Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2004 (109. évfolyam, 1-6. szám)
2004 / 2. szám - Tanulmányok. Dr. Gonda Imre: A közösségi és a tagállami védjegyjog kapcsolata az Európai Unióban
38 Dr. Gonda Imre fogadható. A Rendelet 15. cikke (2) bekezdésének alpontja megengedi az eltérést, azonban csak a megkülönböztető képességet nem érintő elemek tekintetében. Ez problémás lehet, mivel ugyanazon védjegy esetében a megkülönböztető képesség megítélése, a különböző nyelv és kultúra miatt, tagállamonként jelentős eltéréseket mutathat. Fontos elem az első kritérium tekintetében, hogy a védjegyhasználatot mindig az árujegyzékében szereplő áruk és szolgáltatások szempontjából kell vizsgálni. Ha ez a használat csak az árujegyzék egy részére valósul meg, a fennmaradó rész vonatkozásában el kell utasítani a felszólalást vagy törlési kérelmet. A második kritérium a védjegyhasználat intenzitására vonatkozik, amit a Rendelet egyszerűen úgy foglal össze, hogy a használatnak ténylegesnek kell lennie. Ez annyit jelent, hogy az árujegyzékben szereplő ánik és szolgáltatások jellegéből kiindulva meg kell vizsgálni, hogy az adott piaci szegmensben szokásoshoz képest indokolt volt-e a használat mértéke. A valóságtól elrugaszkodott elképzelés lenne pontos határértékek vagy arányok felállítása (például éves szinten értékesített minimális darabszám vagy piacirészesedés-küszöb), amelyek alapján megállapítható lenne a használat intenzitása, mert szinte minden ám vagy szolgáltatás piaca sajátosságokat mutathat fel, továbbá a piaci résztvevők teljesítménye sem kiegyensúlyozott. Ennek megfelelően elvi éllel nem lehet kizárni, hogy bizonyos áruk vagy szolgáltatások tekintetében (például komplett gyártósorok vagy különleges műszerek) akár egy értékesített darab is igazolhatja a védjegy használatát. Különösen fontos a használat ténylegességének a vizsgálata. Ellenkező esetben a jogosult könnyen „színlelhet” védjegyhasználatot, például olyan számla kiállításával, amely mögött tényleges gazdasági aktivitás nincsen. Összességében megállapítható, hogy a használat mértékét mindig az adott ügy sajátosságaira tekintettel lehet és kell megállapítani. A használat földrajzi kiteijedése a használat intenzitásának más szempontból történő vizsgálata. Ebben a tekintetben az érintett tagállam gyakorlata az irányadó. Ennek a kérdésnek a megválaszolásánál sem szabad az árujegyzék sajátosságait figyelmen kívül hagyni. A közösségi védjegyek esetében - mint arról már korában volt szó — egy tagállam területén megvalósuló használatot már el lehet fogadni a Közösségen belül történő használatnak. Ezzel szemben a korábbi tagállami védjegy tekintetében a tagállami gyakorlatot kell figyelembe venni, amely meghatározza az adott állam „jelentős részén megvalósuló használat” kritériumait. A Rendelet 15. cikkének (1) bekezdése alapján a használat elmulasztásának hátrányos jogkövetkezményeit nem kell alkalmazni, ha a védjegy jogosultja méltánylást érdemlő okból mulasztotta el a védjegy használatát. Ezek a kimentési okok széles körűek lehetnek, ezért mindig a konkrét ügy tekintetében kell vizsgálni azok indokoltságát. 3.1.2.2. Különböző tagállamokból eredő bizonyítási eszközök A különböző védjegyeljárások gyakran a védjegyjogtól messze eső jogterületeket is érintenek. Csupán a legjellemzőbbeket említve versenyjog, társasági jog, szerzői jog, kötelmi jog, polgári eljárásjog vagy akár a büntetőjog. Ezen területek normáinak alkalmazására jellemzően a kontradiktórius ügyekben kerül sor. A Közösségben a jogegységesítés és jogközelítés a különböző jogterületeken eltérő mértékben valósult meg. Nyilvánvalóan mindez részben politikai, részben praktikus megfontolásoknak köszönhető. Az OHIM előtt zajló kontradiktórius ügyekben az ellenérdekű felek gyakran nem ugyanabban a tagállamban honosak. Logikus, hogy az eljárásban részt vevő ügyfél a saját tagállamának fóruma által elfogadott bizonyítási eszközöket fogja alkalmazni. Ezért előfordulhat, hogy az OHIM eljáró tanácsa a bizonyítékok értékelésénél a különböző tagállamok jogrendjének a közvetett kollíziójával kell, hogy szembesüljön. A kérdés gyakorlati nehézségének érzékeltetéséhez elegendő, ha a kontinentális és a common law jogrendszerek, valamit azok joggyakorlatának különbségére gondolunk, példaként említve a közjegyző előtt, eskü alatt tett nyilatkozatot.17 18 Ez utóbbi bizonyítási eszközt az angolszászjogászok gyakran alkalmazzák valamely nyilatkozatban szereplő tény bizonyítására. A kontinentális jogrendszerekben ez csupán annyit bizonyít, hogy a nyilatkozatot az iraton feltüntetett személy tette. Ha ez a kérdés egy konkrét ügy kapcsán merül fel, az OHIM eljáró tanácsának döntenie kell abban, hogy ezt a nyilatkozatot bizonyítékként fogadja el vagy sem, ezáltal kimondatlanul is egyfajta választást valósítva meg a különböző jogrendszerek között. A Rendelet 97. cikke — amely az alkalmazandó jogról rendelkezik - ebben a körben nem segít eligazodni, hiszen az kizárólag a közösségi védjegybíróság eljárására vonatkozik. Az OHIM ebben a tekintetben is igyekszik egyfajta közösségi gyakorlatot kialakítani, ez azonban különösen kényes kérdéseket érinthet, és határozott gyakorlatról még jó ideig nem beszélhetünk. Dicséretes törekvés a közösségi hivatal részéről, hogy a felszólalási, törlési, illetve fellebbviteli ügyeket, valamint az Európai Bíróság és néhány tagállami bíróság elvi jelentőségű döntését teljes terjedelemben publikálja, egyben hozzáférhetővé teszi honlapján1*. 3.1.2.3. Az OHIM határozatainak végrehajtása a tagállamokban Hasonlóan a bitorlási ügyekhez, az OHIM határozatainak a végrehajtását is a tagállamokra, illetve a nemzeti eljárási jog hatálya alá rendeli a Rendelet 82. cikke. Ennek értelmében az OHIM olyan ügydöntő határozatait, amelyek költséget állapítanak meg, a tagállam nemzeti joga szerint és releváns intézményei előtt kell végrehajtani. Ilyen határozat például a felszólalás, a törlési kérelem, vagy a megszűnés megállapítására irányuló kérelem tárgyában hozott ügydöntő határozat, amely az eljárás költségeinek viselése tekintetében is tartalmaz rendelkezést. A hatékony végrehajtás szükségessé teszi a tagállam nemzeti jogának módosítását illeszkedési szabály megalkotásával, mert az érintett személynek kell közvetlenül az illetékes szerv előtt jelentkeznie igényével. Az OHIM határozatának mellékletét képezi a végrehajtást elrendelő határozat, ami a Rendelet 82. cikkének (2) bekezdésében rögzített feltétel kivételével végrehajtható. A végrehajtás tekintetében a Rendelet megalkotásakor nem hagyatkoztak kizárólag a tagállamok jogára, hanem nagyon 7 ún. affidavit sworn 18 www.oami.eu.int
