Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2004 (109. évfolyam, 1-6. szám)

2004 / 5. szám - Mándi Attila: Az SPC néhány vitatott kérdése több EU-tagállamban az ECJ döntéseinek tükrében

Az SPC néhány vitatott kérdése több EU-tagállamban az ECJ döntéseinek tükrében 43 ez a hat hónapos határidő a forgalombahozatali engedély megadási napjától vagy e ténynek a közlönyben történő publikálásától számítandó-e (9. sz. jogeset). Egy másik jogeset kapcsán felmerült, hogy egy nem EU-tagállam EEA-országban (European Economic Area) (Svájc) megadott forgalombahozatali engedély az EGK te­rületén kiadott első forgalombahozatali engedélynek minő­sül-e (10. sz. jogeset). A 11. sz. jogeset az SPC-kérelem elbírálásához szüksé­ges kellékek meghatározásával foglalkozott. A 12. sz. jogeset során az Egyesült Királyság Szabadalmi Hivatala azt vizsgálta, hogy a licenciakészség (licences of rights) az SPC időtartamára is vonatkozik-e. 1. A Pharmitalia cég Németországban idarubicinre vonat­kozó termékoltalmú szabadalmat szerzett. A forgalomba­hozatali engedély az idarubicin-hidroklorid hatóanyagra vonatkozott. A német Szövetségi Szabadalmi Bíróság (Bundespatentgericht) az SPC-t az idarubicin-hidroklorid­­ra adta ki, azonban elutasította a kérelmező azon beadvá­nyát, hogy az SPC „idarubicinre és sóira, beleértve a idaru­­bicin-hidrokloridot” vonatkozzék. Indokolása szerint a for­galombahozatali engedély tárgya csak az idarubicin-hidro­klorid volt. A kérelmező fellebbezésében két alternatív javaslatot nyújtott be. Az egyik „idarubicinre és sóira, beleértve az idarubicin-hidrokloridot”, míg a másik „idarubicinre és idambicin-hidrokloridra” vonatkozott. A fellebbezést elbíráló német hatóság az alábbi két kér­déssel fordult az ECJ-hez: a) Az 1768/92 sz. európai rendelet (a továbbiakban „SPC-rendelet”) 3(b) szakasza értelmében szükséges-e, hogy az SPC-kérelem tárgyát képező termék azonos le­gyen a forgalombahozatali engedélyben megjelölt „ható­anyaggal”? b) Amennyiben az első kérdésre a válasz nemleges: va­jon az alapvető szabadalom védi-e az SPC-rendelet 3(a) szakasza értelmében a terméket, ha az SPC-kérelem tárgya a hatóanyag bázisa és valamely sója, ugyanakkor az alapve­tő szabadalom igénypontjaiban csak a bázist helyezték olta­lom alá, és a szabadalmi leírásban kizárólag a szabad bázis egyetlen sóját (hidrokloridot) említették meg? Más szóval: a fenti kérdés eldöntésénél az alapvető szabadalom igény­pontjának szövegezése vagy pedig a szabadalom oltalmi köre a mérvadó? Az alapvető szabadalom igénypontjaiban az idarubicin szabad bázist helyezték oltalom alá. A szabadalmi leírásban egyetlen sót - a hidrokloridot - említettek meg. Az első kérdés megválaszolásánál [(2000) RPC 580 (ECJ Case C-392/97)] az ECJ abból indult ki, hogy ha a va­lamely sóra vonatkozó forgalombahozatali engedély esetén az SPC körét erre a sóra korlátoznák, úgy a kérelmezőt sú­lyos károsodás érné. Nevezetesen ez esetben a versenytár­sak az adott sótól eltérő, azonban funkcionálisan azonos ha­tást kifejtő más sók, származékok vagy a bázis alkalmazá­sával az SPC által biztosított monopóliumot megkerülhet­nék. Ez ellentétes lenne az SPC-rendelet célkitűzéseivel, így tehát az ECJ állásfoglalása értelmében, ha a forga­lombahozatali engedélyben szereplő terméket az alapvető szabadalom védi, úgy az SPC kiterjed a termékre, valamint annak az alapvető szabadalom által védett valamennyi for­májára (így tehát az SPC a bázisra, sókra, észterekre, éte­rekre stb. is vonatkozik). A második kérdés eldöntésénél az ECJ megállapította, hogy e tekintetben közösségi szabályozás nem áll fenn. így tehát függetlenül attól, hogy európai szabadalomról vagy nemzeti úton engedélyezett szabadalomról van-e szó, a sza­badalom oltalmi körét az arra illetékes nemzeti iparjogvé­delmi hatóság a helyi joggyakorlat alapján állapítja meg. így tehát jelen esetben a német iparjogvédelmi hatóság dönti el, vajon az idarubicin igényelt származékai az alap­vető szabadalom oltalmi körébe esnek-e. Az ECJ idézett állásfoglalása kifejezetten kedvező az SPC-kérelmezők számára. A határozat értelmében ugyanis a különböző származékok ugyanúgy az SPC alá esnek, mint a forgalombahozatali engedélyben konkrétan megjelölt ve­­gyület, feltéve, hogy az alapvető szabadalom védi ezeket a származékokat. 2. Idevág a következő jogeset [(1996) RPC 118], amelynek értelmében szintén a nemzeti iparjogvédelmi hatóság - ne­vezetesen az Egyesült Királyság Szabadalmi Hivatala - ha­tározta meg, hogy az SPC-kérelem tárgyát képező terméket az alapvető szabadalom védi-e vagy sem. A forgalombahozatali engedély egy meghatározott mo­­noklonális antitestre vonatkozott. Az alapvető szabadalom főigénypontja a következő: ,p) Antimikrobás szert és b) emlős monoklonális antites­tet tartalmazó termék mint kombinált készítmény, Gram­­negatív bakteriális fertőzések vagy azokból létrejövő endo­toxin sokk kezelésére vagy megelőzésére történő felhasz­nálásra.” A forgalombahozatali engedélyben szereplő monoklo­nális antitest egyértelműen a fenti szabadalom által megha­tározott monoklonális antitestek körébe tartozott. A szabadalmi hivatal az SPC-kérelmet azzal az indoklás­sal utasította el, hogy az alapvető szabadalom nem védi a forgalombahozatali engedélyben szereplő terméket. Állás­pontja szerint ugyanis a forgalombahozatali engedélyben megjelölt termék egyetlen gyógyászati hatóanyag (a mo­noklonális antitest), míg ezzel szemben az alapvető szaba­dalom antimikrobás szert és monoklonális antitestet tartal­mazó kombinációt, illetve annak felhasználását védi. A kérelmező előadta, hogy értelmezése szerint a for­galombahozatali engedélyben szereplő hatóanyagot igenis védi a szabadalom. Az SPC-rendelet értelmében ugyanis „terméknek” a gyógyszertermékben levő hatóanyag vagy hatóanyag-kombináció tekintendő. Igaz ugyan, hogy a sza­badalom főigénypontjában a két hatóanyag kombinációjá­ról van szó, a szabadalom oltalmi köre azonban kiterjed a két komponenst tartalmazó készítmény külön-külön törté­nő beadására is, és ennek értelmében a forgalombahozatali engedélyben levő monoklonális antitest alkalmazása is a szabadalom tárgyát képezi. A fenti érveléssel az Egyesült Királyság Szabadalmi Hi­vatala nem értett egyet. Megállapította, hogy az alapvető szabadalom kizárólag a kombinációt, illetve annak alkal­mazását védi, és semmiképpen sem értelmezhető olyan tá­gan, hogy a monoklonális antitestet tartalmazó készítmény beadása önmagában is oltalom alatt állna. Elutasító állás­

Next

/
Oldalképek
Tartalom