Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2004 (109. évfolyam, 1-6. szám)
2004 / 2. szám - Dr. Vida Sándor: Az „átlagos fogyasztó” az európai és a német védjegyjogban
Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 109. évfolyam 2. szám 2004. április DR. VIDA SÁNDOR* Az „átlagos fogyasztó” az európai és a német védjegyjogban A Verseny- és védjegyjog c. Nordemann-kommentár 9. kiadásának1 előszavában a szerzők azt írják, hogy a mű korábbi kiadásai között soha nem történt még annyi változás, mint ezen kiadás és az azt megelőző között. A bírósági gyakorlat változásának okai között pedig első helyen a fogyasztói modell változását említik, amelyben a Német Legfelsőbb Bíróság némi habozás után végül magáévá tette (másként nem is tehetett volna) az EU Bírósága által koncipiált kevésbé szigorú fogyasztói modellt (Verbraucherleitbild), a magyar bírósági gyakorlat szóhasználatával az „átlagos fogyasztó” modelljét, amit más szóval talán az „elképzelt, absztrakt fogyasztó” kifejezésekkel lehet leginkább körülírni. Az EU Védjegyjogi Irányelvére2, valamint az EU Bíróságának gyakorlatára figyelemmel Fezer3, valamint Ströbele és Hacker4 szerint is az „átlagos fogyasztó” fogalmát egységesen kell alkalmazni (einheitliches Verständnis) akár versenyjogi, akár védjegyjogi eljárásban válik szükségessé annak figyelembevétele. Ezért a versenyjogi megtévesztésről, illetve ennek kapcsán a fogyasztó fogalmáról írott korábbi tanulmányomra3 utalunk azzal, hogy ebben az írásban az e tárgyban az utóbbi években megfigyelhető védjegyjogi gyakorlatról történő beszámolóra szorítkozom. A forgalmi körök felfogásának tükröződése a fogyasztó tudatában A forgalmi körök felfogása (Verkehrsauffassung) mind a védjegy bejegyzésére irányuló eljárás, mind a bitorlási per során jelentőséggel bírhat, egyes esetekben perdöntő is lehet. A német versenyjogi irodalom ma már teljesen magától értetődően tárgyalja az EU Bírósága által zsinórmértékként kezelt átlagos fogyasztó modelljének alkalmazását mind a * jogtanácsos, Danubia Szabadalmi és Védjegy Iroda, Budapest W. Nordemamv. Wettbewerbs- und Markenrecht, 9. kiadás. Baden-Baden, 2003, p. 5 ATanács 89/104/EGK irányelve a tagállamok védjegyekre vonatkozó jogszabályainak közelítéséről ^ K. H. Fezer. Markenrecht, 3. kiadás. München, 2001, § 14 Rn. 149 P. Ströbele-F. Hacker: Markengesetz, 7. kiadás. Köln-Berlin-Bonn-München, 2003, § 8. Rn. 83 5 r S Vida Sándor: A fogyasztó fogalma az Európai Bíróság gyakorlatában. Versenyfelügyeleti Értesítő, 1999, 1. szám, p. 40 (vő. különösen a MARS-ügyben hozott ítélet) feltétlen, mind a viszonylagos lajstromozást gátló okok vizsgálatánál,6 mind a védjegybitorlási perben.7 Néhány példa az EU Bíróságának gyakorlatából. Úgy tűnik, hogy az EU bírósága azt a tételt védjegyügyben először a Gut Springenheide ügyben hozott ítéletében8 9 fogalmazta meg, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy annak a kérdésnek elbírálásánál, hogy a szóban forgó megjelölés alkalmas-e a tojások eladásának előmozdítására (annak fokozására), és ezáltal az EU-nak a tojások értékesítéséről szóló normákat szabályozó rendeletbe ütközően a vevők megtévesztésére, a nemzeti bíróságnak abból kell kiindulnia, hogy az átlagosan tájékozott, figyelmes és értelmes fogyasztó (kiemelés a szerzőtől) ezt a megjelölést feltehetőleg hogyan fogja felfogni. Ha a nemzeti bíróság számára e kérdés eldöntése különösen nehéznek ígérkezik, a közösségi jog nem tiltja, hogy saját jogának előírásaitól függően szakvéleményt szerezzen be vagy fogyasztói megkérdezést rendeljen el (ítélet, 37. pont). Ezt a tézist fejti ki bővebben az EU Bíróságának a Lloydügyben hozott ítélete4, amely számos egyéb szempont mellett azt is kifejti, hogy (az összetévesztés veszélyének) átfogó értékelése alkalmával az átlagosan tájékozott, figyelmes és értelmes fogyasztóból (kiemelés a szerzőtől) kell kiindulni (vő. az 1998. július 16-i C-210/96 Gut Springenheide ítélettel - bírósági hivatkozás a Lloyd-ítéletben). Mindenesetre figyelembe veendő, hogy az átlagos fogyasztónak csak ritkán nyílik alkalma, hogy a különböző védjegyeket egymással összehasonlíthassa, hanem csupán arra a tökéletlen képre kell hagyatkoznia, amely emlékezetében él. Ezen felül az is figyelembe veendő, hogy az átlagos fogyasztó figyelme a szóban forgó áru vagy szolgáltatás jellege szerint különböző lehet (ítélet, 26. pont). 6 Ströbele-Hacker id. mű, § 8. Rn. 83, 547, § 9. Rn. 155 Fezer id. mű, § 14. Rn. 126; D. V. Schultz: Markenrecht. Heidelberg, 2002, § 14. Rn. 73 8 C-210/96, GRUR Int., 1998, p. 797. A közigazgatási pert az Élelmiszerfelügyeleti Hivatal ellen indította a Gut Springeheide felperes, mert az előbbi a védjegyként is bejegyzett „6-Kom-l 0 frische Eier” (6 féle mag-10 friss tojás) megjelölést olyannak tartotta, amely megtéveszti a fogyasztókat, ezért bírságot szabott ki a felperesre. 9 C-342/97, GRUR Int., 1999, p. 736. A védjegytörlési eljárás a Loint’s védj egy ellen indult, ebben a jogosult vitatta a Lloyd (cipők) védjeggyel való összetéveszthetőséget.
