Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)

2005 / 1. szám - Gyenge Anikó: A szerzői mű ára – díjak az egyedi felhasználási szerződésekben 2. rész

24 Gyenge Anikó a díjrendelkezés elmaradása korábban általában egyáltalán nem befolyásolta a szerződés érvényességét. Amennyiben olyan felhasználási módot kötöttek ki a szerződésben, amelyre vonatkozóan dijrendelet nem állt rendelkezésre, a szerződés értelmezésénél a bíróság számá­ra két út nyílt. Abban az esetben, ha a szerződésben megállapított fel­használási mód közeli kapcsolatban állt valamely szabályo­zott felhasználási móddal, akkor a bíróság — mintának te­kintve a miniszteri rendeletet - analógia útján és szintén a visszterhesség vélelmét alkalmazva megállapította a fel­­használásért fizetendő díjat.23 Ha az analógia nem segített, még ebben az esetben is ma­radt lehetőség arra, hogy a bíróság a felhasználást jogosnak találja. Ugyanis a bírói gyakorlat szerint nemcsak szerző­désben lehetett felhasználási jogot átengedni, hanem egy­szerű, egyoldalú jognyilatkozatban is, amelyet ráadásul nem is kellett írásba foglalni.24 (Az egyszerű engedélyezés történhetett kifejezett módon, de ráutaló magatartással is. ) A felhasználási engedély pedig már fogalmánál fogva sem tartalmazhatott díjazásra vonatkozó kitételt. Ha a szer­ződés díjrendelet hiányában a díjról való megállapodás pót­lásának nehézsége miatt nem is jött létre, a bíróság a Ptk. 234. §-a analóg alkalmazásával megállapíthatta, hogy a szerző mégis érvényesen adott engedélyt a felhasználásra. Ebben az esetben a felhasználó szintén csak akkor mente­sült a díjfizetés alól, ha bizonyítani tudta, hogy az átenge­désre ingyenesen került sor. Mivel az egyszerű engedély te­kintetében nem volt követelmény az írásbeliség (ellentét­ben a szerződéssel), ugyanez érvényes volt a díjról való le­mondásra is26 — ennek értelmében a felhasználó nagyobb eséllyel bizonyította a díjtalanságot, mint a szerződésre vo­natkozó és a jelenlegi írásba foglalási szabályok alapján. Ezekben az esetekben szintén csak az ingyenesség bizonyí­tása (vagyis a fentebb már elemzett visszterhességi vélelem megdőlése) akadályozta meg, hogy a felhasználónak díjat kelljen fizetnie. Jogsértő felhasználást tehát díjmeghatározás hiányában is csak abban az esetben állapított meg a bíróság, ha a fel­­használásra a szerző egyáltalán nem adott engedélyt, illetve olyan felhasználást valósítottak meg, amelyhez hasonlót nem tartalmazott díjazásra vonatkozó jogszabály. Az 1988 utáni gyakorlat Az erős infláció hatására 1988-tól szinte szabad megállapo­dás tárgya lett a jogdíj: attól függetlenül, hogy a rendeletek eredetileg fix összeget, ún. „tói -ig” szabályt vagy százalé­kos díjfizetési kötelezettséget állapítottak meg, ekkortól kezdve minimumjogdíjként működtek.27 Továbbra is érvé-BH 1991. 230. A Legfelsőbb Bíróság egy képregénnyel kapcsolatos jogvitában vette figyelembe kisegítő jelleggel a kiadói szerződések te­­^ kintetében alkalmazandó 1/1970. (III. 20.) MM rendelet szabályait. BH 1992. 97. A Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy a felhasználásra vonatkozó engedély csak a felhasználás további feltételeinek betartásá­val együtt jelent jogszerű joggyakorlást, ha az egyéb feltételeket meg­szegi a felhasználó, akkor megsérti a szerző jogait. Fekete kommentár p. 100. “ BH 1978.471. A fejezetben bemutatott változásokat összefoglalja: Faludi: i. m. 115. skk. nyesült tehát az az elv, hogy ahol a díjfizetést jogszabály meghatározta, ott az erről való megállapodás nélkül is érvé­nyes volt a szerződés, bár a díjat nem teljesen normativ mó­don határozták meg, hanem a bíróság alakította ki azt, ala­pul véve a jogszabályt. Ebből a szempontból tehát nagyob­bá vált a bíróságok mozgástere. Abban a tekintetben vi­szont érzékelhetően nem alakult ki egységes bírói gyakor­lat, hogy azon felhasználási módoknál, amelyekre nem volt rendelet, a bíróság a szerződést létre nem jöttnek tekintet te,28 vagy a szerződés érvényességét kimondva egyéb ka­paszkodókat talált a díj megállapításához.29 A ’90-es évek első felétől kezdve pedig egyre több olyan ítélet született, amelyek már minimumdíjként sem vették fi­gyelembe a díjtáblázatokat, és teljesen elszakadva azoktól, a díjról való érvényes szerződési megállapodás híján a bíró maga állapi tóttá meg a díjat.30 A mai és a korábbi magyar egyedi felhasználási szerző­désekre vonatkozó szabályozás áttekintéséből látszik, hogy a szerző mint gyengébb fél védelmének céljával át­alakított kötelmi szabályok ma igen szigorú feltételeket támasztanak a jogos felhasználásokkal szemben, míg a korábbi szabályozás alapján az tűnik megállapíthatónak, hogy hangsúlyozottabban törekedett a szerződések fenn­tartására, és jóval kisebb teret hagyott a jogsértés megálla­píthatóságára. A hatályos szabályozás, amely egyértelműen abba az irányba mozdult el, hogy a szerződés tényleges létrejötté­nek feltételrendszerét szigorítsa, felvetheti azt a kérdést is, hogy olyan esetekben, amikor a feleknek szándékában állt a szerződéskötés, és meg is történt a felhasználás, nem len­ne-e célszerűbb a szerződések fenntartásán munkálkodni, hiszen gyakran ez a szerzőnek inkább érdeke lenne, mint a jogsértés megállapítása.31 [A bíróság a Ptk. 237. § (2) be­kezdése alapján legfeljebb a határozathozatalig terjedő időre nyilváníthatja érvényesnek a szerződést.] A korábbi német szabályok — a dogmatikai deficit A korábbi német szabályozás a magyarhoz hasonlóan arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felhasználási szerző­désnek essentiale negotiuma a díjazásról való megállapo­dás.32 * Ennek elmaradása azonban nem okozta feltétlenül azt, hogy az esetlegesen megvalósuló felhasználás jogsér­tőnek minősült. A német szerződési jogban egyébként meghatározó szerepet betöltő Trennungsprinzip és Abst-28 BH 1989. 268. A határozat szerint díjszabás hiányában a mű szerzőjét megillető díj meghatározása a szerződés lényeges tartalmi eleme, amelynek hiányában a szerződés nem jön létre. ”9 Az esetet idézi Faludi: i. m. 116. o. Pf. IV. 20 062/1992/2. BH 1993. 666. A bíróság a Szerzői Jogi Szakértő Testület által adott vé­lemény alapján állapította meg a hatályossá nyilvánított érvénytelen szerződés teljesítése nyomán fizetendő jogdíjat. BH 1994. 249. A bíró­ság kimondta, hogy az érvénytelen szerződés hatályossá nyilvánítása esetében fizetendő jogdíj megállapításánál is figyelembe kell venni a fe­lek korábbi akaratát. Az kétségtelen, hogy a szerződés értelmezésére vonatkozó szabályok az Szjt.-bcn segítenek a szerződés fennmaradására hajló értelmezésben. ~ Manfred Rehbinder: i.m. Rn. 123. Rehbinder a szerződés típusától füg­gően további szükséges elemnek tekinti a szerző részéről kizárólagos jogátengedés esetében a tartózkodásra való kötelezettségvállalást, jö­vőben megalkotandó műnél a mű előállítását, a felhasználó részéről pe­dig esetenként a felhasználás tényleges megvalósítását.

Next

/
Oldalképek
Tartalom