Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2004 (109. évfolyam, 1-6. szám)
2004 / 2. szám - Tanulmányok. Dr. Gonda Imre: A közösségi és a tagállami védjegyjog kapcsolata az Európai Unióban
A közösségi és a tagállami védjegyjog kapcsolata az Európai Unióban 37 felhasználva kérheti a konverziót az általa megjelölt tagállamok területére. Ezenfelül további előnyt jelent, ha a közösségi védjegy bejelentője a szenioritást is igénybe tudja venni, hiszen a Rendelet 108. cikkének (3) bekezdése szerint akár ezt az elsőbbséget is igényelheti a konverzióra irányuló kérelemben. Igaz, ez utóbbit csak abban az országban igényelheti a konverzió kérelmezője, amely országban a szenioritás alapjául szolgáló védjegy oltalma fennállt. A konverzióra irányuló kérelem további elbírálása a tagállam hivatala előtti eljárásban, mint azt már említettük, a nemzeti jogszabályok által meghatározott eljárási rend szerint történik. Azonban néhány tagállam a nemzeti szabályozásában a kapcsolódási szabályok között további kedvezményt is biztosít. A konverzió szempontjából sajátos megoldást tartalmaz a német védjegytörvény, amely a konverzió alapján indult nemzeti védjegyeljárásban különbséget tesz a közösségivédjegy-bejelentésen és a megszűnt közösségi védjegyen alapuló konverzió között. Az első esetében az eljárás hasonlóan zajlik, mint a nemzeti úton tett védjegybejelentés esetében. Az utóbbi tekintetében azonban — a német védjegytörvény 125d (4) szakasza szerint - nem kerül sor a bejelentés érdemi vizsgálatára, ahogyan felszólalást sem lehet benyújtani vele szemben. Gyakorlatilag az alakiságok, valamint a kérelem közösségi jogi vizsgálatát követően minden további vizsgálat nélkül bejegyzik a védjegyet a lajstromba. E látszólag leegyszerűsített megoldás mögött az a nagyon gyakorlatias szemlélet húzódik meg, hogy a lajstromozott közösségi védjegy lajstromozására irányuló eljárása során már megvizsgálta az OHIM, hogy a védjegybejelentés nem ütközik-e valamilyen abszolút lajstromozást gátló okba - amelyek között természetesen a Német Szövetségi Köztársaságra vonatkozó szempontok is szerepeltek - továbbá a védjegybejelentéssel szemben a közösségi eljárásban lehetőség volt felszólalni, akár német korábbi védjegyek alapján is. Megállapítható, hogy nincs olyan szempont, amit a közösségi eljárásban ne vizsgáltak volna — német vonatkozásban is —, ráadásul az érintett közösségi védjegy oltalmának a hatálya a lajstromozást követően már egyszer kiterjedt Németország területére, ezért felesleges minden további vizsgálat. 3.1.2. A közösségi védjegy törlésére, illetve megszűnésének megállapítására irányuló eljárás A közösségi védjegy lajstromozását követő, az annak státuszát érintő kontradiktórius eljárásokban több ponton is tetten érhető a tagállamok nemzeti jogának alkalmazhatósága, és ennek következtében a tagállami jogszabályok közvetett befolyása. 3.1.2.1. Védjegyhasználat Röviden érintettük már a védjegyhasználat elmulasztásához fűződő hátrányos jogkövetkezményeket. Ezt az intézményt széles körben alkalmazza a Rendelet a különböző védjegyeljárások során. Klasszikusan ilyen a közösségi védjegy használat hiánya miatti megszűnésének megállapítására irányuló eljárás, ahol a támadott védjegy használatának elmulasztása alapozhatja meg a megszűnést. Ilyenkor az OHIM - kérelemre - egy kontradiktórius eljárást folytat le, amelynek tárgya a támadott védjegy használata a lajstromozást követő öt évben, illetve ha a lajstromozás óta több mint öt év eltelt, akkor a megszűnés megállapítására irányuló kérelem benyújtásának napját megelőző öt évben. Az eljárásban természetesen a támadott közösségi védjegyjogosultjának kell bizonyítania a védjegy használatát. Normatív alapon jelen eljárásban a használati cselekményeket a Rendelet alapján kell értékelni, így a tagállami védjegyjogi gyakorlat kevésbé érintett a kérdés elbírálásában. Sokkal inkább a felszólalási, illetve törlési ügyek kapcsán. A közösségi védjegy lajstromozására irányuló eljárás során a korábbi jog jogosultja felszólalás útján érvényesítheti az oltalomból eredő jogait a későbbi ütköző bejelentéssel szemben. Az elv, hogy a nem használt védjegy alapján ne lehessen fellépni a későbbi védjeggyel szemben, a felszólalási és a törlési eljárás esetében is egy új előkérdést vet fel, ha a támadott védjeggyel szemben a felszólalás vagy a törlési kérelem alapjául egy korábbi azonos vagy az összetéveszthetőségig hasonló védjegyet jelölnek meg. Ilyen esetben a felszólalás, illetve a törlési kérelem érdemben történő vizsgálatát megelőzi a korábbi, ellentartott védjegy használatát igazoló bizonyítás. Erre azonban csak akkor kerül sor, ha - a Rendelet 56. cikkének (2) bekezdése alapján - a támadott közösségi védjegyjogosultja hivatkozik a korábbi ellentartott védjegy használatának elmulasztására. Amennyiben ez a korábbi jog egy korábbi közösségi védjegy-bejelentés vagy korábbi lajstromozott közösségi védjegy, akkor a tagállami jog érintettsége a használati cselekmények elbírálása szempontjából nem nyer értelmezést. Fordított a helyzet, ha a korábbi jog egy tagállami védjegy vagy árujelző. Ilyenkor a korábbi védjegy használatát az érintett tagállam nemzeti joga szerint kell elbírálnia az OHIM eljáró tanácsának. Hasonló a helyzet, ha a korábbi jog egy lajstromozatlan megjelölés, mert ekkor — az 1.1.2.1. pontban kifejtetteknek megfelelően - az eljáró tanács a Rendelet 8. cikkének (4) bekezdése szerint a tagállam nemzeti szabályozása szerint megvizsgálja, hogy a megjelölés oltalmat élvez-e az adott tagállamban, és ha igen, akkor a jogosultja erre hivatkozva megtilthatja-e a későbbi megjelölés használatát. Többnyire a lajstromozatlan megjelölések tagállami oltalmának feltétele a megjelölés tényleges használata, ezért vélelmezhető, hogy az ilyen esetek többségében a megjelölés használatát is vizsgálja az eljáró tanács. Az OHIM, mint minden olyan kérdésben, ahol a nemzeti szabályok alkalmazásával kell eljárnia, közösségi gyakorlat kialakítására törekszik, ami többnyire a tagállamok releváns gyakorlatából építkezik. Mindemellett már az Irányelv 10. cikke tartalmazta azokat a sarokpontokat, amelyek meghatározzák a védjegyhasználat legfontosabb kérdéseit. A OHIM gyakorlata szerint a védjegyhasználat vizsgálata tekintetében az alábbi elemeket kell vizsgálni:- a használt megjelölés viszonya a lajstromozott védjegyhez, illetve annak árujegyzékéhez,- a használat mértéke, intenzitása,- a használat földrajzi kiterjedése,- a használat időtartama,- esetleges kimentési okok. A védjegyet gyakran a védjegylajstromban szereplő állapotához képest eltérő formában használják. Ebben a tekintetben felmerül a kérdés, mekkora az az eltérés, ami még el
