Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2003 (108. évfolyam, 1-6. szám)

2003 / 1. szám - Dr. Vida Sándor: Az EU Bíróságának Chiemsee-ítélete és ami utána következik, 2. rész

Az EU Bíróságának Chiemsec-ítélcte és ami utána következik 2. 51 ahol jelenleg is folyik vegyipari termelés. Ezenfelül nem te­kinthető valószínűtlennek, hogy napjainkban, a kozmetikai iparban nő a növényi alapanyagú készítmények jelentősé­ge, amelyeket kisebb cégek is képesek előállítani, az ilye­nek számára lehetőséget kell majd biztosítani, hogy az elő­állítás helyére, a szóban forgó kantonra utaljanak. Erre még a jóval nagyobb földrajzi egységek esetén is van példa, mint amilyen a „Tiroler Nussöl” (Tiroli Dióolaj). A végzés ellen további jogorvoslatnak nincs helye - mondta ki a bíróság - mivel az EU Bíróságának az adott ügy­re is irányadó állásfoglalása a nemzeti bíróságra nézve köte­lező, s nincs szükség rá, hogy a Német Legfelsőbb Bíróság ugyanazokkal a jogkérdésekkel még egyszer foglalkozzék. 2. A CLOPPENBURG megjelölést, amelyet mind a 42 áru- és szolgáltatási osztályra bejelentettek, a szabadalmi hivatal azzal utasította el, hogy az származási helyet jelöl. A határozat szerint CLOPPENBURG, amint az német lexiko­nokkal dokumentálható, város és járás neve Alsó Szászor­szág Szövetségi Államban, ahol kerékpárgyártás, fémfel­dolgozás van, továbbá húsfeldolgozó üzem, élelmiszer-, valamint textilipar működik. V éleményünk szerint a német gyakorlat szigorodását jel­zi: az elutasító határozat kifejezetten utal rá, hogy az olta­lomképesség hiányán az sem változtat, hogy a bejelentett megjelölés a bejelentő családi neve, valamint hogy a beje­lentett védjegyet javára korábban a 25. áruosztályban (ru­házati cikkek) már bejegyezték. A megváltoztatási kérelmet a Szabadalmi Bíróság7 ugyancsak elutasította. A határozat indoklása szerint a szabadalmi hivatal lexi­kális adatokra támaszkodva helyesen állapította meg, hogy a bejelentésben szereplő áruk vonatkozásában a CLOPPENBURG szó jelenleg is földrajzi származásra utal. Ezenfelül indokolt volt az a feltételezés is, hogy olyan áruk és szolgáltatások tekintetében, amelyek vonatkozásá­ban a Cloppenburgból való származás ez idő szerint nem bi­zonyítható, ilyen jellegű gazdasági fejlődés a jövőre nézve nem zárható ki, ezért ez a földrajzi megjelölés az egyéb áruk és szolgáltatások tekintetében sem monopolizálható. A bíróság azért is osztotta ezt a nézetet, mert a szóban forgó név esetén nem egy távoli országban fekvő, ismeret­len földrajzi megjelölésről van szó, amely vonatkozásban a gazdasági kapcsolódás gondolata nem látszana reálisnak. Ellenkezőleg: a bejelentett megjelölés egy Németország­ban fekvő kisváros és a hozzá tartozó járás neve. Ezenfelül az is ismert, hogy az iparilag elmaradott (strukturschwach) területek fejlesztése gyakori célkitűzés. Ezek a megállapítások megfelelnek az EU Bírósága CHIEMSEE-ítéletében kifejtetteknek is - mondja továbbá ki a határozat. Ez pedig azt is jelenti, hogy a földrajzi meg­jelölések tekintetében eddig követett, nagyvonalúnak ne­vezhető német gyakorlatot a hivatkozott ítélet alapján szi­gorítani lehetne. Amíg ugyanis a korábbi gyakorlat értel­mében a szabadjelzéssel kapcsolatos körülményeket min­den esetben a bejelentőre nézve kedvezően kellett értel­mezni, az EU Bírósága most kifejezetten azt mondja, hogy a földrajzi megjelölés bejegyzése tilalma alkalmazásának nem feltétele, hogy „az oltalom megtagadásának konkrét, a 7 BPatGE Entscheidungen des Bundespatentgerichts, 43. köt. 8. póz. jelenben fennálló, komoly szükségessége forogjon fenn ... amint azt a német joggyakorlat megkívánja”. Ezért az eddig követett német joggyakorlatban alkalmazott vélelem, amely kizárja a jövőben bekövetkező olyan körülmény fi­gyelembevételét, amelynek alapján az oltalom megtagad­ható (Freihaltungsbedürfnis), és amely vélelem csak biztos, ellentétes támpontok megléte esetén dönthető meg, nem tartható tovább; azt egy prognózisnak kell felváltania, amely nem csak a jelenlegi viszonyokat veszi figyelembe, hanem az olyan lehetséges jövőbeli fejlődést is, amely a va­lószínűség határain belül mozog. (Itt hivatkozik a végzés a Szabadalmi Bíróság egy másik eljáró tanácsa által a WALLIS-ügyben8 hozott végzésre.) A bejelentett megjelölésnek ezenfelül - legalábbis az áruk és szolgáltatások jelentős része tekintetében - hiány­zik a szükséges megkülönböztető képessége. Nem zárható ki, amint azt a bejelentő által benyújtott közvélemény-kuta­tási jelentés is alátámasztja, hogy az érdekelt forgalmi kö­rök jelentős része a bejelentett megjelölést mint egy hely­ség, illetve járás nevét ismeri, és földrajzi megjelölésként fogja fel. Ezt a körülményt nem rontja le az sem, hogy a „Cloppenburg” szó vezetéknévként is előfordul, illetve hogy az a bejelentő cégszövegében is szerepel. (Ehelyütt újból utal a végzés a WALLIS-ügyben hozott határozatra.) Egyébként a CLOPPENBURG családnévként nem túl gya­kori, 38 millió telefon-előfizető közül 16 755-nek ez a neve, ami pontosan 0,044%. A bejelentő által kezdeményezett fellebbezésnek nincs alapja, minthogy azokban a kérdésekben, amelyek az ügy eldöntése szempontjából alapvető jogi jelentőségűek, az EU Bírósága már állást foglalt, s ez az állásfoglalás a nem­zeti bíróságra nézve kötelező. Erre tekintettel nincs szükség arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság ezekkel a jogi kérdésekkel újból foglalkozzék - mondja a határozat. (Itt a végzés még egyszer hivatkozik a WALLIS-ügyben hozott hasonló ál­lásfoglalásra.) 3. A LICHTENSTEIN megjelölést gyógyszerekre és egészségügyi cikkekre jelentették be. A szabadalmi hivatal a bejelentést azzal utasította el, hogy Lichtenstein város a Szász Szövetségi Államban fekszik, s a város polgármeste­re a szabadalmi hivatal megkeresésére azt közölte, hogy nem tekinthető kizártnak, hogy mivel a közeli Drezda és Zwickau városokban neves gyógyszergyárak működnek, Lichtenstein városban is alapítanak majd gyógyszergyárat. A bejelentő által benyújtott megváltoztatási kérelmet el­utasító végzésben a Szabadalmi Bíróság9 utal az EU Bírósá­gának a CHIEMSEE-ügyben hozott ítéletére (annak 30., 31. pontja), amely szerint a jelen helyzetből kiindulva an­nak lehetőségét is vizsgálni kell, hogy a bejelentett megje­lölés származási jelzésként (azaz szabadjelzésként) a jövő­ben elképzelhető-e. Az EU Bíróságának kötelező iránymu­tatása alapján a földrajzi megjelölések vonatkozásában al­kalmazott korábbi nagyvonalú gyakorlat abban a formában már nem tartható fenn - mondja a határozat. Igaz ugyan, hogy az oltalom nem tagadható meg, ha a szóban forgó áruk vonatkozásában pusztán elméletileg képzelhető el, hogy a gazdasági fejlődés az adott földrajzi Vö.: jelen tanulmány 1. pontja } BPatGE 44. köt. 4. póz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom