Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2003 (108. évfolyam, 1-6. szám)
2003 / 1. szám - Válogatás a szerzői jogi szakértő testület szakvéleményeiből
Válogatás a Szerzői Jogi Szakértő Testület szakvélcményeibő 71 A szakértői vélemény 4. pontja („Összefoglalás, következtetések”) esetében az eljáró tanács megítélése szerint egyrészt a szakértőnek feltett kérdésekből, másrészt a szakértői megfigyelés eredményének tényszerű rögzítéséből, harmadrészt az adott szakma által kötelezően alkalmazott kifejezésmódok, jelölések használatából fakadó kötöttségek olyan mértékben behatárolják az egyéni-eredeti jelleg kibontakoztatását, hogy az emiatt nem éri el a szerzői mű szintjét. Ad 2-5. (összevontan): A felperes által a megkereső bíróság útján feltett kérdések közül az 1., 2. és 4. kérdés nem függ össze az Szjt.-ben szabályozott szerzői és kapcsolódó jogok érvényesítésével, továbbá nem kapcsolódik az Szjt.-ben szabályozott vagyoni jog gyakorlásához sem, így azok megválaszolása - a Szerzői Jogi Szakértői Testület szervezetéről és működéséről szóló 156/1999. (XI. 3.) Korm. rendelet 1. §-ában foglaltak alapján - nem tartozik az SZJSZT feladatkörébe. A debreceni Kossuth tér térburkolatához készült üvegmozaik szerzői díja SZJSZT 34/02 A Hajdú-Bihar Megyei Bíróság megkeresése A Hajdú-Bihar Megyei Bíróság által feltett kérdések 1. A perbeli címer művészeti alkotás-e, az szerzői jogi védelem alá tartozik-e? 2. Amennyiben igen, meg kell határoznia a felperest megillető alkotói díj összegét. Az eljáró tanács válasza Ad 1.: A képzőművészet, az iparművészet, a fotóművészet és az ipari tervezőművészet egyes kérdéseinek szabályozásáról szóló 83/1982 MT rendelet 6. § (2) bekezdés a) pontja értelmében a lektorátus „ bírálja felkérés alapján a művészeti alkotásokat. ” Az 5. § értelmében „A bírálat a művészeti alkotás művészi értékének, felhasználására alkalmasságának, továbbá a szerzői díj mértékének véleményezésére terjed ki. ” Jelen esetben a bírálatot az önkormányzatokról szóló 1991. évi XX. törvény 109. § (2) bekezdése írja elő. A per iratai között fellelhető az alperes megkeresése alapján a Képző- és Iparművészeti Lektorátus által F/23/2001 szám alatt, 2001. július 4-én készített szakvélemény, amely „...a bemutatott kész müvet elfogadásra, elhelyezését engedélyezésre javasolja A hivatkozott szakvélemény a művet kompozíciónak nevezi, amelyet a művész megkomponált. A címer egyes részleteit kárpitmívességgel megoldottnak tekinti, különösen szépnek tartja a képhátterek mozgalmas kialakítását, az egy színen belüli fuga- és színkezelést. Ezek mind olyan képzőművészeti szakértői fordulatok, amelyek szerzői alkotást feltételeznek, amely a felperes egyéni-eredeti jellegű képzőművészeti alkotó munkája eredményeként állt elő. A szerzői alkotás a szerzői jog oltalma alatt áll. Az eljáró tanács a szerzői jogi védelem fennállása kérdésében az alábbi álláspontot alakította ki. Szerzői műről (alkotásról) két pozitív feltétel bekövetkezése esetén lehet beszélni. Az első feltétel abban áll, hogy az alkotásnak mint eredménynek az irodalom, a tudomány, vagy a művészet területére kell esnie. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.) 1. § (2) bekezdésében foglalt példálózó felsorolás h) pontja a rajzolás, festés, szobrászat, metszés, kőnyomás útján vagy más hasonló módon létrehozott alkotást és annak tervét, k) pontja az építészeti alkotást és annak tervét kifejezetten említi a szerzői jogi védelem tárgyaként. (Az F/4. alatti szerződés 3. pontja az alkotást az iparművészet területére sorolja.) A Képző- és Iparművészeti Lektorátus 1. sz. szakvéleménye (2001. 07. 04., F/23/2001) nem határozza meg, hogy a szóban forgó mozaikcímer milyen műfajtához tartozik. Az Szjt. szerint azonban nem csak a példálózó felsorolásban nevesitett műfajtához tartozó alkotások részesülhetnek szerzői jogvédelemben, hanem bármilyen alkotás, amely a fent említett terület (irodalom, tudomány, művészet) valamelyikén készült, és megfelel az alábbiakban részletezett kritériumoknak. Az eljáró tanács álláspontja szerint a vitatott alkotás, mint az esztétikai érzékelés- és élvezetkeltésen túlmenő funkcióval is rendelkező mű, részben a képzőművészet, részben az építészet területére esik. A felperes alkotása ugyanis a térben elhelyezett építmény, műtárgy is (természetesen nem épület). A szerzői jogi védelem fennállásának másik pozitív feltétele, hogy az alkotás, mint szellemi tevékenység eredménye, egyéni-eredeti jelleggel bírjon. Ez egyben az egyetlen „minőségi” követelmény is. Ez másfelől azt jelenti, hogy a védelemnek a mű egyéni-eredeti jellegén kívül más feltétele nincs, nem is lehet. „Nem függ tehát mennyiségi, minőségi, esztétikai jellemzőktől, vagy az alkotás színvonalára vonatkozó értékítélettől” (Szjt. miniszteri indokolás az 1-9. §-hoz, Szjt. 1. § (3) bekezdés). Az egyéni eredeti jellegnek ki kell fejeződnie a művön. Ezt úgy juttatják érvényre az Szjt. megalkotását befolyásoló újabb nemzetközi egyezmények (a TRIPS és a WCT), hogy hangsúlyozzák, hogy a szerzői jogi védelem a kifejezésre („expression”), és nem a kifejezéssel közölt tartalomra irányul, vagyis az adott tartalom gondolati kifejezésének kell az egyéni-eredeti jelleggel bírnia. A kifejezés védelme igazodik a tartalom és a műfajta sajátosságaihoz. Másként „mérhető” egy meghatározott, adott, kötöttségeket jelentő tartalmat formába öntő alkotás, mint egy ilyen kötöttségek nélkül készült mű egyéni-eredeti jellege (pl. kettős könyvelést támogató számítógépi program - egy hangulatot tükröző, szinte tárgy és téma nélküli szabad vers). Az előbbi esetben a funkció és a kötöttségek (a könyvvezetés szabályai) nagymértékben szűkitik az egyéni-eredeti jelleg kifejezhetőségének terét. Összességében azt lehet mondani, hogy az egyéni-eredeti jelleg megállapíthatóságának minimálisan az a feltétele, hogy a mű ne legyen más mű szolgai másolása. A bírói gyakorlat már az 1921-es szerzői jogi törvény idején is e tételt képviselte. „Ismert adatoknak, meglevő anyagnak feldolgozása is védelem alatt álló mű, ha ebben önálló, egyéni tevékenység nyilvánul meg, és az újszerűség bélyegét viseli magán (Kúria, P.I. 3581/1934.).”
