Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2003 (108. évfolyam, 1-6. szám)
2003 / 1. szám - Dr. Vida Sándor: Az EU Bíróságának Chiemsee-ítélete és ami utána következik, 2. rész
52 Dr. Vida Sándor névnek származási jelzésként való felhasználását szükségessé teszi majd. Az adott esetben azonban a közérdekből felállított oltalmi akadályról megállapítható, hogy a realitásokon alapuló prognózis a valószínűség tartományába esik, vagy legalábbis megnyugtató módon elképzelhető (gut vorstellbar). Az adott ügyben Lichtenstein város közvetlen közelében működik az ISIS-PUREN Arzneimittel GmbH, Drezdában és Lipcsében pedig jelentős gyógyszergyárak vannak - mondja a végzés. (A határozat nem jogerős.) A Szabadalmi Bíróság bemutatott három határozata, valamint az alapot képező - feltehetőleg jóval nagyobb számban a Német Szabadalmi Hivatal által hozott határozat kellőképpen szemlélteti a bevezetőben mondottakat: a szakmai körök egy részének kezdeti megtorpanását követően - ami alól a bírák egy része sem volt kivétel - a joggyakorlat „ráállt” az EU Bírósága által kijelölt útra. 4. Végül megemlítjük, hogy a német szakirodalom egyéb hasonló állásfoglalásokról is megemlékezik rövid utalások formájában. így hasonló okokból tagadták meg az oltalmat a következő bejelentésektől: CALIFORNIA (kozmetikumok), FRIEDRICH-STADT CENTER (különféle szolgáltatások), FRANKEN (papíripari cikkek),10 11 valamint BRAZIL (kozmetikumok)." Függetlenül attól, hogy a magyar olvasó számára ezek az ítéletek nem annyira meglepőek (egyik-másik ügyben talán a Magyar Szabadalmi Hivatal is hasonló határozatot hozott volna), a vizsgált német joggyakorlat változását az jellemzi, hogy az oltalom megtagadása a jövőben várható gazdasági fejlődésre alapított prognózis alapján történt. Eljárásjogiig ez alighanem azt is jelenti ugyanakkor, hogy a jövőbeli prognózisra alapított elutasító határozatot megnyugtató indokokkal kell alátámasztani, s ha lehet, bizonyítani, amint azt különösen a LICHTENSTEIN-ügyben hozott végzés szemlélteti. II. Kiterjesztő jogalkalmazás az egyéb leíró megjelölésekre Amint arról korábban (Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 107. évf. 5. szám, 2002. október, p. 48—49.) már beszámoltunk, a CHIEMSEE-ítéletben kifejtetteket (a szabadjelzés, alias „Freihaltebedürfnis” szélesebb körben történő megvonása) a német bíróságok nem korlátozzák a földrajzi eredetre utaló származási jelzésekre, hanem más leíró, rendeltetésjelző megjelölésekre is alkalmazzák (vö. MOZART-torta ügyben hozott ítélet12). Ha megpróbálunk a védjegyjog által behatárolt területnél kissé messzebb tekinteni, akkor aligha lehet egyéb következtetésre jutni, minthogy e jogalkalmazásnál a német bíróságok azt a jogpolitikai koncepciót követik, amelyet a Római Szerződés „az áruk szabad áramlásának biztosítása” célkitűzéssel határoz meg, és amely az EU Bíróságának számos, elsősorban versenyjogi tárgyú ítéletében kifejezésre jut. 10 Ströbele, (vö. 3. lábj.) p. 1031., 19. sz. lábj. 11 A Ströbele által említett ügyeket ugyancsak jelzi Grabucker: Aus der Rechtsprechung des Bundespatentgerichts. GRUR 2000, 5. szám, p. 377.; hozzátéve a BRAZIL ügyet. 12 vö. 1. lábj. Egyébként sem ritka, hogy a német bíróságok (persze az EU Bírósága is) védjegyügyekben is támaszkodnak a versenyjogi ítélkezésben kifejezésre jutó és transzponálható jogelvekre. Ezek előrebocsátása után két jogesetet említünk ennek a joggyakorlatnak szemléltetésére, ahol a bejelentett megjelölés nem utalt földrajzi származásra. 5. A REICH UND SCHOEN (gazdag és szép) megjelölést televíziós sugárzás és rádióadás szolgáltatásokra, valamint videokölcsönzés és könyvkiadás szolgáltatásokra jelentették be védjegyként. A bejelentést a szabadalmi hivatal azzal utasította el, hogy a bejelentett megjelölés szabadjelzésnek tekintendő, s az többek között egy televíziós sorozat címe is. A megváltoztatási kérelmet a Szabadalmi Bíróság ugyancsak elutasította. A fellebbezés (Rechtsbeschwerde) részben eredményre vezetett és a Legfelsőbb Bíróság (Bundesgerichtshof)13 a Szabadalmi Bíróság határozatát részben hatályon kívül helyezte (a televíziós és rádiószolgáltatások tekintetében helybenhagyta) és a hatályon kívül helyezett rész vonatkozásában új eljárás lefolytatását rendelte el. A részleges hatályon kívül helyező végzés a videokölcsönzéssel és a könyvkiadás szolgáltatásokkal kapcsolatosan az EU Bíróságának CHIEMSEE-ítéletére hivatkozik, amely szerint „a bejegyzés akkor is megtagadható, ha a szóban forgó megjelölést nem használják még, annak használata azonban a jövőben bármikor bekövetkezhet” (CHIEMSEE-ítélet 37. pontja). A Szabadalmi Bíróság elutasító határozata szerint a REICH UND SCHOEN szóösszetétel olyan művek tekintetében leíró, amelyek gazdag és szép személyekről szólnak. Ez a nézet nem követhető - mondja a Legfelsőbb Bíróság. A szóösszetételben kifejezésre jutó közlés, a közfelfogás szerint, a művek tartalma és az azokkal kapcsolatos szolgáltatások tekintetében nem leíró. Az adott esetben a szolgáltatásoktól elváló megjelölésről van szó. A hatályon kívül helyezett végzés ezenfelül arra vonatkozóan nem tartalmaz további megállapításokat, hogy a szóban forgó megjelölés jövőbeli szabadjelzéssé válását milyen okokból szükséges lehetővé tenni, és ilyen ok egyébként sem (az ügy irataiból) állapítható meg. Megjegyzendő, hogy határozatában a Legfelsőbb Bíróság utal az EU Bíróságának egy másik ítéletére is, a CANON-ügyben14 hozott ítéletre. Ez a hivatkozás, illetve idézés azonban szinte rutinszerű, erre az ítéletre számtalan más, védjegyügyben hozott bírósági határozat is hivatkozik. A CANON-ítélét gyakran idézett része szerint ugyanis „a védjegy fő funkciója, hogy az azzal megjelölt áruk vagy szolgáltatások eredetének valódiságát bizonyítsa” (Ursprungsidentität zu gewährleisten). Az ügy eldöntése szempontjából azonban a CANON-ítéletre történő hivatkozásnak nincs jelentősége. Hasonló a helyzet ahhoz, mint amikor a magyar bíróság ítélete indoklásának bevezető részében idézi azokat a jogszabályokat, amelyek figyelembevételét ítéletének meghozatalánál szükségesnek tartja, illetve amelyekből kiindul. 13 WRP2001, 10. szám, p. 1205, 1207. 14 GRUR 1998, 11. szám, p. 922.
