Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2004 (109. évfolyam, 1-6. szám)
2004 / 2. szám - Tanulmányok. Dr. Gonda Imre: A közösségi és a tagállami védjegyjog kapcsolata az Európai Unióban
36 Dr. Gonda Imre meg a ténylegesen használt lajstromozatlan megjelölés, helye lehet a közösségi védjegy törlésének, és az OHIM a nemzeti jog vizsgálatát követően köteles lefolytatni a kért törlési eljárást. Az OHIM eljárását nem könnyíti meg az a körülmény, hogy tagállamonként eltérő az ilyen típusú korábbi jogok köre. A hazai jogalkalmazóknak nem jelent meglepetést, hogy ide kell sorolni a Vt. 5. §-a (2) bekezdésének a) pontjában szabályozott lajstromozatlan megjelöléshez hasonló intézményeket. Ennél meglepőbb elem, hogy egyes tagállamok hasonló keretek között biztosítanak oltalmat- ezért a Rendelet 8. cikkének (4) bekezdésére hivatkozva élveznek oltalmat — az ún. kereskedelmi szimbólumok [pl. Finnországban a védjegytörvény 14. §-ának (7) bekezdése szerint], a kereskedelmi jelzések (pl. Németországban a védjegytörvény 12. §-a szerint), illetve a lajstromozatlan jóhírű védjegyek [pl. Portugáliában a védjegytörvény 191. cikke, illetve az Egyesült Királyságban a védjegytörvény 6. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint]. A hazai szabályozást vizsgálva megállapítható, hogy ez a tényállás önmagában is elég összetettnek nevezhető. A Vt. 5. §-a (2) bekezdésének a) pontja több konjunktív feltétel együttes fennállása esetén alkalmazható, nevezetesen ha a korábbi lajstromozatlan megjelölést ténylegesen használták azonos vagy hasonló áruk tekintetében - a megjelölések azonossága mellett - és a bejelentő engedély nélküli megjelöléshasználata jogszabályba ütközik. Ez utóbbi jogszabály a legtöbb esetben a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény 6. §-a. Nem minden tagállam követi ezt a szabályozási példát. Szembeállítva a magyar szabályozással, az ír védjegytörvény (Trade Marks Act, 1996) 10. §-a (4) bekezdésének a) pontja akkor alkalmazható, ha a korábbi lajstromozatlan megjelölés tényleges használata olyan mértékű, hogy a használó ez alapján meg tudná tiltani a későbbi védjegy használatát, ezáltal nem a jogszabályban nevesíti, hanem a joggyakorlatra bízza a további a szükséges feltételek meghatározását. A német védjegytörvény (BGBl 1194, 3082) 4. §-a a védjegyoltalom keletkezésénél - a lajstromozás útján létrejött oltalom mellett-külön nevesíti, hogy a használat útján is keletkezhet oltalom, és a viszonylagos kizáró okoknál csak visszautal a megjelölésnek ilyen formában fennálló oltalmának lehetőségére (12. §). Összefoglalva a fentieket megállapítható, hogy a lajstromozatlan megjelölések elbírálásánál az OHIM a tagállamok sokszínű nemzeti szabályozásának alkalmazásával jár el, és ezekből merítve próbál egy közösségi gyakorlatot kialakítani, aminek azonban a sarokpontjai tisztán még nem láthatóak. 3.1.1.2.2. Jóhírü nemzeti védjegy Hasonlóan az előző pontban elhangzottakhoz, a Rendelet lehetővé teszi, hogy egy korábbi tagállami jóhírü védjegy alapján a korábbi jog jogosultja felszólaljon közösségivédjegy-bejelentéssel szemben, illetve ugyanezen alapon kérje a közösségi védjegy törlését. Itt is felmerül a kérdés, hogy a védjegy jó hírnevének - annak pozitív szempontú ismertsége a releváns fogyasztók körében — milyen mértékűnek kell lennie, illetve az ilyen ismertségnek minimálisan milyen földrajzi kiterjedésűnek kell lennie. A jó hímév pozitív asszociációt feltételez a fogyasztók tudatában, amit az ám tekintetében az érintett védjegy idéz elő. A nemzeti védjegyeljárásokban is egy különösen nehezen megítélhető kérdésről van szó, ezért a közösségi védjegy szintjén is nagy kihívást jelent a megfelelő gyakorlat kialakítása. A védjegy jóhírüségének kérdésében az Európai Bíróság irányadó döntése az ún. Chevy-ügyben16 született. Itt a német Legfelsőbb Bíróság által feltett kérdések között az elsőként szerepelt, hogy melyek a jóhírűség vizsgálatának szempontjai. Az Európai Bíróság a döntésben kifejtette, hogy nem lehet százalékos - a teljes lakosságra vetített ismertség - arányban megállapítani a jóhírűség „határértékét”. Az érintett védjegy jóhírűségét mindig a konkrét ügy összes sajátosságának a figyelembevételével, az árujegyzékben szereplő áruk és szolgáltatások tükrében kell megállapítani. Eligazítást nyújt a döntés 27. pontjában felsorolt kritériumok rendszere, amelyeknek a vizsgálata útján megállapítható egy védjegy jóhírűsége. Ezek a szempontok az alábbiak: — a védjeggyel jelölt ám vagy szolgáltatás piaci részesedése, — a védjegyhasználat intenzitása, — a védjegyhasználat földrajzi kiterjedése, — a védjegyhasználat időtartama, — végül a védjegyjogosultnak a védjegy népszerűsítésére fordított bemházásainak összege. 3.1.1.3. Atalakítás/konverzió Az egységesség elve kapcsán már esett szó a konverzió intézményéről. A Rendelet 108. cikke alapján lehetőség van az elutasított, a visszavont, és a visszavontnak tekintett közösségivédjegy-bejelentés, továbbá a törölt és a megszüntetett közösségi védjegy nemzeti védjegybejelentéssé történő átalakitására. Kizárt a konverzió, ha az annak alapjául szolgáló közösségi védjegy: — használat hiánya miatt szűnt meg, kivéve azt a tagállamot, ahol ténylegesen használták, illetve — ha törölték, annak a tagállamnak a területére, ahol a törlési ok fennáll. A konverzióra irányuló kérelmet a fentieknek megfelelően megvizsgálja az OHIM, majd továbbítja azt a kérelemben megjelölt tagállam központi ipaijogvédelmi hivatalához. A tagállami hivatalok a konverziós kérelmet nemzeti úton tett védjegybejelentésként kezelik, és ennek megfelelően a tagállami normák lesznek irányadóak az eljárásra. Két kivétel tekintetében a közösségi jogot kell alkalmaznia a tagállami hivatalnak. Az első esetben - mintegy előkérdésként - a nemzeti hivatal jogosult megvizsgálni a konverzióra irányuló kérelmet abból a szempontból, hogy az nincs-e kizárva a Rendelet 108. cikkének (1) bekezdése alapján. A másik esetben a konverzióra irányuló kérelem alapjául szolgáló közösségi védjegy elsőbbségét ismeri el a tagállam iparjogvédelmi hatósága a Rendelet 108. cikkének (3) bekezdését alkalmazva. Ez utóbbi szabály komoly kedvezmény a közösségi védjegy bejelentőjének, hiszen ha valamilyen okból kifolyólag nem kapja meg a közösségi oltalmat, annak az elsőbbségét 1Ä C-375/97 számú ügy
