bíró. A Novella előtti szabályozás értelmében a szerzői jogi kötelmek esetében is érvényesült az Abstraktionsprinzip, vagyis a kauzális ügylet (a jogátengedésre történő kötelezettségvállalás) elválasztható volt magától a jogátszállástól {Rechtseinräumung), a dologi jogi ügylettől. A korábbi szabályok alapján abban az esetben, ha a felhasználási szerződés kötésénél csak a díjról nem állapodnak meg (és nem volt ingyenes az átruházás), a szerző oldalán érvényesek maradtak ajogügyletek: a felhasználási jogot adó engedély és a jogot ténylegesen átvivő dologi ügylet egyaránt. (Ezek a szerzői jogban csak együtt érvényesek, mivel a kötelmi ügylet érvénytelensége a dologi ügylet érvénytelenségét is maga után vonja, hiszen a szerzői jogosultságok átalányjellegű átengedésének tilalma - illetve a célhoz kötött átengedés elve - itt is érvényesül. Tehát ha a jogcím kiesik, akkor - ellentétben az általános kötelmi jogi szabályokkal - nemcsak a kauzális, de a dologi ügylet is érvénytelenné válik.) Ilyen esetben kerül a fent említett zsákutcába a jogalkalmazó: ugyanis ha a BGB 140. § alapján nem lehet megállapítani egy ajándékozási szerződés létrejöttét (mert a szerző ezt kifejezetten nem akarja), az érvényes felhasználási engedély miatt a szerződés érvénytelensége ellenére nem szállnak vissza a jogok a szerzőre (felhasználási szerződések érvénytelensége esetében ugyanis nem is lehet a 812. § vagy a 985. § alapján jogalap nélküli gazdagodás címén visszakövetelni az átszállt jogokat, mivel azok az érvénytelenség miatt automatikusan visszaszállnak a szerzőre - Heimfall der Rechte), ám mégsem lehet díjat követelni, mivel erre sem szerződési, sem törvényi alap nincs. A megfelelő díjazásra vonatkozó szabály hiányában tehát a szerző nem tud mit tenni: elővigyázatlansága oda vezethet, hogy annak ellenére is adhat ingyenes felhasználási jogot, hogy ez nem áll szándékában. (A korábbi magyar jog szerint a létre nem jött szerződés esetében is érvényes engedély alapján a már akkor létező díjazás alapelve miatt lehetett követelni díjat.) Ebben az esetben az egyetlen eszköz a Treu und Glauben általános polgári jogi elve lehetett volna, amely a jóhiszeműség alapján nem engedte volna érvényesnek tekinteni a szerzői jog átengedését. A gyakorlatban azonban megállapították a jogszerű jogátszállást. 33 Egy egyszerű adásvételi szerződés a nemet jog szerint négy jogügyletből áll: a dolog átruházására vonatkozó nyilatkozat (Verpflichtungsgeschäft - jogcímes, kauzális, absztrakt ügylet), a dolog átadása (Verfugungsgcschäft - dologi jogi ügylet), a díjfizetésre való kötelezettségvállalás (Verpflichtungsgeschäft) és a díj tényleges átadása (Verfiigungsgcschäft). Aszcrződés tárgyának átruházására való kötelezettségvállalás és a dolog tényleges átadása elválaszthatók egymástól (Trennungsprinzip) és a kötelezettségvállalás érvénytelensége nem jelenti automatikusan a dologi jogi ügylet érvénytelenségét is (Abstraktionsprinzip). Ha egy adásvételi szerződésben nem egyeznek meg a felek az árról, akkor az a szerződés nem jön létre, mivel hiányzik a díjfizetésre való kötelezettségvállalás, de ez nem érinti a dolog átadásában megvalósuló dologi ügylet érvényességét, és a másik fél tulajdont szerezadolgon. Ebben az esetben a BGB 140. §-a alapján az egész ügyletet lehet ajándékozási szerződésként értelmezni, ha ez a felek akaratával egybevág, de a dolog eredeti tulajdonosa dönthet úgy is, hogy a BGB 812. § alapján jogalap nélküli gazdagodás címén visszaköveteli a dolgot. (Helmut Köhler: Bürgerliches Gesetzbuch Allgemeiner Teil. C.H. Beck Verlag, München, 2003, 27. Auflage § 5. Rn. 12 skk.) Ezt, a szerzőnek kifejezetten kedvezőtlen helyzetet kívánja megszüntetni a Novella 32. § (1) bekezdésének 2. mondata. Az újabb német szabályozás Ist die Höhe der Vergütung nicht bestimmt, gilt die angemessene Vergütung als vereinbart. [UrhG 32. § (1) bekezdés második mondat] Az új német jog is arra az álláspontra helyezkedik, hogy a felhasználási szerződésnek az engedélyezésen kívül a díjazásról való megállapodás is essentiale negotiuma. A Novella már a fentebb bemutatott hiányosságot is kezeli, és egyúttal megoldást kínál azokban a helyzetekben is, amikor a szerző számára nem a jogsértés megállapítása és a felhasználó kártérítésre kötelezése a legcélszerűbb, hanem a szerződés, illetve az engedély alapján való jogos felhasználás megállapítása és az ez után járó díjból való részesülés. A korábbi szerzői szerződési jogban csak a kiadói szerződések körében alkalmazott fikció értelmében ha a felek nem állapodtak meg a díjban, akkor úgy kellett tekintetni, hogy a „megfelelő” díjat kötötték ki.34 (Ennek értelmében, ha más típusú felhasználási szerződésekben nem állapodtak meg a díjazásról, akkor az előző fejezetben kifejtettek szerint azok a szerződések nem jöttek létre.35) Mivel a Novella előkészületei során ez a szabály csak az utolsó fázisban került be a javaslatba, és az indokolás igen szűkszavú az értelmezése tekintetében, ezért alig egy évnyi történetében is számos értelmezési problémát vetett fel. A kiadói szerződések köréből általános szabállyá emelt norma látszólag felülírja azt az elméletet, miszerint a díjról való megállapodás hiányában nem jön létre a szerződés. Ez azonban az előző fejezetben mondottak szerint nem változik, vagyis a szerződésnek továbbra is essentiale negotium a a díj meghatározása. Ám a továbbiakban a jogviszonyok BGB 140. §-a szerinti birósági értelmezése alapján az engedély érvényességének megállapítása sem hozza kiszolgáltatott helyzetbe a szerzőt, mivel ebben az esetben most már nemcsak a jóhiszeműség és tisztesség általános klauzulájára hivatkozhat, de a 32. § (2) bekezdés 2. mondatára is, amely törvényi díjigényt biztosít arra az esetre, ha a díjazásról való megállapodás teljes mértékben elmaradt. Egy másik megközelítés a rendelkezést értelmezve a díjazás alapelvéből kiindulva - ha a felhasználónak nem sikerül bizonyítania az ingyenességet36 * * - a megállapodás elmaradását úgy tekinti, mint amely a legszélsőségesebb esete a „nem megfelelő díjazásnak”/7 Ezzel azonban azért nem lehet egyetérteni, mert a „nem megfelelő díjazás” kikötésénél az UrhG 32. § (1) bekezdés harmadik mondata alkalmazan34 VerlG 22. § Lassen die besonderen Umstände erkennen, dass der Verleger dem Verfasser ein Honorar schuldet, und kann über die Höhe dieser Vergütung Einigkeit nicht erzielt werden, dann hat der Richter , . eine angemessene Vergütung in Geld festzulcgcn. Walter Bappert- Theodor Maunz-Gerhard Schricker: Verlagsrecht. C. H. Beck Verlag, München, 1984, § 22 Rn. 7 skk. A Professorenentwurf szerint a szerzőnek kell bizonyítania, hogy a jogátengedés nem ingyenes volt. (Professorenentwurf. 1. Neuregelung des allgemeinen Urhebervertragsrechts; Haas: Das neue Urhebervertragsrecht. C.H.Beck Verlag, München 2002, Rn.. 141.) Wandtke(\. m. § 32 Rn. 10) szerint az ingyenességet annak kell bizonyítania, aki rá hivatkozik (tehát a felhasználónak). (Nordemann: i. m. p. 66.
