Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2004 (109. évfolyam, 1-6. szám)
2004 / 5. szám - Tanulmányok. Dr. Ficsor Mihály: Széljegyzetek iparjogvédelmi joggyakorlatunk margójára
Széljegyzetek iparjogvédelmi joggyakorlatunk margójára 9 A Vt. 71. §-ának (2) és (3) bekezdése a Vt. 48. §-ának(l) bekezdéséhez képest egyértelműen speciális eset, különös tényállás: a Vt. 48. §-ának (1) bekezdése vonatkozik általában a lajstrombejegyzésekre, a Vt. 71. §-ának (3) bekezdése [a (2) bekezdéssel együttes olvasatban] pedig e bejegyzések két különös esetére: a lemondás és az oltalmi idő megújítás nélküli lejárta miatt bekövetkező oltalommegszűnés bejegyzésére. A Vt. 71. §-a (2) és (3) bekezdésének egybevetéséből pedig az következik, hogy e speciális - a Vt. 48. §-ának (1) bekezdéséhez képest különös szintű - szabályok szerint a védjegyoltalomnak az oltalmi idő lejárta miatt bekövetkező megszűnését az MSZH határozata nélkül kell bejegyezni a védjegylajstromba. Más szóval a Vt.-nek az az általános szabálya [Vt. 48. §-ának (1) bekezdése], amelynek értelmében a védjegylajstromba csak az MSZH határozata alapján lehet bejegyzést tenni, csak a Vt. eltérő, speciális, különös szintű rendelkezése hiányában érvényesül; nem alkalmazandó viszont akkor, ha maga a Vt. írja elő speciális szabállyal, hogy a lajstromba - az MSZH határozata nélkül is - bejegyzést kell tenni. E megközelítés a védjegyoltalomnak az oltalmi idő lejártával való megszűnését a végleges szabadalmi oltalom azonos okból való megszűnésével [Szt. 39. § a) pont] rokonítja, analógia útján. Mindkét esetben ugyanis ex lege, a törvény erejénél fogva pusztán az időmúlás eredményekénta jogosult akaratától, nyilatkozatától, illetve bármiféle hatósági mérlegeléstől vagy aktustól függetlenül - következik be a megszűnés mint jogkövetkezmény. A védjegyjogban csupán annyi a különbség a szabadalmi jogi helyzethez képest, hogy itt csak akkor áll be ex lege, a törvény erejénél fogva a megszűnés jogkövetkezménye, ha egy erre irányuló külön eljárásban - a megújítási eljárásban - nem következik be a védjegyoltalom megújítása. Annak eldöntése, hogy történt-e megújítás vagy sem, azaz, hogy ez utóbbi esetben beszélhetünk-e a megújítás hiányáról, a megújítási eljárásra tartozik. Ennek az eljárásnak az eredményétől, illetve attól függően, hogy indult-e egyáltalán - kérelemre - ilyen eljárás, áll be a törvény erejénél fogva a lejárat miatti megszűnés jogkövetkezménye. A védjegyoltalom tehát a megújítás hiányának felfüggesztő feltételétől függően szűnik meg a törvény erejénél fogva lejárat miatt. Ez a megszűnés - éppúgy, mint a végleges szabadalmi oltalom azonos okból való megszűnése - a törvény erejénél fogva következik be az oltalmi idő lejártával [1. Vt. 11. § és 30. § a) pont]. Ha ez nem így volna, vagyis, ha az ilyen okból való megszűnéshez külön MSZH-határozatra volna szükség, az azzal járhatna, hogy ilyen határozat hiányában a védjegyoltalom akkor sem szűnne meg, ha egyébként az oltalmi idő lejárt, és az oltalmat nem újították meg. Az eddigiekben kifejtett értelmezést erősíti az a körülmény is, hogy a Vt. nem nevesíti külön eljárásként a lejárat miatti megszűnés megállapítását (szemben pl. a megújítási vagy a törlési eljárással). 2.4. Felvethető ezzel az értelmezéssel szemben az az érv, hogy a megújítás nélküli lejárat miatt bekövetkező megszűnést megállapító hivatali határozat hiánya a jogosultat jogorvoslati lehetőségtől fosztja meg. Kétségtelen, hogy a Vt. 77. §-ának (1) bekezdése a megváltoztatási kérelemmel támadható hivatali határozatok közé sorolja a védjegyoltalom megszűnésének megállapítása kérdésében hozott ügydöntő - érdemi - határozatot [Vt. 39. § (2) bek.], illetve a védjegylajstromba való bejegyzés alapjául szolgáló határozatot. A Vt. e rendelkezései azonban természetszerűleg csak akkor alkalmazhatók, ha születik hivatali határozat, azaz csak olyan kérdésekben érvényesülnek, amelyekben az MSZH-nak határozatot kell hoznia. Ha az előzőekben kifejtett értelmezést követjük, a lejárat miatti megszűnés kérdése nem tartozik e körbe. Érdemben pedig valójában az ügyfél nem esik el semmilyen jogorvoslati lehetőségtől, hiszen lejárat miatti megszűnés védjegyügyben csak megújítás hiányában következik be. A megújítási eljárásban pedig az MSZH határozatot hoz [Vt. 65-67. §], amelynek megváltoztatását az előbbiekben említett általános szabályok [Vt. 39. § (2) és (4) bek., Vt. 77. §] szerint lehet kérni a bíróságtól. A megújítás kérdésében hozott határozathoz pedig külön eljárás és határozat nélkül, a törvény erejénél fogva kapcsolódik - a megújítási eljárás eredménytelensége esetén - a lejárat miatti megszűnés jogkövetkezménye. Ugyanez vonatkozik arra az esetre, ha a jogosult nem kéri a védjegyoltalom megújítását a Vt. 65. §-ának (3) bekezdésében előírt határidőn belül. 2.5. Gyakorlati aggályként felhozható (és szóba is került) az is, hogy a lejárat miatti megszűnést megállapító határozat hiányában az ügyfél nem tudja orvosolni azt a sérelmes lajstrombejegyzést, amely idő előtt (pl. az oltalmi idő nyolcadik évében) vagy annak ellenére tünteti fel a lajstromban a védjegyoltalom megszűnését, hogy a megújítási kérelmet kellő időben előterjesztették, de azt az MSZH valamiért nem vette tudomásul és nem bírálta el (pl. azért, mert elkallódott, elveszett). Valójában a határozat hiánya ilyen esetekben korántsem gátolja az ügyfél jogérvényesítését. A lejárat miatti megszűnés idő előtti lajstrombejegyzésével szemben a jogosult felléphet. Először is, az ilyen bejegyzéshez - mivel nem határozaton alapul - nem kötődik jogerő. Másodsorban, az ilyen - a valóságnak, a jogi helyzetnek meg nem felelő jogszabályba ütköző, érvénytelen - bejegyzésnek a törlését a jogosult minden további nélkül kérheti a Vt. 48. §-ának (2) bekezdése, illetve az Áe. általános szabályai alapján. A kérelemről az MSZH-nak a Vt. 48. §-ának (2) bekezdése és az Áe. 49. §-ának (3) bekezdése értelmében határoznia kell; e határozattal szemben a Vt. 77. §-ának (1) bekezdése szerint az ügyfél megváltoztatási kérelemmel fordulhat a bírósághoz.6 A lejárat miatti megszűnést idő előtt feltüntető lajstrombejegyzés továbbá a később indult megújítási eljárásban is orvosolható. 6 Habár a Fővárosi ítélőtábla 8. Pkf. 25.078/2004/2. számú végzése szerint a lajstromba bejegyzett használati engedély törlése iránti kérelmet elutasító hivatali határozattal „szemben - mivel bejegyzés alapjául nem szolgálhat - megváltoztatási kérelem előterjesztésére nincs jogi lehetőség a Vt. 77. § (1) bekezdésében írtakra tekintettel”. E meglepő jogértelmezés akár egy külön tanulmány tárgya is lehetne. Ezúttal talán elég annyit megjegyezni: az MSZH következetes joggyakorlata szerint a hatósági nyilvántartások vezetésével kapcsolatos bármely határozat - legyen az akár új bejegyzés, akár valamely bejegyzés módosításának vagy törlésének alapjául szolgáló határozat - ellen jogorvoslattal lehet élni megváltoztatási kérelem útján. Más szóval: valamely bejegyzésnek a lajstromból való törlése is természetszerűleg bejegyzésnek számít, hiszen megváltoztatja a lajstromállapotot, a törlést követően a hatósági nyilvántartás mást fog tanúsítani, mint azt megelőzően.
