Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2004 (109. évfolyam, 1-6. szám)
2004 / 2. szám - Tanulmányok. Dr. Gonda Imre: A közösségi és a tagállami védjegyjog kapcsolata az Európai Unióban
A közösségi és a tagállami védjegyjog kapcsolata az Európai Unióban 39 hatékony módon a Rendelet 90. cikkével a határozatok elismerését és azok végrehajtását a Brüsszelben 1968. szeptember 27-én aláírt polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló egyezmény hatálya alá rendelték. 3.2. A közösségi védjegy oltalmából fakadó jogok érvényesítése a tagállamok szintjén A közösségi oltalomból fakadó jogok érvényesítésénél jelentkezik a legkézzelfoghatóbb formában a közösségi rendszer kapcsolata a nemzeti szintű szabályozással. Ez némiképpen ellentmond az autonómia és az egységesség elvének, hiszen a tagállamok nemzeti szabályozása a jogközelítés ellenére eltéréseket mutat, ami az illetékes intézmények rendszere, valamint azok eljárási gyakorlata tekintetében élesen megmutatkozik. Mindez hátrányos folyamatot eredményezhet, és arra ösztönözheti a közösségi védjegyjogosultját, hogy abban az államban indítson eljárást, ahol hatékonyabban érvényesítheti az oltalomból eredő jogait. A forum shopping az egységes belső piac céljaival ellenkező hatást fejt ki, és a tagállamok között fennálló különbségek fenntartását eredményezheti. A Bizottság - felismerve ezt a hiányosságot - 2002-ben kidolgozott egy irányelvtervezetet, amely a szellemi tulajdonból eredő jogok érvényesítésére irányul. A tervezet hatálya mind az iparjogvédelmi oltalmi formákból, mind a szerzői jog által védett tárgyakból eredő jogok érvényesítésére kiterjed. A tervezet a jogérvényesítés tekintetében anyagi jogi és eljárásjogi normákat is tartalmaz. A különféle iparjogvédelmi formák, valamint a szerzői jog különbségei a jogérvényesítés során is megmutatkoznak, ezért nem könnyű feladat a szellemi tulajdon tárgyait egységesen, ugyanazon irányelvben szabályozni. Ellenben a szellemi tulajdonból eredő jogok megsértésével szemben a hatékony jogérvényesítés szükségessé teszi a releváns tagállami jogszabályok közelítését. A közösségivédjegy-oltalomból fakadó jogok tagállami szinten történő érvényesítése a leggyakrabban az alábbi két esetkörben jelentkezik:- a tagállam iparjogvédelmi hatósága előtt zajló lajstromozási eljárás során, ahol a korábbi közösségi védjegyet mint lajstromozást gátló okot kell figyelembe venni, illetve- a közösségi védjegy oltalmának megsértése esetén a közösségivédjegy-bíróság előtt inditott bitorlási perben. 3.2.1. Közösségi védjegy mint korábbi jog A védjegy lajstromozására irányuló eljárásban a viszonylagos kizáró okok tekintetében alapvetően két eljárási modellt lehet megkülönböztetni, a hivatali vizsgálatot és a felszólalást. Az első esetében az illetékes iparjogvédelmi hivatal megvizsgálja a védjegybejelentést abból a szempontból, hogy a korábbi védjegyek, illetve védjegybejelentések között található-e olyan, amely a védjegybejelentéssel azonos vagy azzal az összetéveszthetőségig hasonló. Amennyiben a vizsgálat feltár egy korábbi akadályozó jogot, és a védjegybejelentő nem tudja elhárítani ezt - például a korábbi védjegy jogosultjának hozzájáruló nyilatkozatával - akkor az iparjogvédelmi hivatal elutasítja a bejelentést. A felszólalási rendszerben — a védjegybejelentés feltétlen kizáró okokra történő vizsgálatát követően — meghirdetik a védjegybejelentést, és egy meghatározott határidőn belül a korábbi jog jogosultja felszólalhat a bejelentéssel szemben. A felszólalási rendszer a korábbi jog jogosultjának éberségét követeli meg, és az ő feladatává teszi, hogy őrködjön saját jogainak védelme felett, aminek az indoka az, hogy a viszonylagos kizáró okok magánérdeket testesítenek meg, aminek az érvényesítésében az állam szerepvállalása nem feltétlenül szerencsés vagy legalábbis vitatható. Azokban a tagállamokban, ahol a viszonylagos kizáró okok tekintetében a tagállam központi iparjogvédelmi hivatala hivatalos vizsgálatot folytat, a korábbi közösségi védjegyek tekintetében ex officio vizsgálatot folytatnak le. Azonban a tagállamok többségében a védjegyek lajstromozására irányuló eljárásban felszólalási rendszer működik, ezért a korábbi közösségi védjegyjogosultja felszólalás útján érvényesítheti az oltalomból eredő jogait. Ilyenkor a tagállam nemzeti védjegyjoga, illetve - jogorvoslat esetében - egyéb nemzeti eljárásjogi normái az irányadóak az eljárásra, ami természetesen tagállamonként változó. Tovább nehezíti a közösségi védjegy jogosultjának a helyzetét az a körülmény, hogy a tagállam hivatalos nyelvének használatán túl célszerű járatosnak lennie az adott tagállam iparjogvédelmi hivatalának és biróságainak eljárásjogi gyakorlatában is. Igaz, ez utóbbi probléma könnyen áthidalható egy helyi képviselő meghatalmazásával, ami természetesen a jogérvényesítés költségeinek a megnövekedését eredményezi. Egy korábbi védjegyre — esetünkben korábbi közösségi védjegyre - alapított felszólalás elbírálásakor a leggyakrabban felmerülő kérdés az összetéveszthetőség vizsgálata, amelynek megítélésében is jelentős eltérések mutatkozhatnak. Mindez fakad a tagállamok kulturális sokszínűségéből, ami a legkézenfekvőbben a nyelvi különbségekben tapasztalható. Hasonlóan a feltétlen kizáró okok vizsgálatához, itt is fontos elem lehet, hogy az érintett megjelölés a tagállam hivatalos nyelvén milyen jelentéssel bír, hiszen ez adott esetben segíthet egy hasonló védjeggyel szemben az elhatárolásban, vagy ellenkezőleg, megalapozhatja az összetéveszthetőség olyan fokát, ami kizárhatja a későbbi megjelölést az oltalomból. Az összetéveszthetőség kérdése még ugyanazon tagállamok különböző fórumai előtti eljárásokban is nehezen megítélhető, ezért nagyjelentőségű az Európai Bíróságnak a PUMA/SABEL-ügyben19 született irányadó döntése. Az Európai Bíróság a döntés 23. pontjában határozta meg azt a három fő kritériumot, amelynek vizsgálata alapján az összetéveszthetőség veszélyének fennállása vagy annak hiánya megállapítható. Az ítélet alapvetően a védjegyek összbenyomásának vizsgálatából indul ki. Az összetéveszthetőség szempontjából azonban vizsgálni kell az összbenyomást meghatározó elemeket, amelyek a megjelölések:- vizuális,- hangzásbeli, illetve- fogalmi/jelentéstartalmi hasonlóságai. Amennyiben a fenti szempontok vizsgálatának eredményeként megállapítható, hogy az érintett megjelölések hasonlósága olyan mértékű, amely alkalmas a fogyasztók 19 C-251 /95
