Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)
2005 / 2. szám - Technikatörténet. Longa Péterné: Asboth Oszkár, a helikopter (egyik?) feltalálója
84 Longa Petemé föl- vagy lebillenthetők”. Azaz tulajdonképpen csürőfelületek mozgatásáról van szó, azonban a mozgatás fogaslécekkel való megvalósítását ez az irat nem tartalmazza, ellenben a leírás szerint gumirugók kötik össze a síkokat. A gravitáció, illetve az inga elvének felhasználása sem kerül említésre. Az egész szabadalmi leírás inkább célkitűzés jellegű, a konkrét megvalósítás az inga alkalmazását nem zárja ki, de nem is javasolja. Bánki Donát hivatkozott találmányának szabadalmi leírása ugyancsak megtalálható a szabadalmi tárban (lajstromszám: 49 726, a bejelentés napja 1909. november 5.). Ebben a stabilizátor „lelke”-ként egy higanyinga szerepel, amely szervomotorhoz van kapcsolva. Asboth szerint a nagy sűrűségű folyadék (ő olajról ír) lassú mozgása miatt ez a szerkezet a gyors széllökésekre túlságosan lassan reagál. De térjünk vissza feltalálónk további ténykedéséhez! 1910 végén, 19 évesen részt vesz a bécsi hadügyminisztérium hadászati célú repülőgép tervére kiírt pályázatán, ahol biplánjával dicsérő oklevelet szerez. A gép fő szerkezeti anyaga: fa. Közben kiderül, hogy Aradon másvalaki is szenvedélyesen érdeklődik a repülés, iránt: Némethy Emil papírgyáros világlátott ember volt, még Japánban is járt. Csak titokban foglalkozott a géprepüléssel, „nehogy bolondnak tartsák, amiért mérnök létére ilyen marhasággal foglalkozik”. Mivel neki pénze is volt szenvedélye kielégítésére, 1900-ra egy monoplánt épített, és 1903-ban német nyelven könyvet adott ki, amelynek címe a nem kis önbizalmat tükröző Die endgültige Lösung des Flugproblems (A repülés problémájának végleges (!) megoldása) volt. Egy képletet is felállított, amely a hordfeliilet-sebesség-súly viszonyát adta meg. Némethy legnagyobb, korát messze megelőző ötlete az volt, hogy monoplánját nem az akkoriban szokásos módon fából, hanem Mannesmann-technológiával készült acélcsövekből építette. Az álmélkodó Asbothnak kifejtette, hogy ez az acélcső még a súlyt tekintve is versenyképes a keményfával, szilárdsága pedig magasan jobb. Nem is szólva arról, hogy megmunkálása sokkal egyszerűbb, hiszen hajlítható, forrasztható, hegeszthető. A 20-50 mm átmérőjű, 1 mm falvastagságú csövek bizonyultak a legalkalmasabbnak. Világszerte úgy tudják, hogy elsőnek a holland Focker kezdte acélcsövekből építeni repülőgépeit az első világháború alatt. Asboth szerint Némethyt illeti meg az elsőbbség - annak ellenére, hogy az akkor rendelkezésére álló, nagy súlyú motorok miatt komolyabb repülési eredményei acélcső vázas gépével nem voltak. 1911 -ben Asboth hírét veszi, hogy Szabadkán egy városi hivatalnok, Száríts János műkedvelő műszerész monoplánt tervezett és épített, amellyel sikeres repüléseket is végzett. Levelezésbe kezdtek, és Száríts hajlandónak mutatkozott Asboth stabilizátorának kipróbálására. A kísérleteket azonban a helyszínre utazó feltalálóval el sem kezdhették, mert a Franciaországból rendelt légcsavar nem bizonyult megfelelőnek. Mivel egy újabbnak a beszerzésére sem pénz, sem idő nem állt rendelkezésre, Asboth elhatározta, hogy ő fog légcsavart tervezni és készíteni. A tervezés, a francia csavar jellemzőinek korrigálása számításokkal, majd a krétarajzok elkészítése Szárítsák ebédlőasztalán folyt, azután már csak száraz kőrisdeszka beszerzése volt hátra, és a kemény, kartonpapír sablonok alapján megtörténhetett a légcsavartömb kimunkálása, kiegyensúlyozása, acélaggyal való felszerelése. A monoplán egyéb konstrukciós hibái miatt azonban a légcsavar sikeres kipróbálására nem kerülhetett sor. Asboth máshol kívánta folytatni a munkát és önmagának is bebizonyítani az új légcsavar működőképességét. A monarchia hadserege már rendelkezett aviatikái osztaggal, amely Wiener Neustadtban állomásozott. Itt több lehetőség látszott a munka folytatására, annál is inkább, mivel egyik pilótájukkal, Petróczy Istvánnal Asboth már levelezésben állott. Igaz, a fiatalembert nem nagy bizalommal fogadta; „ nem bírta elfelejteni két nagy bűnömet: azt, hogy csak húsz éves voltam és hogy skriblereskedtem ... cikkeket írtam Azonban a korszerűen felszerelt repülőtér, a gépek sokasága páratlan lehetőséget nyújt a tanulásra. Ezt nem lehet holmi barátságtalan fogadtatás, lekezelő magatartás miatt elszalasztani. Asboth tanulni és bizonyítani akar. És végül mégis a barátságtalan Petróczynak köszönheti, hogy kipróbálhatja stabilizátorát, igaz, nem a katonai gépek valamelyikén, hanem egy vándorcirkuszhoz hasonló, háromtagú, az ámuldozó népnek mutatványként repüléseket bemutató társaság biplánján. A gép tulajdonosa, a „trupp” vezetője eredeti figura, Asboth szellemesen jellemzi: ,,Cermak csehországi malom tulajdonos volt, alacsony, cingár emberke; nagy, vörös bajuszt viselt és bal lábára bicegett. Az aviatikával úgy került kapcsolatba, hogy mivel felesége elhagyta, előbb ivásra adta fejét, majd öngyilkos akart lenni. Végül a repülést választottam - mondta el egy vidám estén -.mert ebben benne van az ivás izgalma meg a halál szele! ” A kis Libelle
