Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2004 (109. évfolyam, 1-6. szám)
2004 / 1. szám - Technikatörténet. Longa Péterné: Egy magyar író találmányának sorsa regényben elbeszélve, avagy egy biciklifék története
58 Longa Petemé /. ábra: Bovdenhuzalos kerékpárfék szerkezeti felépítése Tersánszky, mint gyakorlott sportember, vígan száguldozik kerékpárján, nemcsak betonúton, hanem a lakótelepet környező építési terület buckáin, erdőn-mezőn, meredek partfalakon is. Egyik este, már félhomályban, a gödöllői dombságon nagy sebességgel haladva hirtelen fékezésre kényszerül és lerepül a bicikliről. Komolyabb baja nem történik, de a gépet átvizsgálva megállapítja, hogy a fék mondott csődöt, ez volt a baleset oka. „A világszabadalom reklámozta Bowdert-féknek alsó része, ami a kereket megfogj a, csúnyán ki van fordulva a formájából. A kerék irama egyszerűen kétfelé ficamította. Ezért vetettem én bukfencet a gépről. ” 29a 29b A következő fejezet címe már a feltaláló alkotóműhelyébe, azaz sufnijába vezet: „ Hogyan lehet egy világszabadalmat kezdetleges eszközökkel lepipálni? ” Az író hiába vár a szakavatott szerelőre, hát inkább elkezd gondolkodni. Hiszen gyakorlott barkácsolóról van szó. A regény egyik előző fejezetében már megismerkedhettünk az általa tervezett és kivitelezett, összecsukható vászonkajakkal. „Ez a csónaksaját készítményem volt. Lehetett nevetség tárgya is. De többször vált bámulat tárgyává is. ...az egész csónak evezőstől tizenhárom kilót nyomott. Nádból volt a váza szerkesztve, rézcsövekkel illesztve egymásba, szétszedhetőnek. A burkolata pedig közönséges csíkos ponyva ... összehajtott állapotban hátizsákszerűen vagy kézben hordozható volt a kajak ... Ezzel a kis vacak vízijárművel én, le és föl száz és száz kilométereket tettem a Dunán, hullámban, szélben, viharban. ” A csónak „utóélete” is az író alkotókedvét dicséri. Amikor kínzó derékfájása miatt fel kell hagynia az evezéssel, szétszedi a kajakot. „A csónak vázának rézcsöveiből és azok selejtjéből szerkesztettem egy kis harangzongorát billentyűzettel. Akkorát, mint egy kézitáska. Ez a használatban tűrhetően bevált. ” De vissza a sufniba, a tönkrement fékű kerékpárhoz és gondterhelt gazdájához! „ ... hirtelen ötlet cikázik át agyamon. De hiszen a Bowden-féknek lényege nem a rugózata a huzalán, hanem ahogy alant harapófogószerüen kap rá a kerékre. A fék lenn X alakú. Tehát a rugózat által összerántott két felső szára nyomja össze a két befelé görbülő alsót. Rugózattal vagy nem, az mellesleges! Mi lenne akkor, ha az X-nek felső szárát olyan módszerrel, mint a gyerekjátékok krampuszánál történik, a több X-ből összenyomható, szétnyitható alkotmánnyal látom el? Vagy esetleg csak egy tetejébe alkalmazott fölső, összecsukható X-szel? Abban a pillanatban rázúdult agyamra és minden idegszálamra a hideg forrongás. Úgy nevezik, az alkotás láza! Ugyanaz a fogalom: Az ihlet is! Bizonyára ez is más mindenkinél. Nálam, úgy fejezhetném ki szavakkal, hogy: egy szabályozható, józan, sőt szinte rideg önkívület! ” íme, a feltaláló lélektana Tersánszky megfogalmazásában. Megvan a felismerés, a találmányi gondolat, az ötlet. Hogy lesz ebből kézzelfogható tárgy, azaz megfelelően kialakított, felszerelhető, működő fék? Következik a megvalósítás, a kivitelezés. „Legelőbb a féknek azt a részét kellett megalkotni, amelyik kifordult. Keményebb anyag volt szükséges hozzá, mint a Bowden-féké. Vaslécem is akadt. Kalapálni, hajlítani is meg tudtam volna, sőt lyukasztani is a kiszabott vasléceket X-alakúnak, középen mozgathatónak szögecselve össze őket. De sajnáltam az időt efféle inasmunkával pocsékolni. Türelmetlen akartam tudni: beválik-e elgondolásom a gyakorlatban? ... A vas helyett kemény kartonpapírból vágtam ki gyorsan egyX-et. Azzal elrohantam hazulról. A szomszéd utcában ismerős műlakatos műhelyébe rontottam. ” Az öreg szaki percek alatt elkészíti a kért alkatrészt. Tersánszky rohan haza és befejezi a szerelést, hogy kipró2.ábra: Bovdenhuzalos fék kerékpárra szerelve
