Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2003 (108. évfolyam, 1-6. szám)
2003 / 1. szám - Válogatás a szerzői jogi szakértő testület szakvéleményeiből
68 Válogatás a Szerzői Jogi Szakértő Testület szakvéleményeiből A törvény részletes kommentárja e rendelkezés lényegét akként fejti ki, hogy „(...) a törvény kizárja a szerzői jogi védelemből a műbe foglalt ötletet, elvet, elgondolást, eljárást, működési módszert, vagy matematikai műveletet [1. § (6) bekezdés]. Tulajdonképpen a szerzői jogi kizárólagos jog (monopólium) tárgyi határainak belső, tehát az Szjt.-ben történő megvonásáról van szó. (...) Ugyanazt az ötletet (itt: tartalmi elemet) több műben is fel lehet használni, egy matematikai példatár megoldási módszerére nem élvez szerzői jogi monopóliumot a példatár szerkesztője. Ha valaki egy »tudományos dolgozatban« leírja a perpetuum mobile működési elvét, a dolgozat mint szerzői mű, ha van egyéni-eredeti jellege, védelemben részesülhet akkor is, ha a benne lévő elgondolás képtelenség. De ennek az ellenkezője is igaz. A korszakalkotó tudományos elgondolást tartalmazó és bizonyitó közlemény szerzői jogi védelme nem terjed ki a benne közölt tudományos tétel monopolizálhatóságára. A szerzői jog nem tiltja, hogy bárki megismételje a közleményben leírt bizonyítást.” [Gyertyánfy Péter (szerk.): A szerzői jogi törvény magyarázata, KJK-Kerszöv, Budapest, 2000, p. 28.; a továbbiakban: Magyarázat] Az ötlet (puszta tartalom) védelemből kizárásával szemben áll az átdolgozás általános, engedélyezési kötelezettséget kimondó szabálya. Az Szjt. 4. § (2) bekezdése alapján szerzői jogi védelem alatt áll - az eredeti mű szerzőjét megilletőjogok sérelme nélkül - más szerző művének átdolgozása, feldolgozása vagy fordítása is, ha annak egyéni-eredeti jellege van. Az Szjt. 17. § és 29. § nevesíti vagyoni jogként az átdolgozás engedélyhez kötését, illetve felhasználási módként az átdolgozást az átdolgozásra kerülő mű szerzője szempontjából: Szjt. 17. § „A mű felhasználásának minősül különösen: fi az átdolgozás (29. §),”, továbbá Szjt. 29. § „A szerző kizárólagos joga, hogy a művét átdolgozza, illetve, hogy erre másnak engedélyt adjon. Átdolgozás a mű fordítása, színpadi, zenei feldolgozása, filmre való átdolgozása, a filmalkotás átdolgozása, és a mű minden más olyan megváltoztatása is, amelynek eredményeképpen az eredeti műből származó más mű jön létre.” Az Szjt. indokolása is kiemeli: „A korábban hatályos jogtól eltérően (lásd az Szjt. 4. §-át) az új szabályozásnak nemcsak magát az átdolgozást, vagyis az átdolgozás útján létrejövő művet kell védenie, hanem vagyoni jogot kell biztosítania a szerzőnek műve átdolgozására, kifejezetten az engedélyéhez kötve azt. A megfilmesítést is indokolt az átdolgozás sajátos esetként kezelni (29. §).” A kommentár megvonja az átdolgozás határait: „(...) e határ egyrészről az eredeti vonást a műhöz nem adó változtatásoknál van (e határ alatt többszörözésről, esetleg plágiumról lehet szó). Másrészt az olyan műveknél, amelyekhez bár felhasználták egy másik mű azonos vagy hasonló formai elemét, de amelyekben ez többé már nem lényeges alkotórész. Ilyenkor az eredmény (...) új szellemi tartalmú eredeti mű.” (Magyarázat p. 164-165.) 2. A törvényi rendelkezések alkalmazása az eljáró tanács vizsgálatára bocsátott regényre és forgatókönyvre 2.1. A forgatókönyv mint átdolgozás Az Szjt. 4. § (2) bekezdése alapján átdolgozásnak, és mint az e körbe tartozó származékos műnek akkor tekinthetjük a forgatókönyvet, ha annak egyéni-eredeti jellege van. Önmagában a filmesítésből adódó szükségszerű, mintegy technikai változtatások még nem alapozzák meg az átdolgozás egyéni-eredeti jellegét. Az eljáró tanács véleménye szerint a forgatókönyv csak igen szűk körben használ egyéni-eredeti megoldásokat. Az eltérések többnyire a forgatókönyv lényegéből (megfilmesítésből) következnek, és a szereplők, a helyszínek és a cselekménynek jelentéktelen funkciójú változtatásaiból állnak. A legfontosabb eltérést a forgatókönyv befejezése jelenti. Ha azonban abból indulunk ki, hogy a forgatókönyv egyéni-eredeti jellege az átdolgozás szintjét eléri, és így a forgatókönyvet a regény átdolgozásának tekintjük, a regény átdolgozásának (Szjt. 29. §) jogát még a forgatókönyv elkészitése előtt a film előállítójának a regény átdolgozási jogának szerzői jogosultjától (szerző vagy kiadó) meg kell (kellett volna) szereznie. A tanács rendelkezésére bocsátott anyagokban erre a jogviszonyra utaló iratokat nem kapott, ezért e körben akkor lehet véleményt alkotni, ha a regény átdolgozási jogának szerzői jogosultja és a filmelőállító (illetve a forgatókönyv írója, a filmterv producere) közötti előzetes levélváltásokat, szerződéseket is áttekintheti. A felkérés (2002. szeptember 26-i levél) arra utal, hogy a regény kiadójával és szerzőjével egy tárgy nélküli, ennél fogva jogi értelemben véve nem létező megállapodást kötöttek. Ha ugyanis a forgatókönyv túllép az átdolgozáson akként, hogy csak a nem védett ötlet (téma) alapján új, önálló mű keletkezik, a szerződés okafogyott. A regény ötlete ilyen értelemben ugyanis közkincs. 2.2. A regény és forgatókönyv azonos vagy jelentéktelen változtatást tartalmazó elemei A forgatókönyv az alábbiakban példákkal is illusztrált alkotóelemeiben szinte teljes azonosságot mutat a regénnyel. A regény szereplőinek, helyszíneinek, cselekményének megfelelőit megtalálhatjuk a forgatókönyvben is, ami biztosítja ezek dramaturgiai funkciójának azonosságát. Az alábbi példák az eljáró tanács azon álláspontját illusztrálják, amely szerint a forgatókönyv a regény dramaturgiáját, cselekményét, a szereplők karakterét szinte teljesen tükrözi, és számos teljes egyezés észlehető a regény és a forgatókönyv elemei között. 2.2.1. Főszereplők, jellemek A regény és a forgatókönyv tanulmányozása során tisztán kirajzolódik az olvasó számára, hogy a két írás szereplői és azok jelleme tükörképszerűen hasonlít egymásra, különbözőségük csak abból áll, hogy a forgatókönyvbeli szereplők „magyarító” átkeresztelésen estek át.