Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2004 (109. évfolyam, 1-6. szám)
2004 / 2. szám - Technikatörténet. Dr. Gács János: Egy korai magyar robot-szabadalom
Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 109. évfolyam 2. szám 2004. április TECHNIKATÖRTÉNET DR. GÁCS JÁNOS Egy korai magyar robot-szabadalom Az írás szerzője teljesen véletlenül, más irányú vizsgálódásai közben bukkant rá a 118544 sz. magyar szabadalomra, amelynek cime, „Cselekvést és érzékelést átvivő készülék” azonnal megragadta figyelmét. A bejelentő s egyben a feltaláló Okolicsányi Ferenc budapesti mérnök, a bejelentés napja 1936. december 10., németországi elsőbbsége 1935. december 12., a leírás 1938. augusztus 1-jén jelent meg . Az 1894-ben Szatmár megyében született, és 1954-ben Londonban meghalt Okolicsányi neve nem ismeretlen a technikatörténet iránt érdeklődők előtt. Munkásságának első részét a mechanikus képfelbontású televíziós rendszerek kifejlesztésének szentelte. Az általa feltalált tükörcsavar az egyik legjobban működő megoldás volt ebben a - később zsákutcának bizonyult — fejlesztési irányban, annyira, hogy az ennek alkalmazásával kifejlesztett vevőkészülékek némelyike a sorozatgyártásig is eljutott. A képcsöves rendszer egyértelmű győzelme után sem hagyott alább érdeklődése a televíziózás iránt, még élete utolsó éveiben is számos szabadalmi bejelentést tett, pl. a színestévé-vevőkkel kapcsolatban. A találmány németországi bejelentésének napján még két másik bejelentést is tett a feltaláló: az egyik a „Televízió és hasonló rendszerek”, a másik a „Hangos-mozgóképberendezés” címet viselte. Az első cím az 1936. december 8-án londoni lakosként tett „Television and like systems” című USA szabadalom1 címének fordítása, a másik a 120846 sz. magyar szabadalom címe, melyet 1936. november 30-án budapesti lakosként tett bejelentésére kapott Okolicsányi. 1936. november 5-én, illetve 21-én a feltaláló angleterre-i lakosként (!) tett egy-egy francia bejelentést2,3 is az érzékelést átvivő készülékre, illetve a hangos mozgóképberendezésre vonatkozóan. Az eredeti német bejelentések elektronikus úton sajnos nem hozzáférhetők. A bejelentéseknek ez az egy napra való koncentrálása talán azzal függ össze, hogy a feltaláló működésének színterét kb. 1936-tól Németországból Angliába tette át. Televíziózással foglalkozó szabadalmainak sorába illeszkedik a szóban forgó szabadalom is, de míg azok egyegy részprobléma korrekt műszaki megoldását adják, ez a leírás inkább nagyívű látomás egy, a televíziót, de emellett * ' Forrás: US 2 202541 2 Forrás: FR 822 585 3 Forrás: FR 813 821 a korabeli technika szinte valamennyi vívmányát felhasználó távérzékelő és távmanipuláló berendezésről, sőt ilyen berendezések egész hálózatáról. A találmány lényege, hogy televíziós képtovábbítás, mechanikai érzékelők rádiófrekvencián át továbbított jelei, valamint a mozgató mechanizmusoknak ugyanezen az úton adott utasítások segítségével az ember mintegy megsokszorozhatja magát, és szinte fizikailag lehet jelen valóságos tartózkodási helyétől távoli helyszínen vagy helyszíneken is. A szabadalom azért érdekes, mert mind a problémafelvetésben, mind a javasolt megoldások terén messze megelőzi korát. Már a technika állásának bemutatásánál felveti a feltaláló az egyenetlen talajon való távvezérelt mozgás problémáját, amelyet csak napjaink Hold-, illetve Mars-járóinál sikerült többé-kevésbé megoldani. (Az Okolicsányi által javasolt, elektromechanikus érzékelő- és mozgatószerkezetekkel operáló megoldás persze aligha lehetett működőképes, de maga a problémafelismerés és a megoldásra a kor „csúcstechnikáját” alkalmazó erőfeszítés figyelemre méltó.) A feltaláló által „antrophor”-nak nevezett berendezés hasznosságát bevezető példaként ugyancsak egy, csupán napjainkra valósággá vált működési móddal illusztrálja a szerző: a leírás szerint a berendezés lehetőséget teremt távkonferencián való részvételre, sőt, ellentétben a mai, talán gördülékenyebb, de vérszegényebb megoldásokkal, még az asztalra is lehet vele csapni...(1. és 2. ábra).
