Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2004 (109. évfolyam, 1-6. szám)

2004 / 5. szám - Tanulmányok. Dr. Ficsor Mihály: Széljegyzetek iparjogvédelmi joggyakorlatunk margójára

10

Dr. Ficsor Mihály

Ha pedig el nem bírált (elkallódott stb.) megújítási kérelem miatt került hibásan bejegyzésre a védjegyoltalom lejárat miatti megszűnése, valójában az a helyzet, hogy a jogosult szabályszerűen, határidőn belül kérte a megújítást, és ezért - amint a kérelem megkerül - a megújítási eljárást kell lefolytatni, és a lajstromban végül annak eredményét kell feltüntetni.

2.6. A 2.3. pontban kifejtett értelmezést a Fővárosi Bíróság

1. Pk. 25.352/1999/6. számú végzésének tükrében is meg kell vizsgálni. E végzést a bíróság az ipari minták oltalmáról szóló 1978. évi 28. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Tvr.) alkalmazásával hozta meg. A végzés főbb megállapításai a következők:

„AzAe. 27. §-ának (1) bekezdése azt mondja ki, hogy az ügyfélnek joga van ahhoz, hogy az eljárás során írásban vagy szóban nyilatkozatot tegyen, vagy a nyilatkozattételt megtagadja. Ha az ügyfél nem nyilatkozik, az államigazgatási szerv a rendelkezésére álló adatok alapján dönt, vagy az eljárást megszünteti. Erre az ügyfeletfigyelmeztetni kell. A (2) bekezdés — többek között - előírja, hogy az államigazgatási szerv az eljárás során gondoskodik arról, hogy az ügyfelet a jogszabályok ismeretének hiánya miatt ne érje hátrány.

A Tvr. 7. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében a mintaoltalom megszűnik, ha az 5. § (2) bekezdésében megjelölt ötéves oltalmi idő lejárt, és az oltalmat nem hosszabbították meg.

Az anyagi jogi és az eljárási jogi jogszabályhelyek egybevetéséből következik, hogy a Hivatalnak az oltalom meghosszabbítása lehetőségéről és a meghosszabbítás feltételeiről a jogosultakat tájékoztatnia kell, őket a szükséges figyelmeztetéssel el kell látni, és csak akkor lehet megállapítani az oltalom megszűnését, ha a jogosultak a felhívás és tájékoztatás ellenére nem kérik az oltalom meghosszabbítását.

A tájékoztatás pedig csak akkor hatályos, ha annak megtörténtéről az ügyfelek-jelen esetben a kérelmezők-hitelt érdemlően tudomást szereznek.

Az Ae. 18. §-ának (5) bekezdése értelmében az iratokat az ügyfél részére, ha pedig írásban meghatalmazott képviselője van, az ő részére kell kézbesíteni.

Ebből következik, hogy az eljárási jogokról való tájékoztatáshoz csak akkor fűződhet eljárási jogi joghatás, ha az államigazgatási szerv iratai között a kérelmezők bejelentési eljárásban igazoltjogi képviselőjének- az átvétel időpontját is feltüntető - aláírásával ellátott iratpéldány vagy tértivevény fellelhető. ”

Még ha abból indulunk is ki, hogy a jogorvoslati fórumként eljáró bíróság határozatának rendelkező része és indokolása egyaránt kötelezi az MSZH-t, akkor is leszögezhetjük: az előzőekben ismertetett végzés nem érinti a 2.3. pontban kifejtett értelmezést, nem változtat annak érvényén a következők miatt:

a) A bíróság a végzését az azóta hatályon kívül helyezett Tvr. és nem a Vt. alapján hozta.

b) A Tvr.-rel szemben a Vt. e tárgykörben tartalmaz az Áe.-től eltérő - tehát a Vt. 38. §-a alapján az Ae.-vel szemben alkalmazási elsőbbséget élvező - rendelkezést: a Vt. 41. §-ának (1) bekezdése szerint a Vt. által meghatározott határidők elmulasztásának jogkövetkezményei külön figyelmeztetés nélkül is bekövetkeznek. Ezen nem változtat az a körülmény, hogy a Vt. 71. §-ának (1) bekezdése szerint a védjegyoltalom lejárat miatti megszűnése esetén az MSZH figyelmeztetni tartozik a védjegyjogosultat a megújítás lehetőségére. E figyelmeztetés elmulasztásának különféle - pl. fegyelmi, polgári jogi (kártérítési) - következe ményei lehetnek, de a megújításra nyitva álló határidő elmulasztásának jogkövetkezményét ez a hivatali mulasztás a Vt. 41. §-ának (1) bekezdésével összhangban nem érintheti. Ha érinthetné, az a jogbiztonságot, harmadik személyek jogait és ezáltal a közérdeket sértené. [Meg kell azt is jegyezni, hogy az Ae.-nek a bíróság végzésében idézett 27. §-a (1) bekezdése az ügyfél meghallgatása előtti tájékoztatás kötelezettségéről szól, továbbá, hogy - az Áe. kommentárjai szerint is - az Ae. 27. §-a valójában az ügyfél nyilatkozattételi jogának biztosítását hivatott garantálni, és nem a közigazgatási szervet kötelezi nyilatkozattételi felhívások kiadására.]

c) Mivel a Vt. szerint e figyelmeztetéshez, illetve annak elmaradásához nem fűződik joghatás, nem relevánsak a végzésnek a „tájékoztatás” kézbesítésére vonatkozó fejtegetései sem. [A lényeget nem érintő megjegyzésként arra is fel kell hívni a figyelmet, hogy az Ae. 18. §-ának (5) bekezdése - amelyre a végzés hivatkozik — a képviselet esetén követendő kézbesítési szabályokat állapítja meg; az Ae. 18. §-a a képviseletről szól és e §-nak ez az alcíme is. Az Áe. 18. §-ának (5) bekezdése tehát valójában nem arról rendelkezik, hogy az iratokat milyen esetben kell kézbesíteni, hanem arról, hogy képviselet esetén vagy képviselet hiányában kinek kell kézbesíteni az egyébként kézbesítendő iratokat. Az Áe. 18. §-ának (5) bekezdése tehát a kézbesítendő iratok címzettjeit és nem a kézbesítendő iratok körét határozza meg. Különösképpen helytelennek tűnik ezért bármiféle olyan következtetés, amely az Áe. e rendelkezéséből azt vezeti le, hogy az államigazgatási eljárásban minden iratot kézbesíteni kell; ennek egyébként az Áe.-nek a határozatok közléséről szóló rendelkezései -45-47. §-ai - is ellentmondanak.]

3. A mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek földrajzi árujelzőinek oltalmával kapcsolatos átmeneti szabályok

3.1. A mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek földrajzi árujelzőinek oltalmával kapcsolatos - az Európai Unióhoz való csatlakozással bekövetkezett - jogszabályváltozások lényege a következőkben foglalható össze.

Az Európai Unióhoz való csatlakozás folytán a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról szóló 2081/92/EGK tanácsi rendelet (a továbbiakban: közösségi alaprendelet) és a végrehajtására szolgáló európai bizottsági rendeletek a Magyar Köztársaságban is - mint az Európai Unió tagállamainak egyikében - 2004. május 1-jétől teljes egészükben kötelezővé és közvetlenül alkalmazandókká váltak a csatlakozási okmány 2. cikke (kihirdette: 2004. évi XXX. törvény) és az EK-szerződés 249. cikke alapján. Az ezzel