Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2004 (109. évfolyam, 1-6. szám)
2004 / 3. szám - Radnóczi Györgyné: Az engedélyezési eljárás felfüggesztése és félbeszakadása európai jogesetek tükrében
Az engedélyezési eljárás felfüggesztése és félbeszakadása európai jogesetek tükrében 23 A The BELLEY Tribunal de Grande Instance 1982. február 25-én kiadott egy zárolási végzést a bejelentő céget illetően, felfüggesztve a kifizetéseit 1982. január 1-jével kezdődően. Az Európai Szabadalmi Hivatalt tájékoztatták a fizetés megszakadásáról és annak a személynek a megállapításáról, aki jogosult az eljárást folytatni. Ezt a személyt a 90. szabály (2) bekezdése értelmében 1982. november 30-án tájékoztatták arról, hogy az engedélyezési eljárás folytatható 1983. február 10-től. 1983. február 11-én az Átvevő Iroda tájékoztatta a fellebbezőt, hogy mivel a vizsgálati díjat nem fizették meg a 94. cikk (2) bekezdésében és a 85. szabályban előírt határidőben, a bejelentést visszavontnak tekintették. A bejelentő, aki helytelennek ítélte a következtetést, azzal reagált, hogy egy határozatot kért, amelyet az Átvevő Iroda 1983. március 31 -én adott ki megerősítve a jogvesztést. Az Átvevő Iroda fenntartotta, hogy a bejelentő jogi akadályoztatása nem akadályozhatta meg a vizsgálati kérelem benyújtását és a megfelelő díj megfizetését, a felfüggesztésre sem volt ok, mivel a 13. szabály felsorolja a felfüggesztés eseteit, de ezt az egyedi esetet ott nem említik. A kérdéses határidő két hónappal való meghosszabbítása sem működhetett a jelen esetben, mert mind a rendes határidő, mind a 85 b. szabály által előirt haladék ideje lejárt, amikor az eljárás újraindult. A fellebbező fél megfelelő időben és megfelelő formában nyújtotta be a fellebbezését. A fellebbezés fő érvei közt szerepelt, hogy általában nehéz belátni,- hogyan egyeztethető össze egy eljárás félbeszakadása a határidő folyamatos fogyásával;- egy csődeljárás alatt álló vállalat számára nehéz volt követni a bírósági határozattal elrendelt megszakításokat, figyelemmel kísérni olyan fontos ügyeket, mint az érdemi vizsgálati kérelem benyújtása és a megfelelő díj befizetése, ennek indokoltsága elkerülte a csődbiztos vagy a bejelentő képviselőjének a figyelmét ebben az időben. Az Átvevő Iroda értelmezése a 90. szabály (4) bekezdését illetően sem nem logikus, sem nem a törvény szerint előírt, sőt igazságtalan. A Fellebbezési Tanács a határozatában kimondta, hogy: 1. Az Átvevő Iroda 1983. március 31-i határozatát hatályon kívül helyezi. 2. A 85b. szabályban rögzített pótdíj és a fellebbezési díj visszafizetését rendeli el. A határozat indoklásában a tanács kimondta, hogy a fellebbezés eleget tesz az ESZE 106. és 108. cikkében és a 64. szabályban foglaltaknak, ezért elfogadható. Az ESZE egyenesen azt állítja, hogy az engedélyezési eljárás félbeszakad, ha az európai szabadalmi bejelentés vagy az európai szabadalom jogosultja a vagyona ellen indított eljárás miatt jogi okokból akadályoztatva van abban, hogy az eljárást folytassa [90. szabály (1) bekezdés b) pontja], ami nyilvánvalóan vonatkozik arra, ha bírósági határozat rendeli el a kifizetések felfüggesztését, és a céget csődeljárás alá helyezték. A jelen esetben a félbeszakadás azért következett be, mert lejárt a vizsgálat kérésére adott, a 94. cikk (2) bekezdésében előírt határidő, ami a félbeszakadás után következett be. Itt az a kérdés, hogy a fizetési határidő szintén megszakad-e, vagy folytatódik attól függetlenül, hogy az eljárás automatikusan félbeszakad a 90. szabály értelmében. A 90. szabály (4) bekezdése foglalkozik azzal az időponttal, amikor az eljárás félbeszakadása véget ér, valamint azzal, hogy mi lesz a megszakított határidőkkel. Az első mondat azt állítja, hogy a határidők újrakezdődnek attól a naptól, amikor az eljárás folytatódik. Az irodalomban ezzel a kérdéssel foglalkozó cikkek megosztottak az értelmezés tekintetében. Van Empel cikke (The Granting of European Patents- Leyden, 1975, p. 580) azt állítja, hogy azoktól a speciális esetektől eltérően, amikor maximum két hónappal meghosszabbítható az érdemi vizsgálat kérésére adott határidő, a határidő simán eltelik. Ezt az értelmezést fogadta el az Átvevő Iroda is a határozatában. Más véleményen volt a fellebbező, aki szerint a határidők is megszakadnak. De amíg a normális határidők újrakezdődnek, addig az érdemi vizsgálati kérelem határideje és az újra érvénybe helyezési díjak határideje mindössze arra az időre folytatódik, amennyi hátra volt az eljárás megszakadásakor, így csupán felfüggesztődnek a francia terminológia szerint. Ez az álláspont tovább bővül a bejelen tő javára a 90. szabály (4) bekezdésének második mondatában lévő esetre, amely lehetővé teszi a bejelentőnek a minimum két hónapos határidőt. (Paul Mathély: Le Droit Européen des Brévets, LINA, 1978, p. 350) Ez az állítás, amely alapvető ebben az esetben, nem volt megállapítható a 90. szabály (4) bekezdésének betű szerinti értelmezésével. A Fellebbezési Tanács úgy tekinti, hogy az értelmezésnek a 90. szabály első szavain kell alapulniuk. A félbeszakadás csak akkor valósul meg, ha a bejelentő meghal vagy a cég csődbe megy. Az eljárás félbeszakad, mert nincs aki folytassa az eljárást, például az örökös ismeretlen. Miután a félbeszakadás az érintett személytől nem függ, automatikusan megtörténik. A törvényhozó szándéka nem lehetett, hogy megbüntesse azokat a feleket, akik olyan határidők elmulasztásában érintettek, amiről nem volt tudomásuk. Nem logikus az ügy megszakadása és a határidők továbbfolyása. Ha ezt elfogadjuk, ez azt jelentené, hogy amennyiben egy határidő lejár az eljárás megszakadása alatt, az eljárás újraindítása a valóságban sohasem történne meg, mivel az eljárás újraindítása mindössze a jogok elvesztésének a megállapítását jelentené. A fentiekből az következik, hogy a megszakadáskor érvényben lévő határidők - beleértve az érdemi vizsgálat kérésére vonatkozó határidőt is - szintén megszakadnak. A Fellebbezési Tanács véleménye szerint a 90. szabály (4) bekezdése nem alkot kivételt ahhoz az általános elvhez képest, hogy minden határidő megszakad. A 90. szabály (4) bekezdésében foglaltaknak egyetlen célja, hogy hogyan számítsuk ki a határidőket, amikor az eljárás újraindul. A (4) bekezdés első mondata által megszabott elv szerint a határidők újrakezdődnek az eljárás folytatásának napján, ez két kivételt tartalmaz, az egyik az érdemi vizsgálati kérelem benyújtására vonatkozik. Amennyiben a megszakitás értelmét megőrizzük, a két kivételre vonatkozó állítás azt jelenti, hogy a megszakított határidő csak a maradék időre folytatódik. Ez az értelmezés kifejezésre jut a 13. szabályban is, a felfüggesztett eljárás különleges esetében és nagyon általánosan ennek (5) bekezdésében. Mind a 13. szabály (5) be
